A szabadság, az elnyomás vagy a gyász absztrahálása a legkényesebb terület, főleg ha monumentális absztraktokról van szó, mint az anno sok vihart kavart, budapesti „vaskefe” vagy Rajk László veszprémi emlékműve.
A legszemélyesebbek talán azok a figurális alkotások, amelyek a forradalom konkrét, helyi résztvevőit is ábrázolják, mint Ócsai Károly szobra Süttőn – itt az alkotó személyes élményei elevenednek meg, aki maga is részt vett a harcokban. A mementók seregének leggondolatébresztőbb kakukktojása pedig Szabán György műve Szigetszentmiklóson.
Csak egy bronzbőröndöt látunk, rajta két évszámmal, egy címerrel és ezzel a szóval: magyar. Nem az a fajta munka, ami azonnali, katartikus kegyelmi állapotba rántja a szemlélőt. Viszont egy olyan megközelítés, ami más művésznek még nem jutott eszébe. És ez manapság igen ritka.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!