Propagandának szánták 1942-ben a Casablancát

Különleges magyar nagyjátékfilm kerül ma a mozikba, a címe: Curtiz – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot. Kertész Mihályról keveset tud a magyar közönség, általában annyit, hogy ő rendezte a Casablancát.

A rendezőt alakító Lengyel Ferenc mintha erre a szerepre született volna Forrás: Soldivision

Egy sok szempontból nagyon különleges magyar nagyjátékfilm kerül ma a mozikba, a címe: Curtiz – A magyar, aki felforgatta Hollywoodot. Michael Curtizről, vagyis a magyar származású Kertész Mihályról keveset tud a magyar közönség, általában annyit, hogy ő rendezte a Casablancát. Pedig a magyar filmtörténetnek is jelentős alakja volt, nem csak hollywoodi világsztár. Ő rendezte például A tolonc című némafilmet, amely Tóth Ede 1876-os népszínműve alapján készült 1914-ben, és amelyet a korabeli kritika a legelső jó magyar filmnek nevezett.

Topolánszky Tamás Yvan filmjében Lengyel Ferenc alakítja Michael Curtizt, de olyan meggyőző hitelességgel, természetes gesztusokkal, kifinomult mimikával, amire csak az igazán nagy színészek képesek. Mintha erre a szerepre született volna. Ez akkor is így van, ha a hazai bemutató utáni beszélgetésen azt mondta: „Michael Curtiz nem én vagyok.” Lengyel Ferenc ezzel valószínűleg arra utalt, hogy a film kicsit sem palástolja, hogy a világhírű filmrendező világraszóló nőcsábász volt, jelenkorunk nézőpontjából több metoo-mozgalmat kellene indítani, ha foglalkoznának a szoknyapecérségével. Ez a film szerencsére nem erről szól, de azért erőteljesen jelzi, hogy Curtiz tárgyként bánt a környezete női tagjaival. De nemcsak velük. A forgatáson se fogta vissza magát, nem bánt kesztyűs kézzel stábjával, ahogy ez a filmben is megjelenik.

A rendezőt alakító Lengyel Ferenc mintha erre a szerepre született volna
Fotó: Soldivision

Tulajdonképpen nehéz elképzelni, hogy egy film, amely arról szól nagyon leegyszerűsítve, hogy egy filmrendező forgat egy filmet, tömegeket vonzana a moziba, még akkor sem, ha egy világsztár filmrendező forgatja az egyik leghíresebb hollywoodi alkotást, a Casablancát. Pedig az elmúlt időszak egyik legjobb mozifilmjéről van szó. Topolánszky Tamás Yvan nemcsak rendezte az alkotást, hanem többedmagával a forgatókönyvet is jegyzi, ráadásul még arra is ügyelt, hogy a film kövesse az eredeti mű dramaturgiai fordulatait, sőt, még a képi világa is hasonló legyen. Vagyis olyan, mintha ugyanazt a filmet látnánk kicsit másként. Ez, valljuk be, óriási ötlet, ami azért valószínűleg sok álmatlan éjszakát is okozott abban a tekintetben, hogyan lehet elérni, hogy a Casablancát nem ismerő nézők szórakozása is teljes legyen. Elérték. A Curtiz ráadásul úgy lett az év egyik legjobb magyar filmes alkotása, hogy a stáb nagyobbik része elsőfilmes volt, beleértve a rendezőt is.

– Már nemcsak egy filmet forgatunk, hanem történelmet – mondja Michael Curtiz a filmben, amikor nem tudta kitalálni, mi lenne a legmegfelelőbb befejezés a Casablancának. A nyomás pedig egyre nagyobb rajta, ugyanis megjelenik a filmben egy kitalált figura, a kormány embere, aki nem kevésszer mondja el, hogy a Casablancának azonnal közönség elé kell kerülnie. Bár kitalált figuráról van szó, a valóságban is volt nyomás Curtizen a film elkészítésével kapcsolatban az amerikai kormány részéről. A Casablancát ugyanis propagandának szánták abban az értelemben, hogy elfogadtassák Amerika belépésének gondolatát a II. világháborúba. A filmművészet ugyanis, ha akarjuk, ha nem, jelentős befolyással bír a nézők gondolkodására. Michael Curtiz pedig nehezen, de megértette, mi a dolga. Ráadásul úgy, hogy kicsit sem adta fel önmagát.