Félúton a kétnyelvűség felé

Szlovákiában jelenleg nincs olyan átfogó kisebbségi törvény, amely a nemzeti kisebbségek jogait szabályozná. Bukovszky László szerint azonban hamarosan megkezdhetik ennek a megalkotását, ugyanakkor erre már csak a következő választási ciklusban kerülhet sor. A szlovák kormány nemzetiségi kisebbségekért felelős kormánybiztosa erről a lapunknak adott interjúban beszélt.

Hazánk főkonzulátusa Kassán. A kisebbségvédelem terén vannak még teendők Forrás: Havran Zoltán

– Mit tartalmaz a dokumentum?

– Ez egy szakmai anyag, amely egy, a jövőben készülő törvény irányelveit szabja meg. Az anyagban azt indokoljuk meg, hogy miért van szükség szlová­kiai viszonylatban egy átfogó kisebbségi törvényre, alátámasztva az idevágó nemzetközi kisebbségi alapdokumentumokkal és ajánlásokkal, az alkotmány idevágó részével. De hogy még erősebb legitimitása legyen ennek a kezdeményezésnek, hivatkozunk arra a két kormányhatározatra, amelyben a szlovák kormány a tavalyi év folyamán két alkalommal döntött egy kisebbségi törvény jövőbeli elkészítéséről. Ez a dokumentum az indokláson túl tizenegy pontban határozza meg egy későbbi törvény belső struktúráját. Például szeretnénk meghatározni a nemzeti kisebbségek fogalmát, a kisebbségi nyelvhasználati jogokat, a kisebbségi oktatási intézményrendszert, a kisebbségek részvételét a közügyek intézésében, sőt a kisebbségi önkormányzatok létrehozását is.

Hazánk főkonzulátusa Kassán. A kisebbségvédelem terén vannak még teendők
Fotó: Havran Zoltán

– A húszéves nyelvhasználati törvény szerint kilenc kisebbségi nyelv használható Szlovákiában. A törvény által előírtak mennyire jelennek meg a gyakorlatban, illetve meglátása szerint hogy állunk a kétnyelvűség terén?

– Valahol félúton vagyunk, mivel húsz év alatt – a Radičová-kormány rövid időszakától eltekintve – soha egy kormányzat sem tett konkrét lépéseket a nyelvtörvény végrehajtásáért. Sajnos ez a valóság. A jogszabálynak csak 2011-ben lett gazdája, aki a kormány alelnöke, Rudolf Chmel volt. Addig a törvény végrehajtásáért kormányzati szinten senki sem felelt, sem a módszertan, sem a szakmai támogatás terén. 2016-ig csak látszólagosan foglalkoztak ezzel a törvénnyel Szlovákiában. Amikor átvettem a hivatalomat, az egyik célkitűzésem az volt, hogy a szakmaiságot figyelembe véve próbáljunk nyelvi jogainknak érvényt szerezni a hatályos törvények lehető legnagyobb betartásával. Véleményem szerint sikerült olyan elemeket belevinni a nyelvhasználat érvényesítésébe, amelyek eddig nem léteztek, ergo nem is működhettek. Megtaláltuk azokat a partnereket az államigazgatáson belül, akik társfelelősei a nyelvtörvény végrehajtásának. Először a történelemben tudtuk biztosítani azt, hogy a közhivatalnokok kisebbségi nyelven nyelvi továbbképzésen vegyenek részt. Ez azért is fontos, mert a hivatali nyelvhasználat írásos módja csaknem teljesen kikopott. Tavaly magyar és ruszin nyelven folytak ezek a tréningek, amelyek idén folytatódnak. Bizonyos szinten intézményesítettük a kisebbségi nyelvi terminológia képzést is. Öt terminológiai (nyelvi) szakbizottságot állítottam fel, amelyekben magyar, ruszin, ukrán, német és roma nyelveket tudó szakemberek vannak. Az elkészült fordítások alapján bővítik az elektronikus terminológiai szótárakat. A magyar nyelvű törvénytár létrehozásával is többéves lemaradást pótoltunk. De még sorolhatnám, mennyi dolog úttörői voltunk. Ezen a téren a hiányosságok kiküszöbölése véleményem szerint további két sikeres választási ciklust is igénybe fog venni.

– Milyen célokkal, illetve prioritásokkal látott neki a feladatának négy évvel ezelőtt?

– A célom az volt, hogy egy olyan effektív és valós kisebbségjogi érvényesítést vezessek be a hivatalomban, amely eddig hiányzott. A múltban sajnos a kulturális támogatások mellett a többi kisebbségi jog képviselete is teljesen háttérbe szorult. Azzal, hogy létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap és levették a vállamról a kulturális támogatások elosztását és kezelését, felszabadult az az energia, amelyet elsősorban a kisebbségi nyelvhasználat gyakorlati alkalmazására tudtam fordítani.

– Hogy tudná röviden értékelni a kisebbségpolitika területén az eltelt négy évet a felvidéki magyarság szempontjából? Milyen pozitívumokat, negatívumokat hozott számukra?

– Az elmúlt négy évben elsőként azt emelném ki, hogy a kisebbségpolitika területén sikerült megerősíteni a kisebbségi intézményes jogvédelmet. Ezzel egy új helyzet állt elő. Megalakult az Oktatási Minisztériumban a kisebbségi főosztály, a kulturális minisztériumon belül szintén egy önálló kisebbségi főosztály, megerősödött a kisebbségi kormánybiztos szerepe és hatásköre is. Jogköreim megváltoztatása óta hét törvény előkészítésében vettünk részt, amelyekben biztosítottuk a nyelvi jogok megerősítését. Ugyanakkor nagy eredménynek tartom, hogy hosszú egyeztetések után létrehoztuk a Kisebbségi Kulturális Alapot, amely teljesen új köntösbe állította például a magyar kultúra támogatásának rendszerét, anyagi hátterét és autonóm intézményes kereteit. De azt is kiemelném, hogy húsz év után végre elkészítettük a kisebbségi nyelvhasználati törvény módszertani útmutatóját, „kézikönyvét”, amely körülbelül egy hónapja már magyar nyelven is elérhető, és most fordítják a további négy kisebbségi nyelvre. Tehát ott tartunk, hogy olyan dolgokat sikerült elindítanunk, amelyekkel húsz évig nem törődött senki, és bízom benne, hogy ennek lesz folytatása. A szakmai eredményeken túl egy dolgot még mindenképpen kiemelnék, ami fontos a felvidéki magyarság szempontjából. Annak ellenére, hogy a tízéves politikai megosztottság mély árkokat hozott létre közöttünk, az elmúlt három évben biztató jelei voltak annak, hogy a régi sérelmeket hátrahagyva képesek vagyunk konstruktív, közös megoldásokban is gondolkodni.