– Egyszer úgy fogalmazott, hogy folyamatosan tanul, hiszen szándékosan kihívásokkal teli helyzetekbe hozza magát. Ez nem lehet kényelmes…
Nem, nem mindig kényelmes. De ha túl akarok lépni a korábbi erőfeszítéseim korlátain, akkor tovább kell dolgoznom,
és közeledni ahhoz, amit eddig még nem sikerült elérnem.
– Teológiai és filozófiai tanulmányait intellektuális szövegek, egzisztenciális témák és költői értelmezések formájában építi be a zenébe. Ez elemi igénye vagy egy a művészetét (is) gazdagító attitűd?
– Már egész fiatalon megismerkedtem a tapasztalat transzcendens lehetőségeivel, valószínűségeivel, valóságaival és titkaival, és a munkámmal igyekszem megragadni őket.
– Tavaly szeptemberben debütált a Tony-díjas Hadestown című musicalben a Walter Kerr Színházban, Hermes szerepében. Biztosan különleges élmény volt. Mit tanult a színházi világról? Felteszem, egészen más élmény belülről megtapasztalni ezt az atmoszférát. A jövőben is tervez színházi projektet?
– Energiát adott az a lehetőség, hogy olyan készségeket fejlesszek, amelyek évekig szunnyadtak bennem. Szerencsére ez a darab nem egy „könnyed” mű, sőt tartalmában egyszerre időtlen és aktuális. A zene inspiráló volt, a stáb pedig kedves és befogadó. Mint az élet legtöbb területén, fogalmam sincs, mi sül ki belőle a jövőben, de készen állok arra, hogy bármi is legyen a legfőbb jó, azt befogadjam.
– Mi az a zenei szemlélet, amely ön szerint a leginkább meghatározza az örökségét?
– Azért énekelek, hogy tisztelegjek a zene múltbeli hősei előtt: hogy magamat és azokat az embereket, akik engem választanak, minden szépséggel elhalmozzam, amire csak képes vagyok.
