Az elszakadás nehézségeiről sok humorral

Michel Hazanavicius igazán jelentős hírnevét A némafilmes című alkotásával szerezte meg kilenc évvel ezelőtt. Legújabb mozija, Az elfeledett herceg minden szülő életének legnehezebb kihívásáról szól, arról a pillanatról, amikor szembesül azzal, hogy rá már nincsen szükség. Ami persze nem igaz, mert a szülői figyelem egy életen át jól jön még az igazán önálló fiatalnak is, de esetünkben a napi szintű gondoskodásra mond nemet a kölyök.

asmanxsa,cns, Fotó: mafab

A történet arról szól, hogy mi történik akkor, amikor egy leányzó már nem igényli, hogy hőn szeretett apukája meséljen neki. Mikor megkezdődik az elszakadás. Az elfeledett herceg alapszituációja ugyanis az, hogy az apa – akit Omar Sy alakít a tőle megszokott végtelen önfegyelemmel és tengernyi derűvel – nem olvassa, hanem kitalálja a meséket a kislányának. Szinte egész nap arra készül, hogy minél izgalmasabb legyen az esti mese. Jól példázza ezt az, hogyha nyikorog a gépkocsijának az ajtaja, akkor a mesében is nyikorogni fog egy láda, ami persze temérdek kincset rejt. Lehetőleg éppen úgy fog nyikorogni, ahogyan a gépkocsi ajtaja.

Mivel egy igazán szórakoztató filmet kívántak készíteni az alkotók, megelevenednek a kitalált mesék, ráadásul önmagukra is reflektálnak, sőt a mesék reflektálnak magára a filmgyártásra, vagy ha úgy tetszik, a filmtörténetre is, nemcsak megelevenedni látjuk ugyanis a meséket, hanem azt is, hogy egy filmes stáb forgatja őket. Régi igazság, hogy a film a filmben maga a film(művészet). Ez a látszólag igencsak populáris mű tehát nemcsak arról szól, hogy a gyermekek kinőnek a mesékből, és akkor mi lesz a szülővel, aki a mesélésre, gondoskodásra tette föl az egész életét, hanem arról is, hogy komoly felnőttként van-e egyáltalán szükségünk a mesékre, vagy megelégszünk a hétköznapi valóság történetei­vel. A film furcsa, de érdekes válasza az, hogy minél önállóbb egy ember, annál inkább a valóságban akar élni.

Az apáknak tehát nemcsak az a feladatuk, hogy ellássák tanulságos mesékkel a gyermekeiket, amíg csak lehet, hanem az is, hogy kiépítsék a mesék tanulságai révén gyermekük védelmi rendszereit a veszélyekkel teli világunkkal szemben. Ráadásul apa-lánya kapcsolat esetén ők az első hercegek, akik gondoskodnak és védelmeznek. Sok múlik az apákon, hogy milyen lesz egy nő későbbi kapcsolata, hozzáállása a másik nemhez.

Az apák dolga nem csak a mesélés, ők az első hercegek, akik godoskodnak és védelmeznek, így nehéz az elszakadás
Fotó: mafab

Nem kicsi a felelősség. A film sok humorral próbálja elmagyarázni, hogy mi zajlik egy apa lelkében az elszakadás folyamán. Mivel a férfiak amúgy sem szeretik agyonbeszélni a dolgokat, remek rendezői koncepció, hogy a férfi lelkének földrengésszerű „rezdülései” néha metaforikus, néha szó szerint értelmezendő képekben jelennek meg.

Ezt a filmet szeretni fogják az apák, akik még azt is megtanulhatják belőle, hogy felesleges küzdeni a főszerepért, ha a lányuk úgy dönt, hogy másra, az első szerelemre osztja azt. De az anyák is szeretni fogják ezt az alkotást, mert szépen megjelenik benne a felnőtt női nézőpont is, amely a másik oldalról mutatja be az elszakadás problémáját.

A film érdekessége, hogy furcsa dramaturgiai megoldásai és képmetaforái révén annyira felcsigázza az érdeklődést, hogy a néző igazán katartikus befejezést vár. Sokan elő is készítik a papír zsebkendőket a síráshoz. Ám a film vége felé mintha elvágták volna a romantikus küzdelmet a nézők könnyeiért. Egy realista és okos befejezést látunk. Szépet, szomorút, szívet melengetőt. A trombitaszótól hangos finálé helyett egy igencsak mély és csendes befejezést kapunk.