Az egyházművészet kiemelkedő értékének tartják a városmajori Jézus Szíve templom épületegyüttesét, amely a hazai Bauhaus megjelenésének emblematikus példája, ugyanakkor országos szinten az első modern szellemben megépült szentély. Egyházi berkekben a harmincas években megütközést keltett az addigi szemlélettől eltérő, modern architektúra.
A műemlék templommal harmonizálva az épületbelső számos huszadik század eleji nagy alkotónk munkáját őrzi: mások mellett Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Pátzay Pál és Sztehlo Lili bibliai témájú motívumai díszítik ezt a szent teret.
A képző- és iparművész Sztehlo Lili az 1933-ra elkészült főépület nyolc üvegablakából csak hatra készített terveket, így a bejárat közelében lévő két nagy üvegablak egyszínű maradt. 1942-ben a templomot ért bombatámadás során azonban minden üvegablak megsemmisült. A kétezres években kezdődött meg az üvegablakok rekonstrukciója, mely az eredeti tervek nyomán visszaállította a hat darab, önálló bibliai történetet ábrázoló díszüveget. A munka idén ért véget, amikor az utolsó, Szent Erzsébet életét szemléltető, 35 négyzetméteres ablak is a helyére került.
A harmonikus épületbelső érdekében azonban felmerült az igény arra is, hogy a Sztehlo tervei nélkül maradt ablakok is meghatározott egyházi tematikájú üvegablakokat kapjanak, ezért a Sztehlo Lili Kulturális Egyesület és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány pályázatot hirdetett, elsősorban képzőművészek számára. A kiírás szerint két téma köré szőhetik terveiket az alkotók: Isten tiszteletre méltó szolgája, Mindszenty József bíboros és az Eucharisztia forrás a világ életéért címek mentén. A kétfordulós pályázat első három nyertese pénzjutalomban részesül, és az ő munkáik közül kerül ki a megvalósításra alkalmas terv is. A pályaművek beadási határideje november 30.
Fotó: Éberling András
A főtemplomra, a közösségi házként működő kistemplomra és a harangtoronyra osztható épületegyüttest Árkay Aladár és Árkay Bertalan tervezte. A legelső képeken még nem látszik a jellegzetes harangtorony, hiszen az csak 1936-ra készült el, három évvel a főépület átadása után. A tornyot azért kellett távolabb helyezni a főépülettől, hogy az ott folydogáló időszakos patakot, az Ördög-árkot kikerüljék.
