Puccini Toscája közismert klasszikus, akárhogyan is csűrik-csavarják – a „modern” rendezőknek kedvük telik az én-központú tolmácsolásban –, az alapképleten alig lehet változtatni. Tosca Floriát, az ünnepelt énekesnőt a rendőrfőnök, a szabadság-eszme gyűlölője, Scarpia elcsábítja (aki a nő kése által halállal fizet a kalandért). Viszont hiába a színész erkölcsi tette, így sem tudja megmenteni festő-szerelme, Mario Cavaradossi életét. Bármilyen is a tragikus vég, a zenét hallván meggyőződhetünk: a több mint százéves történést hordozó zenedrámában, egy jobb jövő reményében, Róma lélegzik.
Pár napja láttam a 3sat-on a két évvel ezelőtti salzburgi húsvéti fesztivál előadását. A zene hívogatott, amelyet nem lehet – gondoltam, de nem lett igazam – semmilyen agyament csavarral besározni. Aki nem érti a modern kort, benne a modern igét, az ne járjon színházba! Főképp egy ünnepi fesztiválra. Ha Krisztust megfeszítették, vélekedett a rendező, épp itt az ideje, hogy megfeszíttessék a jóindulatú közönség is. Legalább is jómagam ezt fogtam föl az átírt, átrendezett Tosca előadásából.
Annak ellenére, hogy a közönség – udvariasságból? posztmodern lelkületből? – lelkesen tapsolt a minden hagyományt áthágó produkciónak, igencsak ingattam a fejemet. Nem lehet, nem lehetséges, hogy idáig jutottunk! Zűrzavar zűrzavar hátán. A kinyitott nagy térben (mindhárom felvonásra érvényes) dideregtek a szereplők, noha fölös számban kaptak nem odaillő, a librettóban nem szereplő társakat. Noha a maffia-rémdráma kezdőkép, amikor Angelotti, a római köztársaság volt konzulja utcaharcban győzi le – pisztollyal! – az őt üldözőket, már előrevetítette miféle gyagya toldásokat kell majd elszenvedni a következőkben.
Igazam lett. Miért is?
Több furcsaságot – jól meggondolt meggondolatlanságot! – kell említenem. A három helyszín, a fürdőszoba kövezetére emlékeztető fekete-fehér mozaikpadlóval, nem lehet ugyanaz. A rendező már jó előre, nem a Te Deum éneklésekor, a földön ülő rajzoló gyerekhaddal népesítette be a templomot, akiket „jó mesterként” Cavaradossi korrigált. A Kép-ária, saját vázlatát nézegette a festő, így hatástalan lett. Bűnbánó Magdolna, mint „vallomás” arckép, sehol, helyette viszont a középpontban funkciótlanul trónol egy ormótlan (bocsánat a jelzőért) Mária-szobor.
