A történet az 1930-as évek Magyarországán játszódik. Farkas Zoltán (Mészáros Zoltán alakításában, akire az Angyalbőrben című sorozat ifjú Urbán hadnagyaként emlékezhetnek a nézők) nála nyolc évvel fiatalabb felesége, Éva (Gubás Gabriella) mellett korosodó pesti Don Juanként éli életét. Válás előtt állnak, melynek oka a kihűlt szerelem mellett Zoltán alig leplezett nőügyei. A pár egy húsvéti hétvégére Zoltán nővérének meghívására a férfi szülőfalujába utazik. Itt Zoltánnak pár nap alatt felborul az élete.
Dombrovszky Linda, a film rendezője az MTI-nek elmondta, hogy a történet alapkérdései időtlenek, a film fontos párkapcsolati kérdéseket feszeget, valamint bepillantást enged a korabeli Magyarország polgárságának életébe.
Bár a történet a mában is játszódhatna, mégis megmaradtak az 1930-as éveknél: „a filmnek így van egy békebeli bája, miközben a lelkekben magánéleti-párkapcsolati válságok dúlnak” – fogalmazott a rendező.
A történet kiindulópontja, hogy a férfi megcsalja feleségét, de szép lassan kiderül, hogy minden kétoldalú, a Don Juanok pedig bizony megöregszenek. „A film konklúziója is az, ami visszatérő gondolat a filmjeimben, egyébként Pilinszky Jánostól származik: meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami már a miénk – az az otthon, a már meglévő dolgainkban, kapcsolatainkban is megtalálhatjuk a szépséget és a boldogságot”.
Mint mondta, a forgatókönyvet Somogyi György már 2012-ben megírta, ő a forgatókönyv fejlesztésében rendezőként vett részt, de akkor nem nyertek rá támogatást, fiókba került a filmterv. Legutóbbi munkája, első tévéfilmje is irodalmi adaptáció volt, Szabó Magda Pilátus című regényét dolgozta fel Somogyi György és Szélesi Sándor forgatókönyve alapján.
A Don Juan kopaszodik esetében Herczeg Ferencnek az Emberek, urak és nagyurak című kötetéből választottak ki több mint tíz novellát, köztük a címadó írást is. A film valójában egy novellafüzér összeszerkesztéséből állt össze, amelyet kreatív módon egészítettek ki, szabadon adaptáltak, ezért a film sok helyen eltér az írott anyagtól.
