Álom Kelet és Nyugat között

A lendvai Galéria-Múzeumban látható Hundertwasser & Hasegawa — Orient & Okzident című kiállítás nem az osztrák művész építészetéről, hanem a festészetéről szól, akit a kurátorok a japán Shoichi Hasegawa festőművésszel állítottak párba, mint Kelet és Nyugat találkozását.

Hundertwasser jellegzetes spiráljai harmonizálnak Hasegawa finom indázásaival Fotó: Kajcsi Zsolt

Aki még nem hallott Hundertwasserről, teljes nevén Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasserről, azaz Béketeli Esősnap Sötéttarka Százvízről (így, magyarra fordítva akár egy indiántörténet bölcs sámánja is lehetne az osztrák művész), az most nagyon gyorsan kezdjen el kutatni utána, a tőle kapott tanítás ugyanis ma nélkülözhetetlen a valóságos emberi élethez.

Olyasféle figura volt, mint A gyűrűk ura Bombadil Tomája, aki a könyvben (nem, a filmben ő nem szerepel) kidalolja a beszorult hobbitokat a kellemetlenkedő Fűzfa apóból, mert tud fául. Hundertwasser is tudott fául. Építészként és festőként egyaránt olyan organikus nyelvet használt, amiben az épített világ nem a teremtett ellen, hanem azzal együtt dolgozik. Sokat elárul róla egyik elhíresült tétele: az egyenes vonal istentelen.

A Lendvai Galéria és Múzeumban látható, Hundertwasser & Hasegawa – Orient & Okzident című kiállítás azonban nem Hundertwasserről, az építészről, hanem Hundertwasserről, a képzőművészről szól, akit a művészettörténészi buzgalom a japán Shoichi Hasegawával állított párba, mint Kelet és Nyugat találkozását. A két művész a tárlaton (magyar, szlovén, német és angol nyelven) summázott életrajza alapján sohasem találkozott – és döbbenetesen hasonló képi jelekben gondolkodott.

Hundertwasser jellegzetes spiráljai harmonizálnak Hasegawa finom indázásaival
Fotó: Krajcsi Zsolt

Hundertwasser jellegzetes spiráljai, szerethetően groteszk alakokká gombolyodó vonalkái baráti kedéllyel harmonizálnak Hasegawa finom indázásaival, cizellált pilinckázásaival. Mindkét világ hívogatóan meseszerű, a részletek között mintha álomban járna tekintetünk, valahol Kelet és Nyugat között, különös utakon, városokban, ahol minden élő szervezetként lüktet, lények között, amik lehetnének tárgyak is, alakok között, amik ugyanúgy lehetnek növények és emberek.

Színek és vonalak labirintusába lépünk be, afféle befejezetlen absztrakcióba, amelyek nem az átalakulás vagy asszociáció legvégső fázisát láttatják, hanem hogy mi is történik valahol a metamorfózis közepe táján. Ettől lesz a páros tárlat bárkinek izgalmas, befogadható és szerethető – még kisgyermekes családoknak is egy lendvai kirándulás kis kulturális kalandjaként, elvégre a szépen prezentált, gazdag anyag akár a képeskönyv, ha megunja a gyermek, ott az építősarok, lehet hundertwassereset játszani – hisz folyamatosan mozog, ébren tart, meglepetéseket, felfedeznivalókat kínál. És közben átlengi az egészet valami utópisztikus kedély. Időt kell rá szánni, de az első perctől elvarázsol.

A kiállítás szeptember 1-jéig látható a lendvai Galéria-Múzeumban, hétfőtől péntekig 8 és 18, szombaton és vasárnap 10 és 18 között.