Tom Perriello – Soros amerikai karmesterének portréja

A történet New Yorkban kezdődik, szereplői pedig Soros György és a Purpose Inc. nevű háborúbarát PR-cég. A Purpose társalapítója és vezérigazgatója Jeremy Heimans, aki a Soros Nyílt Társadalom Alapítványához kapcsolódó „demokráciapárti” csoport létrehozásában is segített. Az Avaazt Tom Perriello irányítja.

A virginiai Tom Perriello – aki ennek a típusú aktivista politikusnak a „mintapéldánya” – a sokáig ügyvédként és diplomataként is működő demokrata párti aktivista-politikus, aki eddigi karrierjével egy tanulságos és jól leírható pályaívet tár elénk. Az apai ágon itáliai migráns hátterű, pénzügyi elemző fiaként született, a neves Yale Egyetemen végzett Perriello 2008-ban képviselőjelöltként Virginia 5. számú kongresszusi kerületében indult.

Az akkor 34 esztendős, ambiciózus jogásznak a választáson sikerült felülkerekednie a republikánus, már hatodik kétéves ciklusát betöltő Virgil H. Goode Jr.-on, s így bekerülhetett a szövetségi törvényhozásba.

Hivatali terminusának betöltése idején a körzete főleg Virginia déli részére esett, és északra húzódott egészen Charlottesville városáig. Két év múltán, 2010-ben Perriello vereséget szenvedett a Virginiát addig szenátori tisztségben képviselő republikánus jelölttel, Robert Hurttel szemben (Hurt ezt követően hat évig tudta megtartani képviselői mandátumát, vagyis Perriello, elődjével és utódjával ellentétben, csak rövid ideig viselhette tisztségét).

2014 februárjában Perriellót kinevezték az Egyesült Államok négyéves diplomáciai fejlesztésért felelős képviselőjévé, mely hivatalát 2015 nyaráig töltötte be.

2015 júliusától 2016 decemberéig az USA Afrika Nagy-tavak régiójáért és a Kongói Demokratikus Köztársaságért felelős különmegbízottja volt.

Perriello jelöltként indult a 2017. évi virginiai kormányzóválasztási kampányban, az előválasztáson azonban alulmaradt Ralph Northam jelölttel szemben. Perriello ezt követően lett a Win Virginia nevű úgynevezett PAC (vagyis a kampányra felajánlott adományok összegyűjtését koordináló szervezet) vezérigazgatója, hogy ezzel is segítse a demokratákat a képviselőház 2017-es visszaszerzésében.

Az Open Society 2018. október 10-én jelentette be, hogy Perriellót november 12-étől az alapítványok USA-programjának ügyvezető igazgatójává nevezik ki.

Perriello jellegzetesen baloldali és radikális nézeteket képvisel a szociális reformokkal, a társadalom átalakításával kapcsolatban. Saját bevallása szerint a méltányos büntető igazságszolgáltatási rendszerért, valamint a színes bőrűek és a bevándorlók teljes politikai, gazdasági és polgári részvételéért küzd.

Politikai nézetrendszerének, programjának egyes elemei, valamint habitusa főleg a hatvanas-hetvenes évek újbaloldali, polgárjogi-radikális világára emlékeztetnek.

Az általa is reprezentált Soros-hálózati világ által előképnek tekintett Saul Alinsky, aki amerikai politikai aktivista volt, 1971-ben adta ki híres könyvét arról, miként is kell az aktivistáknak – az elnyomottnak érzett, az akkori közéleti fősodorba nem tartozó egyes szervezeteknek és mozgalmaknak – fellépniük, szervezkedniük érdekeik érvényesítéséért, s hogy miként legyenek sikeresebbek.

A Perriello által mostanában képviselt politikai szerep az Alinsky-ideológiát követi, amikor Sorosék (és a demokraták) konkrét célokhoz vezető útját kommunikációs stratégiákkal, gyakorlati tanácsokkal segíti, Alinsky felfogásában: a széles tömegeknek emészthető formában.

Amiként Alinsky vagy éppen Soros György, úgy Perriello is elszánt híve a radikális mozgalmi (hatalomra jutva pedig közpolitikai döntésekben testet öltő) megoldásoknak a nyitott társadalom érdekében.

Ez persze jelentheti azt, hogy amint a célok egy részét sikerült elérni, időnként érdemes kompromisszumokat is kötni. Ahogy maga Alinsky, úgy Perriello is fanatikusan hisz a szerves, radikális, fokozatos társadalmi átalakulás eszméjében.

A radikálisoknak ki kell meríteniük ellenfeleiket, hogy végül arra kényszerítsék őket, amire csak akarják

A modern politikában a közösségszervezés alkotója Alinsky volt, aki taktikai és stratégiai okokból megpróbálta a hasonló gondolkodású embereket radikális aktivisták hálózatává nevelni, és most ezt teszi a gyakorlatban Soros György alapítványi hálója is.

Így lett például Perriello is a Soros alapítványi programok CEO-ja is Amerikában.

A különféle radikális csoportok széles skálájáig terjed ez a hálózat, és még a legitim politikai eszközök világán túl is kísérleteznek a közvéleménnyel a minél gyorsabb társadalmi változások generálásáért.

A stratégia a várásról is szól: arról, hogy várják azt a pontot, azt a fordulatot, amely végül a társadalmi közvélemény hangulatának megváltozását eredményezheti; például Trump elnök esetében is az elmúlt hónapokban, amikor a rasszista kártya elővételével, valamint a koronavírus-járvány miatti nehézségek mediális tálalásával próbálták a nyilvánosság szorításába fogni az elnököt.

De kik térdepelnek Trump nyakán, és kik azok, akiknek politikai krédóját és alapelveit korábban Alinsky és mások hozták létre? És kiket képvisel valójában Perriello az éppen aktuális pozíciójában?

Érdekes és demonstratív pillanat volt, amikor Perriello 2017 augusztusában elítélte a Charlottesville-ben történt atrocitásokat és súlyos összecsapásokat annak nyomán, hogy úgynevezett „fehér nacionalisták” felháborodtak a város egyetemi vezetőinek Robert E. Lee tábornok szobrának eltávolítására vonatkozó döntésén. Perriello azonban tovább ment a rasszkérdésben: – A jövőnket az határozza meg, hogy őszintén beszélünk-e a Fehér Ház faji demagógiájáról, és hogy Amerika konzervatívjai vajon megakadályozzák-e a rasszizmust és a Trump-kormányzat tekintélyelvű politikáját – mondta. –cFüggetlenül attól, hogy helyreállítottuk-e az erő és az erőszak közötti határvonalat – fejtette ki akkor az Alinsky-gondolatvilágban egyáltalán nem meglepőnek tűnő álláspontját Perriello.

A modern politika radikalizálásáért Alinsky egyértelmű útmutatást nyújt a baloldali mozgalmároknak.

Soros György ideológiájának és agendájának követői, az ezt az irányvonalat vivő politikusok, politikus-aktivisták – amiként Perriello is – hisznek abban, hogy a szociális feszültségekből és szerencsétlen esetekből (lásd George Floyd halála) gerjesztett konfliktusok, kvázi polgárháborús „pillanatok” módszereinek eszköztára széles lehet, ahol a személyes támadások, a megfélemlítés, az állandó nyomás fenntartása, a bosszantás és az ellenfelek akadályozása (az elnöki adminisztrációé is) célravezető lehet.

A cél fél évszázada ugyanaz: a radikálisoknak ki kell meríteniük az ellenfeleiket, hogy végül arra kényszerítsék őket, hogy a saját szabályaik szerint cselekedjenek, váratlan és sürgető, veszélyes szituációkat kiváltva.

Soros György másik, magyarországi ügyekben is eljáró karmesterét, Gerald Knaust egy külön sorozatban már bemutattuk korábban, melynek összes cikke elérhető az alábbi linkekre kattintva:

A Soros-hálózat karmestere

Így működik a háttérhatalom

Íme, ilyen eszközökkel dolgozik Soros karmesterének álhírgyára

Soros karmestere órák alatt megmozgatja a világsajtót

A Momentum képviselője is a Soros-hálózatnak dolgozik

A Soros-hálózat és a nagy adatbiznisz