Meghalt a volt francia miniszterelnök

Elhunyt Lionel Jospin, Franciaország egykori miniszterelnöke, aki meghatározó alakja volt a baloldali politikának az ezredfordulón. A szocialista politikus kormányzása alatt jelentős gazdasági és társadalmi reformokat hajtottak végre, ugyanakkor pályafutását a 2002-es elnökválasztási vereség derékba törte. Jospin visszavonulása után már nem tért vissza a politikai élvonalba.

Lionel Jospin volt francia miniszterelnök Forrás: AFP

A helyi média szerint idén januárban komoly műtéten esett át, ami után otthonában lábadozott.

Miniszterelnökként 1997. és 2002. között Jospin csökkentette a munkaidőt, kiterjesztette az ingyenes egészségügyi ellátást, és bevezette a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Progresszív politikus létére kiállt a költségvetési megszorítások mellett, és hivatali ideje alatt több állami vagyont értékesített a magánszférának, mint bármelyik elődje. Ezt fejezte ki programjának szlogenje is: „Igen a piacgazdaságra, nem a piaci társadalomra”.

Lionel Jospin egy ideig képes volt újjáéleszteni a reformista politikát, amely a sokéves válság után összeegyeztette a gazdasági és a társadalmi haladást

– írta róla 2002-ben a Le Monde főszerkesztője.

A szemüveges, ősz hajú szocialista politikus soha nem tudta igazán megnyerni a választók szívét. Szigorú modora, valamint a filozófus Sylviane Agacinskivel kötött házassága miatt zárkózott politikusként könyvelték el. Ezt a közkeletű felfogást egy 1999-ben adott interjújában így cáfolta: „Amikor végre megértik, hogy én szigorú vagyok, de fejlődök, szigorú, de nevetek, és egy ateista protestáns vagyok, akkor kevesebb ostobaságot fognak írni.”

A 2002-es elnökválasztás, amelynek első fordulójában a jobboldali Jean-Marie Le Pen több szavazatot kapott nála, véget vetett az elnöki reményeinek, és Jospin többé nem tért vissza a politikai élvonalba.

Lionel Robert Jospin 1937-ben született Párizsban, és protestáns szüleitől mind hitük szigorát, mind szocialista politikai elkötelezettségüket örökölte. Apja, Robert Jospin, tanár és a II. Internacionálé francia szekciója, a francia Szocialista Párt elődjének szervezője volt, amelyhez később Jospin is csatlakozott. Édesanyja Mireille Dandieu szülésznő volt, aki később ápolónőként és iskolai szociális munkásként dolgozott. Jospin 1956-ban a párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében, majd az École Nationale d’Administrationban végezte tanulmányait.

1965-ben került a francia külügyminisztériumhoz, de az 1968-as, Charles de Gaulle elnök elleni diáktüntetések közepette kilépett, és az Egyesült Államokba ment tanulni. 1970-ben tért vissza Franciaországba, és több mint egy évtizeden át közgazdaságtant tanított egy párizsi egyetemen.

1971-ben csatlakozott a Szocialista Párthoz. A párt ranglétráján felfelé haladva François Mitterrand elnök egyik legmegbízhatóbb helyettese lett, és olyan fiatalabb politikusokat mentorált, mint például François Hollande. Mitterrand mutatta meg neki – mondta később a Le Nouvel Observateur című lapnak nyilatkozva –, hogy a politika „akarat, művészet, kultúra és készség”. Az 1990-es évekre azonban Jospin a Mitterrand-érát bíráló csoport élére állt.

Közben baloldali értelmiségiekből álló társaságában megismerkedett Sylvaine Agacinskivel, és 1994-ben össze is házasodtak.

Jacques Chirac 1995-ben, Jospin első elnökválasztási kampányában szoros versenyben győzött. Két évvel később azonban Chirac elnök előrehozott parlamenti választásokat írt ki, és ennek eredményeként a baloldal került fölénybe a Nemzetgyűlésben, és Jospin vezetésével alakult meg az új kormány 1997-ben.

Gazdasági liberalizációs programba kezdett, privatizálta a nagy állami vállalatokat, és elfogadta a közszféra leépítését, hogy Franciaország csatlakozhasson az európai egységes valutához.

Hivatali ideje alatt az országban tartós volt gazdasági növekedés és csökkent a munkanélküliség. A progresszív és liberális reformok keveréke azonban konfliktusokhoz vezetett a magánszektorral és a koalíciós partnereivel is.

A 2002-es elnökválasztás első fordulójában Jospin Le Pen mögött végzett, ami tömeges utcai tüntetéseket váltott ki. Chirac végül a második fordulóban földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, köszönhetően a rá szavazó nagy számú baloldali választónak.

Túlbecsültem, mennyire elutasították Jacques Chiracot, és túlbecsültem, mennyire pozitívan értékelte a közvélemény az eddigi teljesítményemet

 – idézte fel a Lionel raconte Jospin című 2010-ben készült dokumentumfilmben. 

Alábecsültem a baloldal megosztottságának hatását. Alábecsültem az első fordulót

 – fűzte hozzá az értékelésben, amelyben azt is hangsúlyozta, hogy vezetése alatt a kormány „öt éven át jól működött, és elkerülte az összes botrányt”.

2012-ben François Hollande elnök Jospint nevezte ki a közéleti etika megújításával foglalkozó bizottság élére. Jospin, aki még azelőtt lépett színre, hogy a politikai vezetők a közösségi hálón érték volna el a választókat, az egyik utolsó képviselője volt a régi iskola francia politikusainak. Érdemeinek elismeréseként a többi között megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjének főtisztje és a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje kitüntetést is.

Borítókép: Lionel Jospin volt francia miniszterelnök (Fotó: AFP)