A történet arról szól, hogy mi történik akkor, amikor egy leányzó már nem igényli, hogy hőn szeretett apukája meséljen neki. Mikor megkezdődik az elszakadás. Az elfeledett herceg alapszituációja ugyanis az, hogy az apa – akit Omar Sy alakít a tőle megszokott végtelen önfegyelemmel és tengernyi derűvel – nem olvassa, hanem kitalálja a meséket a kislányának. Szinte egész nap arra készül, hogy minél izgalmasabb legyen az esti mese. Jól példázza ezt az, hogyha nyikorog a gépkocsijának az ajtaja, akkor a mesében is nyikorogni fog egy láda, ami persze temérdek kincset rejt. Lehetőleg éppen úgy fog nyikorogni, ahogyan a gépkocsi ajtaja.
Mivel egy igazán szórakoztató filmet kívántak készíteni az alkotók, megelevenednek a kitalált mesék, ráadásul önmagukra is reflektálnak, sőt a mesék reflektálnak magára a filmgyártásra, vagy ha úgy tetszik, a filmtörténetre is, nemcsak megelevenedni látjuk ugyanis a meséket, hanem azt is, hogy egy filmes stáb forgatja őket. Régi igazság, hogy a film a filmben maga a film(művészet). Ez a látszólag igencsak populáris mű tehát nemcsak arról szól, hogy a gyermekek kinőnek a mesékből, és akkor mi lesz a szülővel, aki a mesélésre, gondoskodásra tette föl az egész életét, hanem arról is, hogy komoly felnőttként van-e egyáltalán szükségünk a mesékre, vagy megelégszünk a hétköznapi valóság történeteivel. A film furcsa, de érdekes válasza az, hogy minél önállóbb egy ember, annál inkább a valóságban akar élni.
Az apáknak tehát nemcsak az a feladatuk, hogy ellássák tanulságos mesékkel a gyermekeiket, amíg csak lehet, hanem az is, hogy kiépítsék a mesék tanulságai révén gyermekük védelmi rendszereit a veszélyekkel teli világunkkal szemben. Ráadásul apa-lánya kapcsolat esetén ők az első hercegek, akik gondoskodnak és védelmeznek. Sok múlik az apákon, hogy milyen lesz egy nő későbbi kapcsolata, hozzáállása a másik nemhez.

Fotó: mafab
Nem kicsi a felelősség. A film sok humorral próbálja elmagyarázni, hogy mi zajlik egy apa lelkében az elszakadás folyamán. Mivel a férfiak amúgy sem szeretik agyonbeszélni a dolgokat, remek rendezői koncepció, hogy a férfi lelkének földrengésszerű „rezdülései” néha metaforikus, néha szó szerint értelmezendő képekben jelennek meg.