A századik kiállítás

Jubileumi kiállítást rendez a leányfalui Aba-Novák Galéria a névadó művész születésének 125. évfordulója alkalmából, huszonöt kortárs munkáinak kiállításával — jelentette be tegnap Kováts Kristóf a galéria vezetője, a művész unokája. Az alkotó leszármazottai immár tíz éve tartják életben a családias képtárat a képzőművészeti dimenzión túlmutató, de azt kiegészítő kulturális programokkal. A szerdai bejelentésen a hagyatékőrző magángalériák missziójának fontossága is felmerült, az elkallódott életművek ápolásának sürgető feladatáról mások mellett Kieselbach Tamás műgyűjtő, műkereskedő és Molnos Péter művészettörténész, Aba-Novák Vilmos monográfusa emelt szót.

„Mindnyájan staféták vagyunk, megtartjuk az elődeinktől az útravalót, és azt megpróbáljuk legjobb tudásunk szerint továbbfejleszteni” – mondta 1939-ben, képzőművészeti főiskolai székfoglalóján Aba-Novák Vilmos. E gondolat mentén szerveződött az emlékét őrző idei tárlat koncepciója: Kováts Kristóf, a leányfalui Aba-Novák Galéria vezetője, a művész unokája úgy döntött, hogy a 125. évfordulóra olyan kiállítást rendez, amelyen az ünnepelt helyett huszonöt kortárs művész munkái lesznek láthatók.

A modern magyar festészet ösztönös zsenije, a két világháború közti időszak ünnepelt freskófestője, mozgalmas kompozícióval, korában az expresszionizmust és az olasz novecento formanyelvét ötvöző dinamikus képeivel kimagasló Aba-Novák Vilmos maga is közösségépítő személyiség volt. Köré sereglettek a fiatal művészek, itták ­szavait, keresték a társaságát, ő pedig mecénásokat, irányokat mutatott nekik. Ebben a szellemben működik közel egy évtizede a XX. századi klasszikus magyar modernizmus és a kortárs művészet felvonultatásával az Aba-Novák Galéria, mely csodával határos módon száz kiállítást tud maga mögött.

A művész születésnapján, március 15-én 17 órakor nyíló jubileumi tárlatot bejelentő sajtótájékoztatón tegnap ­Kieselbach Tamás műkereskedő hang­súlyozta, hogy javában zajlik még a folyamat, amely a rendkívül sokrétegű, termékeny életművet helyére teszi.

„Meglepő, de a nagy alkotó szellemében képes működő modellt teremteni a leszármazottak által létrehozott galéria. Még nagyon sok életmű nincs feldolgozva, és ezek a hagyatékok szétporladnak, ha nem tudjuk őket átmenteni az utókornak” – mutatott rá a művészettörténész, aki maga is galériatulajdonos.

A szintén 125 éve született Molnár C. Pál hagyatékát ápolja hasonló gondossággal leszármazottja, Csillag Péter. A tegnapi sajtótájékoztatón felmerült az is, hogy vele együtt Szőnyi István és Derkovits Gyula is 1894-es születésűek, mindhárman rendszeres kapcsolatban álltak egymással, a Római Magyar Akadémián egy időben folytattak tanulmányokat, így akár közös jubi­leumi tárlatra volnának érdemesek, jól illusztrálva a két világháború közötti időszakot, mely fellendülést hozott a hazai képzőművészetnek.

Az Aba-Novák-monográfiát jegyző Molnos Péter a „jobb élet felé mozdulás” gesztusaként értelmezte Kováts Kristóf kiállítóhelyét, melyben egy kis lokális közösség formálódott, ami szerinte a társadalom jobbá alakulásának egyik kulcsa. „Személyes karrieremet is nagymértékben Aba-Nováknak köszönhetem, hatalmas löketet adott, hogy 2006-ban az ő monográfiájával indítottam, ami a mai napig meghatározza pályámat” – mondta.