Mitől nemzeti egy balettegyüttes?

Új előadást mutatott be a Magyar Nemzeti Balett az Erkel Színházban. A produkció apropóján beszélgettünk Solymosi Tamással, a Magyar Állami Operaház balettigazgatójával, és megkérdeztük: vajon a világhírű külföldiek mellett lehetőséghez jutnak-e hazai koreográfusok, illetve bejuthat-e magyar táncos az együttesbe?

Sikeres az Opera saját balettiskolája, többeket sikerült hazaszerződtetni Fotó: Teknős Miklós

Sikeres az Opera saját balettiskolája, többeket sikerült hazaszerződtetni
Fotó: Teknős Miklós

– A világsztárok mellett lehetőséget kapnak a hazai tehetségek?

– A mostani, Keresztény évadhoz kapcsolódik a közelgő Kreol, kreál bemutatója, amelyre meghívtam Velekei Lászlót, aki jövő évadtól a Győri Balett művészeti vezetője lesz, és Vin­cze Balázst, a Pécsi Balett igazgatóját. A harmadik etűdöt Sarkissova Karina, a mi társulatunk balettművész-koreog­ráfusa jegyzi. Ennek külön érdekessége, hogy az Animal Cannibals írta az előadás zenéjét, sőt a fiúk részt is vesznek a produkcióban.

– Ha már Magyar Nemzeti Balett, lehet, hogy sokaknál kiveri a biztosítékot a rap, miként az orosz koreog­ráfus hölgy.

– Ami értékes, azt nem érdemes útlevélhez kötni. A tánc a legnemzetközibb művészetek egyike, ha a sasszé jó, az jó New Yorkban, Tokióban és Budapesten egyaránt. Számomra a magas minőség a legfontosabb. Ha visszaemlékszünk, egykor a Magyar Királyi Operaházat Gustav Mahler vezette, aki pedig nem Magyarországon született. Az aradi vértanúk közül sokan nem beszéltek magyarul, mégis az életüket adták az országért. Ha a tehetségek olyan színházakból, mint a Bolsoj vagy a Mariinszkij, úgy döntenek, hogy Magyarországért, a magyar közönségért koptatják az ízületeiket, az éppenséggel nem negatív dolog.

– Meglehet, ha nem szakad meg az együttműködés a Magyar Táncművészeti Egyetemmel, nem kellett volna külföldről szerződtetnie táncosokat.

– Amikor én jelentkeztem az Állami Balettintézetbe, akkor ezer fiúból választottak ki tizenkettőt, most hatvan fiúból és lányból kell ugyanannyit kiválasztani. Ehhez tegyük hozzá, hogy jelenleg van olyan osztály, amelyben tíz lány közül csak egy magyar van, és olyan osztály is, amelyben jelenleg nincs fiú növendék. Ezzel nem az egyetem munkáját kívánom minősíteni, ez pusztán egy tünete a világban végbemenő változásoknak. Az egyetemmel újra is indítottuk a kapcsolatainkat, a növendékeik táncolnak az opera következő bemutatójában, és az egyetem ugyancsak a mienkhez hasonló kapcsolatokat épít ki más együttesekkel is. Nem harcolni kívánunk, hanem egymást ösztönözni, inspirálni. Ezért is indítottuk el a saját iskolánkat.

– Amennyiben az egyetemre ilyen kevesen jelentkeznek, akkor két képzőhely esetén még meg is oszlik a létszám, nem?

– Mindenkinek szabad döntése, hogy hol szeretne tanulni, van, aki minket választ, és természetesen van más példa is, nekem a legfontosabb, hogy minél több magyar tehetséget fedezzünk fel, és segítsük, hogy professzionális balettművész váljon belőle. Több energiát kell befektetnünk, hogy utánpótlást találjunk ennek a szép, ám nehéz, bizonytalan és rövid pályának, és előnyösebb, ha több helyen zajlik magas színvonalú képzés, mert akkor több fia­tal táncos végez, aki szerződést kaphat a Magyar Nemzeti Baletthez. Érdekes egyébként, hogy akik külföldizéssel támadják az együttest, sosem említik meg, hogy van egy száznál is több magyar gyereket nevelő balettiskolánk. De a képzés hosszú folyamat, legalább tíz év. Repertoárunkba visszakerültek a technikailag nehezebb klasszikusok, ezért magasan képzett táncosokra van szükségünk. Amint emelkedik a mérce, kevesebben tudnak bejutni. Két azonos tehetség esetén nyilván a magyart fogom fölvenni. Én a legjobbakat szeretném az együttesünkhöz szerződtetni, feltéve, ha ide szeretnének jönni. Idén három MTE-n végző növendéknek ajánlottam állást, ketten elfogadták, és volt, aki külföldön szeretné kamatoztatni Magyarországon szerzett tudását. Az elmúlt években több mint tíz magyar művészt szerződtettem haza külföldről, néhány hónapja például egy kiváló férfi táncost a Bécsi Állami Operából.