Erdei Zsolt: Hiányzott a reflektorfény, a győzelem íze

Ahogy ő mondja, világéletében katona volt, aki, ha megkapta a feladatot, akkor azt tűzön-vízen át megpróbálta a legjobban teljesíteni. Erdei Zsolt ötvenegy évesen hozott egy döntést, és nem tagadja, a hétköznapok szürkesége mellett ismét érezni akarta a közönség szeretetét, vissza akart kerülni a köztudatba, újra át szeretné élni, milyen az, amikor ezrek ünneplik egy győzelem után. Ezért úgy döntött, egy meccsre visszatér a ringbe. Elárulta, kivel beszélt erről először, milyen volt Fragomenivel és Garayval küzdeni a szorítóban, és felidézte, mikor volt padlón először pályafutása során. Nem titkolja, kifejezetten örül annak, hogy kibékült Kovács Kokó Istvánnal.

December 20-án újra szárnyalni fog a ringben Madár Fotó: Mirkó István

– Noha decemberre ígérte a visszatérését, már augusztus 16-án, a Hősök terén ringbe lépett. Ugyan Erdei Zsolt „pofozkodása" nem okozott megjelenést, ám az igen, hogy szavakban már felidézték a profi bunyó egyik jellemzőjét, a zrikát, és Kótai Mihállyal úgy ugratták egymást, hogy Tyson Fury is könyöröghetett volna a receptért. Egy pillanatra sem jött elő a régi reflex a szorítóban, hogy odaverjen egyet az ellenfelének?

Erdei Zsolt mostantól heti 8-10 edzéssel készül a december 20-i meccsére      Fotó: Mirkó István 

– Dehogyis, hiszen a Hősök terén szeretett sportágam ünnepe zajlott. Természetesen sosem került szóba Misivel, hogy a háromszor másfél perc alatt egy pillanatra is komolyan megüssük egymást. Egyrészt mindketten védőfelszerelés nélkül léptünk ringbe, másrészt azért Misinek súlyos öklei vannak, tudott volna fájni tőle egy komoly találat. És azt sem hallgathatjuk el, hogy én is oda tudok pörkölni, ha nagyon muszáj, így mindkettőnk számára jobb volt a békesség. Csak egymás ugratásáig mentünk el.

Erdei Zsolt teljes életmódváltáson ment keresztül, leadott 14-15 kilót

– A nagy visszatérés azonban még hátravan. Azért gondolom, megfizetik, hogy túl az ötödik X-en beleáll egy elképesztően komoly felkészülésbe…

– Noha sokszor elmondtam már, hogy nem a pénzért vállaltam a december 20-i meccset, azért az igazsághoz az is hozzátartozik, nem ingyen csinálom végig ezeket a hónapokat, majd lépek ismét ringbe a Hell Boxing Kings gáláján.

– Rendben, értem. De tényleg megéri mindez? Hogy ismét izzadtságban fürdik nap mint nap, fiatalokat megszégyenítő módon edz és készül?

– Nekem már most megérte ez az egész. Sőt, ha most bejelentenék, hogy elmarad a gála, nem lesz meccs, ugyanezt mondanám, igaz, kicsit csalódottabban. Teljes életmódváltáson mentem keresztül, megszabadultam 14-15 kilótól, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben. 

Nem tagadom, igencsak jólesik azt hallanom az emberektől, hogy kipattintottam magamat, legalább tíz évvel fiatalabbnak nézek ki a koromnál.

Ám emellett én bunyózni is szeretnék, hiszen ezért vágtam bele az edzésekbe. Eddig a karbantartást végeztem el, a komoly meló most következik, mert az utolsó három hónapot megnyomom, heti nyolc-tíz edzéssel.

– Mielőtt belefogott, látta orvos? Nem pszichiáterre gondoltam, hanem mondjuk belgyógyászra, szívspecialistára…

– Sem az egyikkel, sem a másikkal nem vizsgáltattam meg magamat. A felkészülés alatt figyelembe veszem azt, hogy hány éves vagyok, pontosan tudom, ennyi idősen már kitolódik a regenerálódási idő, és sokkal jobban oda kell figyelni a pihenésre. Az edzések között sokkal több passzív pihenésre van szükségem.

A ringben már ugyanúgy szárnyal Madár az ugrókötéllel, mint régen     Fotó: Mirkó István 

Úgy érzi, nincs neve ahhoz, hogy ott lehessen Jake Paul „étlapján"

– Sokan már-már újabb címmeccseket vizio­nálnak önnel kapcsolatban. Ez reális cél lehet, vagy csak a szurkolók álma?

– Konkrétan erre az egy meccsre szól a szerződésem, ráadásul egy bizonyos ellenféllel szemben. Konkrét nevet még nem mondhatok, de annyit igen, hogy mindenki megnyugodhat, nem egy hurkagyurka lesz majd a ring másik sarkában. Természetesen jó teljesítményt nyújtva győzni szeretnék. Elárulom, jelenleg nincs bennem a folytatás vágya, de ugyanakkor tartom magam ahhoz a mondáshoz, miszerint sose mondd azt, hogy soha. Egy biztos, erre a meccsre viszont nagyon összekapom magamat.

– Játsszunk el egy gondolattal! Az idősebb, de korábban profi világbajnok bunyósok ellen szeret ringbe lépni egy bizonyos Jake Paul. Ön minden kritériumnak megfelel: két súlycsoportban volt a nagy világszervezetek, a WBC és a WBO bajnoka, és elmúlt már ötvenéves. A balhés influenszer megmozgatná a fantáziáját?

– Nem tartom magamat olyan világszerte ismert bokszolónak, akivel Jake Paulnak érdemes lenne bunyóznia. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Mike Tyson és Julio Chavez Junior után az én nevem is ott van az „étlapon”. Túl nagy veszélyforrás lennék a számára ahhoz képest, amennyit velem kaszálhatna anyagilag.

Erdei Zsolt megpróbálta meghódítani Amerikát, Byron Mitchell ellen simán nyert 2011 június 4-én, Atlantic City-ben     Fotó: GETTY IMAGES NORTH AMERICA/AL BELLO

A feleségével beszélte meg, hogy visszatér, a család mindenben támogatja

– Hogyan lett az ötletből, hogy ötvenegy évesen ismét ringbe lépjen, egy komoly megállapodás?

– Amikor szárba szökkent a gondolat a visszatérésemről, úgy vállaltam, hogy először kipróbálhatom magamat, és ha pár hét után úgy látom, belevághatok, akkor írom alá a végleges szerződést. Három-négy hetet követően úgy éreztem, 

a gyorsaságom megmaradt, a reflexeim a régiek, és a szemem is elég éles még. Ráadásul a kesztyűzések folyamán is egyre több jött vissza a múltból, 

holott egy-két balos és jobbos meglepetés bizony ért, igaz, semmivel sem több, mint aktív koromban. Egyedül a kondim hagyott kívánnivalót maga után, de mivel ezt a legkönnyebb fejleszteni az edzésekkel, már ezzel is jól állok. Miután letelt a megbeszélt idő, igent mondtam a felkérésre.

– Komolyan mondja, hogy csak az említett okok miatt tér vissza? Ha elsősorban nem a pénz vonzotta a szorítóba, akkor micsoda?

– Az ember néha beleun a hétköznapok menetébe. Bevallom, már 

hiányzott a reflektorfény, hogy ismét ott legyek a köztudatban, ezrek ünnepeljenek, amikor a jól ismert bevonuló zenémre belépek a ringbe, és az emberek újra értem izguljanak a lelátókon, illetve a televízió képernyője előtt. 

Ezek az érzések hiányoztak. És most lehetőséget kaptam arra, hogy mindezt újra átéljem. Ezt ki kellett használnom! Mindenki biztos lehet abban, hogy aznap este Erdei Zsolttól valós teljesítményt fog kapni, olyat, ami mindig is jellemző volt rám.

– Bár sejtem a választ, de azért rákérdezek: kivel beszélte meg legelőször, hogy visszatér?

– Az asszonnyal. Mivel pontosan tudja, makacs ember vagyok, ha valamit a fejembe veszek, azt meg is csinálom, ezért azt mondta, mindenben támogat. Nem is próbált meg lebeszélni, persze a tudomásomra hozta, mennyire aggódik értem, de ha minden megvan bennem ahhoz, hogy mindezt végigcsináljam, akkor ott lesz mögöttem. A gyerekek közül a kicsik még nem fogják az adást, ők élik a gyermekek világát, ám a nagyfiam örömmel fogadta a hírt, büszke rám, és már most megígérte, ott lesz a meccsen, és a haverjai­val rekedtre kiabálják majd magukat.

Az elmaradt Cloud elleni címegyesítést nem sajnálja, hisz ez hozta el számára a Fragomeni elleni nagy lehetőséget

– Kicsit vesézzük ki profi pályafutása legnagyobb esélyeit, meccseit, ellenfeleit! Nem sajnálja, hogy annak idején elmaradt a címegyesítő csatája az IBF amerikai világbajnoka, a veretlen félnehézsúlyú Tavoris Cloud ellen?

– Bármilyen hihetetlen, de nem érintett meg mélyen a címegyesítés elmaradása, ugyanis ennek köszönhetően jött a lehetőség, hogy cirkálósúlyban megmérkőzhessek a WBC vb-övéért a címvédő olasz Giacobbe Fragomeni ellen. Ugyanis, ha nyertem volna Cloud ellen, két nagy világszervezet veretlen bajnokaként 37-38 évesen már nem lettem volna igazán eladható. Életem egyik legnagyobb meccse volt a Fragomeni elleni, megnyertem, így a magyar ökölvívás történetében én vagyok az egyetlen, aki profiként két nagy világszervezetnél és két súlycsoportban is világbajnok tudott lenni. Higgye el, ez mindenért kárpótol.

– Azért ez nem mindennapi párosítás volt, igazi Dávid és Góliát küzdelem, hiszen kettejük között minimum nyolc-tíz kiló különbség volt. Egyáltalán muszáj volt kiállnia az olasz ellen?

– Nem volt kötelező, az edzőm, Fritz Sdunek beszélt rá. Elsőre határozott nemet mondtam, amikor az Universum vezetői előálltak ezzel az ötlettel, ráadásul három vagy négy héttel a meccs előtt tudtam meg, hogy egy súlycsoporttal feljebb kell bokszolnom. 

Közöltem, menjenek a francba, nem vagyok hülye. Aztán Fritz meggyőzött arról, hogy márpedig van esélyem, csináljam végig. Hirtelen hülye lettem, és elvállaltam a meccset. 

Aztán a ringben rájöttem arra, mennyit számít a súlykülönbség és az ütőerő közötti differencia. Olyan volt az egész, mint amikor egy tank ellen egy ügyes géppuskás harcol.

– Gondolom, amíg él, nem felejti el azt a tizenkét menetet.

– Mindenképpen győzni akartam, de már a negyedik menetet követően egyszerűen elfogytam, Fragomeni felőrölt a testi erejével. Onnantól kezdve már nem volt erőm elugrálni előle, és nyolc meneten keresztül igazi ki-ki meccset vívtunk, ütve-verve egymást gongszótól gongszóig. Odaálltam elé, sokszor elsodort, de rengetegszer el tudtam hajolni a bombái elől, a végére pedig már mindkettőnk védekezése teljesen szétesett. Úgy a nyolcadik menet végén járhattunk, amikor eszembe jutott, mekkora szégyen lenne, ha kikapnék. Beleadtam apait-anyait, és a végén többségi döntéssel én nyertem.

– Pedig a címvédőtől csak akkor szokták elvenni az övet, ha a kihívó tönkreveri.

– Itt szó nem volt arról, hogy agyonvertem Fragomenit, de a nagy fölénnyel megnyert első négy menet döntő volt, hiszen utána igencsak döntetlenszagú volt a többi három perc. 

Egy címvédőtől mindig nagy szó elvenni az övet, és tény, nagyon komoly teljesítményt tettem le az asztalra, hogy ez nekem sikerült. Vitt előre a szívem, a vereségtől való félelmem tett igazi harcossá. 

Ez egy velem született adottság, nem adom fel akkor sem, ha már beszögelték a koporsómat. Én még onnan is kivágtam, kivágom magamat. Nem vagyok túlságosan kreatív ember, de amit egyszer megtanultam ebből a sportágból, azt mindig is elég jó hatásfokkal tudtam alkalmazni. Jó katona vagyok, aki megkapja a feladatát, és azt teljesíti.

Erdei Zsolt statisztikája

• Amatőr korszak
• olimpiai bronzérem (2000, Sydney)
• világbajnok (1997, Budapest)
• Európa-bajnok (1998, Minszk és 2000, Tampere)
• világbajnoki ezüst (1996, Velje)
• 212 győzelem, 20 vereség
• Profi korszak
• félnehézsúlyú (WBO) és cirkálósúlyú (WBC) világbajnok
• félnehézsúlyban 11 sikeres címvédés
• 34 győzelem, 1 vereség, 18 KO

Garay egy vadállat volt, akitől felállt a szőr a hátamon

– Nézzük a nemezisét, az argentin Hugo Hernán Garayt!

– Garay egy vadállat, életem legnehezebb két csatáját ellene vívtam. Az első összecsapásunkon klasszikus döntetlent bunyóztunk, ő volt az agilisabb, én pedig a pontosabb, és szerencsére a pontozók az utóbbit díjazták. Kár tagadni, világbajnokként némi védettséget élveztem. Ő pont ugyanolyan bunyós, mint én, és köztudott, hogy a legveszélyesebb ellenfél a ringben, akivel szemben állhatsz, az saját magad. A gyorsasága és a reflexe ugyanolyan volt, mint az enyém, ő kicsit erősebb, én kicsit technikásabb voltam. Sosem felejtem el, amikor megtudtam, hogy másodszor is bunyóznom kell vele, felállt a szőr a hátamon. Csak vele szemben éreztem, hogy ha megütöm, még jobban jön rám. Többször is bevillant, hogy inkább nem ütöm meg, de végül mindkétszer az én kezem emelték a magasba.

– Pályafutása során hányszor volt padlón?

– Amatőrben többször is megismerkedtem a ring padlójával. Sosem fogom elfelejteni az elsőt, amikor az 1988-as serdülő magyar bajnokságon az elődöntőben Tamás Péter jobbhorgától ugrottam egy hátraszaltót. Felpattantam, majd megnyertem a meccset. Ilyen a bunyó, szerintem nincs bokszoló, aki pályafutása során egyszer sem lett leütve.

– A profiknál mindössze egyszer ütötték le, de akkor a frászt hozta a Kisstadionban a magyar szurkolókra…

– Azt hiszem, talán pályafutásom ötödik profi meccsét vívtam a beugró ukrán Olekszandr Garascsenko ellen. Már a meccs előtt éreztem, hogy gond lehet, ugyanis amíg edzésen 16 unciás kesztyűkben gyakoroltam, addig a meccsen 10 unciásban kellett ringbe lépnem. Azonnal átfutott rajtam, amikor felvettem, hogy ezzel hatalmasat lehet ütni, ráadásul a védekezést is nehezíti, mert sokkal kisebb, mint az a kesztyű, amit edzésen használtam. 

Az első menetben hagytam egy kis rést a két kesztyű között, amit az ukrán rendesen átütött, jött is rögtön a hátrabukfenc.

Nagyon pipa lettem, elkapott a hév, mindenképpen vissza akartam számoltatni. Ugyan leütnöm egyszer sem sikerült, de a csatát nagy fölénnyel nyertem. Valóban ez volt az egyetlen padlózásom a profik között, ugyanakkor megütve többször is voltam, volt, amikor számoltak rám, volt, amikor nem.

Tudatosan készült a civil életre, nem a légüres tér várta a sportpályafutása végén

– Minden sikeres sportoló megszenved azzal, amikor befejezi a pályafutását. Sokan nem is tudnak mit kezdeni magukkal. Az ön esetében nem volt semmi gond, simán váltott a profi bunyós a civil életre?

– Ebben is szerencsém volt, ugyanis a pályafutásom vége felé már tudatosan készültem arra a változásra, ami vár majd rám. 

Nem tagadom, már jó volt abbahagyni, hiszen egyre többször voltam sérült, egyre kevésbé voltam motivált egy-egy felkészülés kezdetekor. Szerintem a legjobb pillanatban vonultam vissza,

ráadásul nem a légüres térben találtam magam. Edzőként azonnal a sportágamban folytathattam, beindult a Madárfészek Akadémia, még működött az Erdei Zsolt Boksziskola. Maga az aktív ökölvívás hosszú évekig nem hiányzott, aztán megszólalt bennem a kisördög, és most a visszatérésre, egy újabb nagy meccsre készülök.

Erdei Zsolt maximális erőbedobással készül az elmondása szerinti utolsó nagy meccsére      Fotó: Mirkó István 

A sötét folt és Kokó barátsága

– Az ökölvívásban mindössze egyszer került nehéz helyzetbe, és ezt sokáig is nyögte: a szövetség elnöki székében. Feldolgozta már azokat az időket?

– A Magyar Ökölvívó Szakszövetség (MÖSZ) elnöki szerepe vitathatatlanul életem kudarca, sötét folt a karrieremben. Sosem akartam elnök lenni, hiszen sem affinitásom, sem hozzáértésem nem volt hozzá, ám úgy éreztem, segítséggel képes leszek megoldani a feladatot. Ma már tudom, bőven kerültek mellém olyanok, akikre egyáltalán nem kellett volna hallgatnom. Voltak olyanok is, akik félrevezettek, kihasználták a tájékozatlanságomat. Szerencsére elmúlt az az időszak.

– Legendás barátsága is majdnem ráment Kovács Kokó Istvánnal.

– Voltak köztünk különböző mosolyszünetek, és ugyan nem felejtettünk el mindent, a megbocsátás mindkettőnkben benne volt. Nem tagadom, sokszor hibáztam, emiatt elnézést is kértem. Megtárgyaltuk Kokóval négyszemközt a történteket. 

Nem tagadom, nehéz volt megtenni az első lépéseket, de van egy közös múltunk, ami örökre összekötött minket. Mindegy, melyikünk hívta fel a másikat, a lényeg, hogy megtette, leültünk, és tisztáztunk mindent. 

Nincs szerepem a MÖSZ mostani vezetésében, talán jobb is nekem így, de ha a sportágban valamilyen feladathoz kellek, rám mindenben lehet számítani.

Erdei Zsolt pályafutásának talán legnagyobb győzelme: