Mint kiemelte, a magyar képzőművészetben Rippl-Rónai József azon kevesek közé tartozott, akik szervesen kapcsolódtak a korszerű európai mozgalmakhoz. Egyéni hangvételű képei naprakész festői problémák és friss impulzusok nyomán formálódtak.
Rippl-Rónai József néhány éves müncheni akadémiai képzést követően 1887-ben érkezett a francia fővárosba. Kezdetben Munkácsy segédjeként akadémikus szellemben dolgozott. Két évvel később, mesterével szakítva saját útjára lépett és a francia posztimpresszionisták, az úgynevezett Nabis-csoport tagjaként a kor legmodernebb festői törekvéseit formálta saját képére. Akkori „fekete” korszakára a sötét tónusok és a dekoratív kontúrok alkalmazása, valamint a harmadik dimenzió szerepének visszaszorítása volt jellemző.
1902-ben szülővárosában, Kaposvárott telepedett le, és ekkor munkásságában egy új festői periódus vette kezdetét. Lírai hangulatú táblaképein otthonába, családja hétköznapjaiba engedett bepillantást. 1908-ban megvásárolta a Róma-villát, amely emlékházaként napjainkban is őrzi az eredeti enteriőröket. Ez idő tájt induló úgynevezett „kukoricás” korszakában a tiszta színekből alakított, nagypettyekkel való festés vált jellemzővé művészetére.
Az 1910-es évek közepétől Rippl-Rónai egyre kevesebb olajképet festett, 1919-től pedig kizárólag a virtuóz könnyedséggel kezelt pasztellnek szentelte művészetét. Színes krétával kisvárosi jeleneteket, enteriőröket, tájképeket, megkapóan finom női portrékat vetett papírra. Az 1920-as évek elején elkészítette a Nyugat folyóirat alkotóinak – többek között Babits Mihálynak, Szabó Lőrincnek, Karinthy Frigyesnek, Osváth Ernőnek és Schöpflin Aladárnak – a karakterisztikus arcképeit is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!