Szíriában több mint ezer halálos áldozata van azoknak az összecsapásoknak, amelyek a kormányerők és a megbuktatott Bassár el-Aszad elnök hívei között zajlanak, jelentette a Szíriai Emberi Jogi Megfigyelőközpont. A jelenlegi Szíria egyik legsúlyosabb erőszakhulláma az elmúlt évtizedben. A jelentések szerint a halottak között közel 750 civil van, többségüket közvetlen közelről lőtték le, valamint 125 kormánykatona és 150 Aszad-párti fegyveres vesztette életét. A harcok következtében Latakia térségében az áramszolgáltatás és az ivóvízellátás is megszűnt.
Szíria új vezetése leszámol az előző rendszer híveivel
Robert C. Castel szerint a jelenlegi erőszakhullám várható volt:
Aki azt hitte, hogy az új szíriai rezsim fehér kesztyűben fogja lezárni az előző évek vérben áztatott korszakát, annak vagy nincs történelmi memóriája, vagy túl sok ENSZ-jelentést olvasott. Az új hatalom nem ígért mindenkinek egyformán tiszta lapot, de gondosan kijelölte, hogy kiknek éri meg behúzni a nyakukat és kiknek nem.
A szakértő szerint a damaszkuszi vezetés által bejelentett általános amnesztia távolról sem jelent tényleges kegyelmet mindenkire nézve.
Az első körben az egykori sorállományú katonák, besorozottak és tartalékosok kapták meg a lehetőséget, hogy egy vállrándítással visszakerüljenek a rendszer keblére. Akinek nem volt neve, nem volt politikai ambíciója és nem volt dokumentálhatóan véres keze, azzal a rezsim nem kívánt huzakodni
– mondta.
A helyzet azonban egészen más azok esetében, akik az előző rendszer tényleges fogaskerekei voltak.
Magas rangú tisztségviselők, katonai parancsnokok, hírszerzők, politikai vezetők és mindenki más, aki túl sokat tud és túl sok vér tapad a kezéhez – nos, nekik a rezsim mást tartogatott
– jelentette ki Castel.
Az új vezetés gyorsan világossá tette, hogy ezek az emberek nem számíthatnak amnesztiára, csak ha önként jelentkeznek egy kivégzőosztagnál.
A hivatalos narratíva szerint az új kormány nemzeti prioritásnak tekinti a háborús bűnösök és emberi jogi elkövetők felkutatását és megbüntetését.
A rezsim még nyomravezető információkért járó pénzjutalmat is ajánlott – mert hát egy stabil hatalom egyik legfontosabb építőköve a lojális besúgóréteg
– tette hozzá.
Robert C. Castel szerint az új vezetés részéről az amnesztia nem gesztus, hanem politikai eszköz, mivel a katonákon kívül másra nem vonatkozik.
A kegyelem lehetősége attól függ, hogy ki mennyire hasznos a rezsim számára, és nem attól, hogy valójában mit követett el
– jegyezte meg.
Az amnesztia soha nem az erkölcsi nagyvonalúságról szólt, hanem a hatalom újraosztásának egyik eszköze volt. Szíriában sincs ez másként. Az új hatalom csak annyit bocsát meg, amennyit muszáj – és csak azoknak, akik nem jelentenek rá veszélyt. A többieknek marad a jól ismert szír valóság: ha szerencséjük van, csak elfelejtik őket. Ha nincs, akkor megtalálják
– mondta, hozzátéve, hogy a történelem tele van hasonló példákkal.
Humanitárius válság közeleg?
A szíriai helyzet továbbra is rendkívül törékeny, és egy súlyos humanitárius válság fenyegeti az országot.
Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, a mérleg serpenyőjébe kell helyezni úgy a trendeket, mint az ellentrendeket
– vélekedett Castel.
A szakértő szerint a szektariánus feszültségek eszkalációja, az elvándorlás és a menekültáradatok meglévő mintázata, a központi kormányzat gyengesége, az elharapózó törvénytelenség, a gazdasági összeomlás és az intervenciós hatalmak őrségváltásával járó destabilizáció együttesen komoly veszélyt jelent. Robert C. Castel szerint ezt az új kormány nemzetegyesítő törekvései és az újabb menekültáradattól való nemzetközi félelem ellensúlyozza valamennyire.
Egy ilyen válság kialakulásának esélyét 65–80 százalékra taksálom
– tette hozzá.
Izrael valószínűleg nem vonul be Szíriába
Felmerült annak lehetősége is, hogy Izrael beavatkozhat Damaszkusz környéki drúz településeken, a Golán-fennsíkról kiindulva. Castel szerint azonban túlzóak azok az olvasatok, amelyek a drúzok lakta Szuvayda kormányzóság izraeli annektálásáról beszélnek.
A drúzok kapcsolata Izraellel hosszú évtizedekre tekint vissza, messze a hatnapos háború előtti időszakra, amikor Izrael a Golán-fennsíkkal együtt négy drúz falut is bekebelezett
– emlékeztetett a szakértő. Az első évtizedekben ez a kapcsolat inkább ellenséges volt, de a szír polgárháború kitörésével olyan dzsihadista játékosok jelentek meg a régióban, akikkel szemben csak Izrael tudott segítséget nyújtani.
Amit nagy valószínűséggel látni fogunk, az egy izraeli támogatás – távirányítással, ahogy azt az 1960-as, 70-es években Kurdisztán esetében láthattuk
− vélekedett Castel.
Szíria továbbra is egy instabil ország
A belső feszültségek és a nagyhatalmak beavatkozása miatt felmerül a kérdés, hogy az ország újra széteshet-e, és kiújulhat-e a polgárháború.
Én úgy gondolom, hogy Szíria esetében a centrifugális erők mindig sokkal erősebbek voltak a centripetálisaknál
– jelentette ki Castel.
A szakértő szerint az egyetlen dolog, ami egyben tartotta az országot, egy vaskézzel uralkodó diktatúra volt. Most, hogy ez a hatalom meggyengült, a támaszfalak, amelyek a struktúrákat a helyükön tartották, leomlottak. Robert C. Castel azt is elmondta, hogy Szíria egyáltalán nem egy európai értelemben vett nemzetállam.
Tisztában kell lenni azzal, hogy nincs olyan, hogy szír nemzet. Etnikai csoportok, rítusközösségek, törzsek és klánok vannak, mesterségesen meghúzott »trianoni« határok közé szorítva
– mondta Castel.
Az instabilitás terjedésétől való félelem miatt a környező országok aktívan beavatkoznak Szíriában, hogy a saját stabilitásukat megőrizzék.
Ezt elsősorban nem a területszerzés kapzsisága diktálja, hanem a félelem attól, hogy a szír káosz hullámai átcsapnak a határaikon
– tette hozzá.
A nagyhatalmak is egyre inkább jelen vannak a térségben.
A kurdokat oltalmazó USA és a levantei pozícióiba kapaszkodó Oroszország után Kína is lassan megjelenik Szíriában, az ott harcoló ujgur szélsőségesekre reagálva
– zárta a gondolatait Robert C. Castel.
Borítókép: Az új szír kormányhoz hűséges katonák a tengerparti Latakia városa felé tartanak 2025. március 9-én (Fotó: AFP)
