Elmaradt az elégtétel

Ágyban, párnák közt végezte életét Ratko Mladics volt boszniai szerb hadseregparancsnok, igaz, az az ágy egy börtön derékalja volt, és nem vették körbe unokái és dédunokái utolsó óráiban a 84 éves hajdani katonai vezetőt. Szarajevó egykori mészárosa, a srebrenicai háborús bűnös emlékezete mégis kaphatott honfitársaitól némi teljesen hamis patinát.

Fotó: Chris Helgren Forrás: X00378

Srebrenica mészárosa

A háború előhozta mindenkiből a legrosszabbat, Ratko Mladics pedig kitűnt ebben társai közül is, ugyanis ő adta a parancsokat a vérengzésekre. A srebrenicai mészárlás – amely során nyolcezernél is több férfit és fiatal fiút öltek meg szerb csapatok – egyértelműen az ő számlájára írandó, nem feledve azért az ENSZ békefenntartóinak a felelősségét sem, akik, szintén úgy tűnik, nem hittek a háborúban. A holland kéksisakosok vagy túlságosan féltek a szerb csapatoktól, vagy azt gondolták, ez nem háború, hanem kedves nézeteltérés, mindenesetre a védelmükre bízott bosnyák lakosságot kiszolgáltatták Mladics embereinek. 

A vérengzés egyike volt azon ügyeknek, amelyek kapcsán konkrétan perbe tudták fogni a volt hadseregtábornokot a hágai Nemzetközi Törvényszéken, és amelyért 2017-ben végül is életfogytiglani börtönre ítélték.

 Ez persze semmit nem segít már azoknak, akiket belőttek a tömegsírokba, és az is valószínűtlen, hogy Mladics újra elkövetné ezeket a gyászos tetteket, ha kiszabadult volna. De valami elégtételnek kellett volna lennie, amely nem jött el Mladics esetében. A szerb utca népe ugyanis nem feltétlenül úgy gondol Ratko Mladicsra, mint Szarajevó vagy akár Budapest átlagembere. A háború vérzivatarában sokan azt a nyolcezer embert potenciális katonának látták, akiket „semlegesíteni” kellett, mivel ellenkező esetben rájuk fognak támadni. Csakhogy a háborúnak is vannak írott és íratlan szabályai, ezek pedig nem engedik a fegyvertelen, sokszor fiatalkorú „potenciális katonák” kivégzését.

Imádkozók a temetőben. Fotó: NIDAL SALJIC / AFP

Szerbia mindent elveszített

A szerbek a boszniai háborúban szinte mindent elveszítettek. Az egykor Belgrádból irányított Jugoszláviát, a tőlük félő és velük jól-rosszul együttműködő különböző délszláv nemzeteket, a szerb többségű, Szerbián kívül található területeket, a gazdasági potenciált, még a futballt is. De ezzel együtt a világ szimpátiáját is elveszítették, pontosan az olyan katonai vezetők miatt, mint Ratko Mladics, így amikor 1999-ben a NATO bombázni kezdte Szerbiát, szinte senki sem törődött a szerbekkel vagy azzal, hogy az a támadássorozat igazságos volt-e. 

A háborús és erkölcsi vereség pedig dacot szült.

 Most, Mladics halálakor a boszniai Szerb Köztársaság vezetése méltatta a volt tábornokot, a szerb elnök állami temetést tervez neki, a Crvena zvezda szurkolói pedig transzparenseken éltették a „szerb hazafi” tetteit, amiért az UEFA vizsgálatot is kezdett. 

Azért tudjuk, hogy a boszniai utcákon a szerbek szerbebbek az otthoniaknál, ahogy a horvátok is horvátabbak

 – mondta lapunk kérdésére Nikowitz-Holló Márton. A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója rámutatott: a jelenlegi Bosznia-Hercegovina életképtelen állam, amelynek létrehozása arra volt megfelelő, hogy a háború befejeződjön, de hosszú távon nem jelent megoldást. Ahogy a háborút követő jóvátétel is elmaradt, a szerbek dacosabbak, a horvátok elégedetlenebbek, mint valaha, a bosnyákok pedig nem saját országuktól várják a segítséget, hanem külföldről, az iszlám testvériségtől. Mladics halálára reagálva a zágrábi veteránügyi minisztérium jelezte, bánja, hogy a háborús és emberiesség elleni bűnökért elítélt volt katonát soha nem tették felelőssé a skabrnjai mészárlásért, amely a horvát függetlenségi háború idején történt. 

A szerbek számára máig sérelmes, hogy a horvát tábornokokat, Ante Gotovinát és Mladen Markacot nem ítélte el a nemzetközi törvényszék. Inkább úgy tekintenek erre, mint egy szerbek elleni bíróságra

 – mondta Nikowitz-Holló Márton, aki szerint Hága hatékonysága épp az ilyen ügyek miatt is rendkívül kérdéses. Ratko Mladics emlékezete így minden vizsgálat és bírósági döntés ellenére is kettős marad, mivel Bosznia-Hercegovina rövid és véres múltja, törékeny jelene és kilátástalan jövője nem teszi lehetővé, hogy egyetlen igazságot fogadjanak el az ott élők.

Borítókép: Mesterlövész miatt görnyedve járó szarajevóiak az ostrom idején (Fotó: Chris Helgren)