Gerald Knaus régóta úgy érzi, hogy Orbán Viktor az elképzelései megvalósításának útjában áll. Megnyilvánulásaiból egyértelmű, hogy nemcsak egyszerűen pénzügyi okokból, hanem személyes meggyőződésből is minden eszközt felhasználva küzd a magyar miniszterelnök ellen. A 2018-as választás előtt például arról beszélt a Soros-univerzum egyik kitüntetett médiájának, a The New York Times-nak, hogy „a legrosszabb rémálom vált valóra azzal, hogy az orbánizmus terjed”.
Ezek a kritikák azonban értelemszerűen nem a legutóbbi országgyűlési választási kampányban, hanem jóval korábban kezdődtek. 2016-ban például a német kancellár tanácsadója a következő módon vázolta az európai migrációs vita két fő álláspontját a Die Welt című lapnak adott interjúban: „Van az Orbán-szárny, amely kerítéseket épít. És a másik oldalon ott van Angela Merkel, aki október óta azt szorgalmazza, hogy a problémát Törökországgal és Görögországgal közösen dolgozva, fenntartható módon oldják meg.”

Még ugyanebben az évben Knaus feltűnően aktivizálta magát a 2016. októberi kvótanépszavazás kapcsán, és lépten-nyomon durva, megbélyegző jellegű kritikákkal támadta a magyar kormányfőt. Így például az The Economist nevű globalista hetilapnak arról beszélt, hogy Orbán Viktor egyedülálló veszélyt hordoz, mivel egy szélsőjobboldali vírust jelent Európa politikai centrumára.
Egy másik megszólalásában szintén szélsőjobbos bélyeget használt, illetve a Fidesz Európai Néppártból történő kizárását sürgette.
Miután a Soros által támogatott erők elvesztették a 2018-as parlamenti választást Magyarországon, az új cél Knaus és az ESI számára a szuverenisták európai megerősödésének megakadályozása lett. 2018 decemberében a liberális Die Zeit hetilapban így írt: „Orbán és Salvini legnagyobb erőssége az a képességük, hogy egy izgalmas történetet mesélnek. Ez az európai civilizáció túléléséről szól, az iszlám–afrikai tömeges bevándorlás viszonylatában, árulókkal, a háttérből a szálakat mozgatókkal és bátor hősökkel. Ez egy olyan hangulati ív, amely már Donald Trumpot is győzelemhez segítette: itt az álszent gyengék, ott pedig a határozott, cselekvő politikusok.”