Lehet-e példakép Szabó István rendező?

Életműdíjjal tervezi jutalmazni Szabó István rendező pályáját a Magyar Filmakadémia Egyesület a Nemzeti Filmintézet támogatásával február 28-án a Pesti Vigadóban a Magyar mozgókép szemlén.

Életműdíjjal tervezi jutalmazni Szabó István rendező pályáját a Magyar Filmakadémia Egyesület a Nemzeti Filmintézet támogatásával február 28-án a Pesti Vigadóban a Magyar mozgókép szemlén. Kedden Schmidt Mária, a Terror Házának főigazgatója nyílt levelet címzett Kásler Miklós miniszternek, Fekete Péter államtitkárnak, Káel Csaba kormánybiztosnak és L. Simon László képviselőnek, amelyben arra kérte a döntéshozókat, hogy ne tüntessék ki ezzel a jeles elismeréssel a „Kádár-rendszer volt besúgóját”, hisz „a díj egy egész életutat tervez elismerni. Ez az életműdíj megsérti mindazokat, akik a diktatúra alatt is megőrizték tisztességüket és nem szegődtek a hóhérok szolgálatába.”

Az Oscar-díjas filmrendező pályája más színben tűnik fel, mióta napvilágot látott ügynökmúltja. Szabó István már 1967-ben kapott Balázs Béla-díjat, 1975-ben pedig Kossuth-díjjal tüntették ki, utána érdemes művész (1982) majd kiváló művész (1985) lett. A rengeteg hazai díjjal elismert bámulatos kar­rier útját ezek szerint nemcsak az alkotói önerő, hanem a kommunista kultúrpolitika is egyengette. Az időközben már átalakult Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága 561,8 millió forint támogatást szavazott meg Szabó István új Zárójelentés című filmjének 2018-ban, amelynek története az előzetes és az eddigi nyilatkozatok alapján a jelenlegi kormány kritikájáról szól.

„Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában az M–19593-as munkadossziéban fellelhető iratok egyértelmű bizonyítékokat szolgáltatnak arra, hogy Szabó István ügynöki tevékenysége során számos terhelő adattal segítette az 1956 utáni kádári megtorlást. Képesi Endre fedőnéven jelentett szóban és írásban 1957–1963-ig, a belső reakció elhárításával foglalkozó II/5-ös osztálynak. Szabó lankadatlan szorgalommal és elkötelezetten végezte ügynöki feladatát. Jelentést írt többek között Bárdy Györgyről, Básti Lajosról, Gábor Pálról, Jancsó Miklósról, Kézdi-Kovács Zsoltról, Mécs Károlyról, Gyöngyössy Imréről és Törőcsik Mariról. […] Ezek a (fel)jelentések abban az időben készültek, amikor a kádári diktatúra teljes erejével az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni megtorlásokra összpontosított. Az akasztások és bebörtönzések mindennaposak voltak. 1963-ban Szabó megírja, 1964-ben pedig – 26 évesen – leforgatja, leforgathatja élete első játékfilmjét, az Álmodozások korát. Ezt követően egyik filmjét követte a másik” – írja levelében Schmidt Mária.

A történész szerint hazugság, hogy a rendező azért jelentett, mert meg akart menteni másokat, ezért „felháborító”, hogy 2006-ban, az ügy kiderülésének évében, Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök az az évi filmszemlén látványosan a keblére ölelte Szabót.