Brüsszel új migránspolitikája több sebből vérzik

Az Európai Unió új szabályozással teremtene lehetőséget arra, hogy a sikertelen menedékkérőket az EU területén kívül működő kitoloncolási központokba szállítsák. Több tagállam már dolgozik ilyen létesítmények létrehozásán, ám jogi szervezetek is súlyos aggályokat fogalmaztak meg Brüsszel terveivel kapcsolatban.

Illusztráció Forrás: AFP

Az uniós nagykövetek várhatóan szerdán hagyják jóvá azokat a szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az uniós terület elhagyására kötelezett személyeket úgynevezett visszatérési központokba szállítsák. 

A döntés egy szélesebb migrációs reformcsomag része, amely pénteken lép hatályba.

Az új szabályok alapján a tagállamok saját megállapodásokat köthetnek harmadik országokkal ilyen központok létrehozásáról.

A tervek szerint erre csak olyan EU-n kívüli államokkal lenne lehetőség, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat és a nemzetközi jog alapelveit, beleértve azt a kötelezettséget is, hogy az érintetteket nem tehetik ki veszélynek. A központok működésének megkezdése előtt az Európai Bizottságot és a többi tagállamot is értesíteni kell.

A migrációval leginkább sújtott országok már lépnének

Az elképzelés nem új keletű. Olaszország már megállapodást kötött Albániával migránsok elhelyezéséről, bár a konstrukciót jelentős jogi viták övezik. Eközben más országok is vizsgálják, miként hozhatnának létre saját, EU-n kívüli kitoloncolási központokat. A ciprusi migrációs miniszter szerint a közelgő uniós megállapodás komoly lendületet ad majd ezeknek a törekvéseknek. Úgy véli, hogy a jogi keretek elfogadása után a következő hónapokban több ország is konkrét tervekkel állhat elő.

A ciprusi miniszter szerint az egyik lehetséges megoldás az lenne, hogy a központokat afrikai vagy ázsiai országokban hozzák létre, ugyanakkor nem az Európai Unió közvetlen határainak közelében.

A téma különösen Németországot, Hollandiát, Dániát, Ausztriát és Görögországot foglalkoztatja, amelyek már rendszeresen egyeztetnek az ilyen központok létrehozásának lehetőségéről. Németország és Hollandia azt jelezte, hogy még az év vége előtt részletes terveket mutathat be.

Az északi államok szintén vizsgálják egy közös pilotprogram elindításának lehetőségét.

Johan Forssell svéd migrációs miniszter arról beszélt, hogy az egyik elképzelés szerint a központokat kezdetben egy meghatározott állampolgárságú csoport esetében alkalmaznák. A miniszter szerint azonban az északi országok hasonló nehézségekkel szembesülnek bizonyos államok esetében. Példaként Szíriát, Afganisztánt és Szomáliát említette, amelyekbe az érintettek visszaküldése jelenleg komoly problémát jelent.

Számtalan tisztázatlan kérdés van a tervezet körül

Az új rendszer egyik legvitatottabb eleme éppen az, hogy miként lehet garantálni az érintettek jogainak védelmét. A ciprusi tárcavezető szerint az emberi jogok tiszteletben tartása alapvető feltétele lesz az ilyen megállapodásoknak. Az Európai Unió azt szeretné, ha olyan nemzetközi szervezetek, mint a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) vagy az ENSZ menekültügyi szervezete is részt vennének az ellenőrzésben.

Az Amnesty International azonban kételyeket fogalmazott meg. 

Olivia Sundberg, a szervezet migrációs és menekültügyi ügyekért felelős uniós képviselője szerint továbbra is számos nyitott kérdés maradt. Nem világos például, hogy ezek a központok átmeneti állomásként vagy hosszabb távú elhelyezési helyként működnének-e, hogy az oda szállított emberek helyzete fogva tartásnak minősülne-e, illetve pontosan kiket küldenének ezekbe a létesítményekbe.

Sundberg szerint az is kérdéses, hogy ki és milyen módon fogja kikényszeríteni a tervezett garanciák betartását. 

Úgy véli, a központok távoli elhelyezkedése csökkentheti az átláthatóságot, nehezítheti a független ellenőrzést, gyengítheti az elszámoltathatóságot, valamint korlátozhatja a jogi segítséghez való hozzáférést.

A szakértő azt is kétségbe vonta, hogy az Európai Bizottság a gyakorlatban valóban megakadályozná valamely tagállam vitatott terveinek megvalósítását.

A javaslatról az uniós kormányok körében sem teljes az egyetértés. Fernando Grande-Marlaska spanyol belügyminiszter, aki ellenzi a visszaküldési megállapodást, arra figyelmeztetett, hogy megfelelő garanciák hiányában akár olyan családokat is harmadik országokba küldhetnének, amelyeknek semmilyen kapcsolatuk nincs az adott állammal. Léon Gloden luxemburgi belügyminiszter ezzel szemben támogatja a központok létrehozását, ugyanakkor jelezte, hogy országa ellenzi a nők és gyermekek ilyen létesítményekbe történő áthelyezését. 
Az új szabályok még nem léphetnek automatikusan hatályba. A csomagot az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, ezt követően pedig a tagállami miniszterek végső jóváhagyására is szükség lesz.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: AFP)