Bár a kurdok a világ egyik legnépesebb, saját állammal nem rendelkező etnikuma, a nemzetközi közösség figyelme gyakran csak akkor irányul rájuk, amikor fegyveres konfliktusok vagy politikai fordulatok kapcsán újra előtérbe kerülnek. A világon különböző becslések szerint 35–45 millió kurd él, a többségük Törökországban, Szíriában, Irakban és Iránban. Robert C. Castel szerint a helyzetük rendkívül összetett, mivel a kurd közösség sem egységes politikailag.
(Fotó: AFP)
A kurdok demográfiája nagy hatással van a térségre
Törökországban a fertilitási ráta, azaz, hogy egy nő élete folyamán átlagosan hány gyermeket hoz világra, 2024-ben hozzávetőlegesen 1,5 volt. Azonban a keleti régióban élő kurd nőknek átlagosan 3–4 gyerekük születik. Ez hosszú távon a jelenlegi kurd népesség 15–20 százalékos arányát nagyban megnöveli, amely politikai változásokat is magával hozhat.
Törökország demográfiája és a demográfia kihatása az ország bel-, illetve külpolitikájára egy igen érdekes téma, a kurd kérdéstől függetlenül. Némi túlzással elmondhatjuk, hogy ha egy országon belül Írország, illetve Nigéria demográfiájával rendelkező régiók léteznek egymás mellett, akkor ott igen súlyos politikai feszültségek gerjednek. Törökországban a fertilitási ráta asszimetriája először a nyugati ún. »fehér törökök« és a keleti ún. »fekete törökök« között érvényesült. Többek között ennek az asszimetriának a következménye az atatürki forradalmat eltörlő erdogani második forradalom
− magyarázta a török belpolitikai folyamatokat Robert C. Castel. A szakértő szerint azonban nem szabad túlzásokba esni a jövőre vonatkozó előrejelzéseket illetően.
A török etnikum demográfiai egyensúlya egy félkarú gorilla eleganciájával halad előre, és erre tevődik rá egy további asszimetria: a törökök és a kurdok fertilitása közötti. Az egyensúly hiánya tehát két különböző szinten nyilvánul meg. Ugyanakkor azok az előrejelzések, amik a század negyvenes éveire egy kurd többséget vizionálnak Törökországban, valószínűleg elvetik a sulykot. Ugyanazok a folyamatok, amik bedöntötték a »fehér törökök« fertilitását, és utána a »fekete törökökét« is, lassan a kurdokat is elérik. Az urbanizáció, a nők iskolázottságának a növekedése, az átállás egy rurális életmódról egy urbánus életmódra előbb-utóbb a kurd etnikumon belül is éreztetni fogják a hatásukat. A destabilizáció legfőbb oka, hogy ezek a folyamatok jelentős fáziseltolódással érik el a Törökország lakosságát alkotó különböző etnikumokat, és olyan metakérdéseket tesznek le az asztalra, mint például az, hogy mi is Törökország tulajdonképpen?
− részletezte a szakértő. Azonban míg Törökországban a kurd lakosság inkább csak a demográfia által alakítja a politikát, addig Szíriában aktív résztvevői voltak a polgárháborúnak.
Szíriában a kurdok aktív szerepet játszottak a polgárháborúban
A kurd vezetésű SDF kivette a részét a szír polgárháborúból, aktív szerepet vállalva az Iszlám Állam terrorszervezet legyőzésében. Most pedig úgy tűnik, hogy kiegyeznek az új szír vezetéssel. Az SDF céljának egy szekuláris, demokratikus, föderalizált Szíria vízióját tekinti, ez azonban látszólag ellentétben áll a jelenlegi, HTS által dominált damaszkuszi kormány szunnita alapokon álló ideológiájával. Robert C. Castel szerint ezt a szervezetben végbement paradigmaváltás okozta.
Az első és legfontosabb dolog, amit az SDF-ről el kell mondani, hogy itt nem egy kurd, hanem a szíriai kurdok által vezetett szervezetről van szó. Egyes szakértők szerint a szíriai polgárháború bizonyos szakaszaiban a kurdok kisebbségbe kerültek az SDF-en belül
− magyarázta a szakértő. Ezután pedig a kurd közösségen belül versengő elképzelésekről beszélt:
A második dolog, amit a kurd nemzetstratégiával kapcsolatban ki kell emelni, az három paradigma versengése. A kurdok egy része egy szuverén kurd állam formájában keresi a megoldást a kurd kérdésre, egy másik részük egy föderatív architektúrában hisz a meglévő államokon belül, a harmadik paradigma pedig nemzeti és kulturális jogokat szeretne kapni egy erős és koherens Szírián vagy Irakon belül. Amit most az SDF esetében láttunk, az a harmadik paradigma diadala a második felett.
Azonban felmerül a kérdés, hogy mi okozta a váltást az SDF politikájában.
Hogy mi okozta ezt a pálfordulást? Az első és legjelentősebb ok az USA nyújtotta támogatás megingása. Az ISIS jelentette fenyegetés felszámolásával »a mór megtette kötelességét, a mór mehet« helyzet állt elő. Trump elnök több alkalommal is kilátásba helyezte a Szíriában állomásozó amerikai kontingens kivonását. A második ok az egyre erősödő török nyomás. A harmadik a PKK (Kurdisztáni Munkáspárt) tűzszünet és Abdullah Öcalan fegyverletételi felhívása volt, még akkor is, ha ez nem vonatkozott közvetlenül az SDF harcosaira. Az újonnan kialakult helyzetben a szíriai kurd vezetés úgy gondolta, hogy a harmadik paradigma jelenti számukra az adott körülmények között a legkevésbé kockázatos modus vivendit az új szír kormánnyal. Az alaviták ellen elkövetett atrocitások tükrében ennek a megállapodásnak meg vannak számlálva a napjai
− mondta Robert C. Castel, utalva arra, hogy az új damaszkuszi kormány hatalomra kerülése után leszámolt a megbukott Bassár el-Aszad elnök híveivel.
Nincs realitása egy önálló Kurdisztánnak
Bár a kurdok számosságukat tekintve sokan vannak, azonban területileg széttagoltak és a közösségen belül is különböző paradigmák versengenek arról, hogy szükség van-e egy önálló kurd államra. Robert C. Castel szerint ennek a tervnek a geopolitikai realitások sem kedveznek.
A kurd nemzetállam megalapításának két nagy akadálya van. Az első a drámai megosztottság a kurd társadalmon belül. A másik akadály, hogy az önálló kurd államiságnak Izraelen kívül egyetlen más támogatója sincs. Az Egyesült Államok és az európai hatalmak általában szimpátiával viseltetnek a kurd ügy iránt, de a határok állandóságának elve és a török szövetséges akarata sokkal nagyobb súllyal esik a latba. A régió négy állama, ahol a kurdok kisebbségként élnek, esküdt ellenségei minden szeparatista gondolatnak, még akkor is, ha ennek a bizonyos fokozatait az adott körülmények között kénytelenek eltűrni. Jó példa erre Irak és Szíria. Ami pedig Oroszországot illeti, a kurd üggyel való alkalmi kacérkodás ellenére a hagyományos orosz külpolitika inkább kliensállamokat keres szövetségesként, és nem támogatásra váró ügyeket.
− magyarázta a nagyhatalmak és a helyi politikai aktorok hozzáállását a kérdéshez a szakértő.
Mindezt összefoglalva, a világ legnagyobb hazátlan etnikumának a kálváriája a legjobb érv a realista külpolitika mellett, és egy hatalmas gól az idealista vívóiskola hálójába. Elvben, morálisan, értékalapon mindenki egyetért, hogy a kurdoknak is »jár« egy saját állam. A realitások szintjén azonban Izraelen kívül egyetlen állam sincs, akinek érdekében állna, hogy ez a kurd állam megalakuljon.
− zárta gondolatait Robert C. Castel.
Borítókép: Egy kurd nő kurd zászlót tart a kezében Irakban 2025. március 20-án (Fotó: AFP)
