Áder János a Holokauszt Világtalálkozóról érkezett az egyik jeruzsálemi szállodában megtartott találkozóra, és ismertette a nemzetközi összejövetelen tapasztaltakat, illetve szólt a legjelentősebb tanulságról, a „soha többé” ígéretéről.
Kiemelte Jiszrael Meir Lau főrabbinak, Buchenwald gyerektúlélőjének beszédét, amelyben a tekintélyes rabbi kijelentette, hogy nem tudja sem megbocsátani, sem elfelejteni a 75 éve történteket. Lau Noé bárkájára hivatkozva a népek békés együttélését, barátságát és békéjét sürgette, s a közös ellenségek, a betegségek, természeti csapások elleni közös harcra szólított fel.
A magyar túlélők előtt Áder János ismertette a két ország kiváló kapcsolatát, amelyet a két miniszterelnök személyes jó viszonya is megerősít. Joszi Weiss jeruzsálemi tiszteletbeli konzul kérdésére válaszolva hangsúlyozta, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarországon különösen csekély számban fordulnak elő zsidók ellen gyűlöletből elkövetett bűncselekmények.
Áder emlékeztetett a magyar zsidó közösségek reneszánszára, valamint arra, hogy Magyarországon kívül Európában csak Ausztriában, Németországban és Franciaországban számít büntetőjogi kategóriának a holokauszt tagadása, felhívta a figyelmet továbbá az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciára.
A Budapesten gyermekként életben maradt, majd Izraelben tanárrá lett, és később férjével a magyar ajkú zsidóság múzeumát Cfáton megalapító Hava Lusztig elmesélte az ötvenes években Izraelben pedagógusként látottakat, amikor a túlélők nem osztották meg gyermekeikkel a második világháború vészkorszakában velük történteket, és küzdelmét ezen hallgatás ellen.
Elmondta a magyar zsidóság múzeuma megalapításának történetét, az önkéntes és díjmentes felajánlások tömegét, s az intézménybe invitálta a magyar államfőt. Áder elmondta, hogy ezúttal a Holokauszt Világtalálkozó szigorú biztonsági előírásai nem tették lehetővé számára az odautazást, de megígérte, hogy legközelebbi látogatásán mindent megtesz, hogy megtekinthesse a gyűjteményt.
A Bodrogkeresztúron született, s onnan Auschwitzba deportált Smuel Bogler Izraelben előbb a függetlenségi háborúban harcolt, majd fogságba került Jordániában, onnan visszatérve a rendőrségnél helyezkedett el, és futott be jelentős karriert. Ő és a Debrecenből csecsemőként Ausztriába deportált Gideon Peer elsősorban a holokauszt magyarországi oktatásáról tettek fel kérdéseket.
Áder János elmondta, hogy az általános iskolák nyolcadik osztályában a tananyag részeként megismertetik a diákokat a történtekkel, és más, művészeti tárgyak oktatásakor erről szóló filmek, irodalmi alkotások révén is bővítik, és élményszerűbbé teszik a gyerekek tudását.
A Debrecenből Ausztriába, majd Bergen-Belsenbe deportált, és 1949-ben Izraelbe telepedett Jakov Barzilai ezzel kapcsolatban egy győri iskolában szerzett személyes pozitív tapasztalatáról számolt be, ahol a gyerekek magas szinten sajátítottak el ismereteket egy izraeli továbbképzésen részt vett tanár irányításával.
A találkozó végén a köztársasági elnök gyertyát gyújtott a holokauszt áldozatainak emlékére, s a résztvevőkkel kölcsönösen a magyar-izraeli kapcsolatok további virágzását kívánták a két országnak.
