Bár a történet olykor nehezen követhető, a második felvonás mind érzelmi, mind zenei szempontból felgyorsul, sokkal jobban leköti a figyelmünket, mint az első.
A Pendragon-legenda rajongói jót derülhetnek azon, hogy még egy axolotlboncolást is végignézhetnek a színpadon, feszültségoldó, humoros helyzetből épp annyi van, hogy ne essen szét puszta paródiává a vérkomoly kísértethistória. A Pendragon-legenda zenéje korrekt musicalzene; hallottunk már ilyet mostanában, és valószínű, hogy még fogunk is hallani.
Nem tudom, hogy működhet-e bármelyik dal – szövegét és zeneiségét tekintve – a mű kontextusán kívül, ami a népszerűség és a siker egyfajta mércéje is, de mivel új darabról van szó, talán meg kell várni az évad végét, esetleg a cédéváltozatot, ha lesz.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!