Szörényi Levente Hazatérése az Utazásból

Szörényi Levente már túl volt az Utazás című első szólólemeze körüli hercehurca megpróbáltatásain, amelyen való együttzenélésnek köszönhetően létrejött a Fonográf együttes, amikor hat év után újra szükségét érezte, hogy megmutassa alkotói és előadói arcát úgy, hogy a koncepciót ő maga kivitelezi, természetesen a Fonográf együttes aktív közreműködésével, Szörényi Szabolcs zenei rendezésében.

rbt

A lemez a Fonográf együttes aktív közreműködésével és Szörényi Szabolcs (hátul) zenei rendezésében valósult meg
Fotók: Fortepan/Urbán Tamás

Koncz Zsuzsa, Vikidál Gyula, Varga Miklós és Kováts Kriszta előadásában. Az eredeti szám Szörényi Levente hajlításokkal teli énekével kezdődik és csak másfél perc elteltével szólal meg benne a dob. Az alapvetően optimista hangvételű, és kitartásra buzdító dalban Presser Gábor tangóharmonikázik, sőt a zenemű az ő játékával fejeződik be. A dalszöveg a katonaéletre utal, ami nem véletlen, mert felhasználták a Hajdúk című Kardos Ferenc-filmben.

Petőfi részben betiltva

A Száraz még a föld című dal maga a megtestesült harmónia, tökéletesen alkalmas a feszültség oldására. Kifejezetten illeszkedik a darabhoz Halmos Béla hegedűjátéka, amely a vége felé némileg keményedő gitárhangzás ellenére kitűnően belesimul a dallamba. Amivel az Illés próbálkozott, azt a szerző itt viszi tökélyre: a népzene és a rock végérvényesen frigyet kötött. Végül is nem csodálnivaló, ha figyelembe vesszük, hogy már az ősidőkben is előfordult, hogy egy lagziban a beatszámok után az Illés népzenével szórakoztatta a nagyérdeműt (mégpedig 1967. március 18-án Diósjenőn). Ez a dal elhalkulva fokozatosan megy át a Petőfi ’73-ba, amely az azonos című, szintén Kardos Ferenc-film zárószáma. Furcsa módon a cenzúrának ezzel is baja volt, nem mehetett a Petőfi-vers szövege a lemezre, ahogy korábban is csak instrumentálisan rögzíthette az Illés ezt a számot. Úgy látszik, Petőfivel a cenzúrának mindig is baja volt: korábban a Nemzeti dal jutott a betiltás sorsára szövegestül-zenéstül – 1980-ban még mindig íróasztalfiókban nyugodott a dal kottája, holott 1973-ban a KISZ és a Hazafias Népfront V. kerületi bizottságai rendelték meg a művet –, 1984-ben pedig Hobónak származott kellemetlensége abból, hogy két Petőfi-verset is rátegyen a Vadászat albumára, amiből egy sem valósulhatott meg. A Petőfi ’73-ban Bródy János steel-gitárján kívül tárogató, trombita és üstdob is felcsendül.

A hatalom dilemmája

A B oldal első számát, a Hazatérés instrumentális nótáját – a szó jó értelmében – szinte szétfeszíti a zenei sokszínűség: Szörényi Szabolcs basszustémája szinte mindvégig vezérli a darabot, de a doromb-gitár és a Koltay Gergely által fújt töröksíp ugyancsak színezi a hangképet. Néhol egyébként az az érzése az embernek, hogy a Vadnyugaton van, és mindjárt eldörren egy colt, szinte hallani lehet a paripák vágtatását. A benyomás egyébként nem véletlen, a dal ugyanis – igaz, másféle hangzásban, de – a XVII. század utolsó éveiben játszódó A trombitás című 1979-es Rózsa János-film főcímzenéjeként is funkcionált. A népies motívumokat elhagyva a Hírek egy igazi kiérlelt rockszám, a végén egy nagyszerű gitárszólóval, ami plasztikusan mutatja be a hatalom dilemmáját a korabeli médiával kapcsolatban, a hírek ugyanis természetükből fakadóan nehezen kezelhetők, ha egyszer elszabadulnak, akkor nehéz őket kordában tartani, és biztonságos zárat sem lehet ellenük emelni. Ez egy demokráciában természetes, a kádári agitpropos világban azonban nem így gondolták, egyetlen szócsövön igyekeztek minden alapvető információt eljuttatni a társadalomhoz. Csoda, hogy ez a dal nem veszett el a cenzúra zegzugos útvesztőiben, miközben ugyanezen a lemezen Petőfit tiltották.

Szörényi Levente és csapata minden művészi potenciált a lemezbe sűrített

A rockzene eufóriája után Az utánzókhoz első fele ismét visszatér az akusztikus pedál-steeles country-beütésű hangzáshoz, míg a második rész felhőtlen örömzenélésbe torkollik. Itt valahogy sikerült Petőfit elfogadtatni az igen magas tiszteletű zsűrivel – kiadás előtt az MHV-ben még volt egy kötelező úgynevezett lehallgatás, a Bródy-szövegeket pedig ezenkívül még a felvételek elkészítése előtt maga Bors Jenő cenzúrázta, igaz megengedte Bródynak, hogy érveljen bizonyos megfogalmazások mellett –, valószínűleg azért, mert itt nem feltétlenül a rendszer kritikája zajlott, hanem a pályatársak kevésbé tehetséges részéhez szólt, illetve énekelt néhány keresetlen szót Levente. Részleges cenzúrát kellett viszont elszenvednie a következő, Hej, barátom című dalnak, amennyiben az egyik versszakot le kellett hagyni belőle, mert abban sötét erdőről volt szó, és Erdős Péter nem tudta elképzelni, hogy ez a strófa nem róla szól – pedig tényleg nem. Amikor a hatalom már részben kibillent a kezéből, 1985-ben a Fonográf 1984. decemberi Sportcsarnok-beli búcsúkoncertjén rögzített felvételről kiadott lemezen már mehetett a szélesebb nagyközönség elé is az eredeti szöveg. A dal igazi kuriózum, Gryllus Dániel tárogatózik rajta. A szintén a két évvel későbbi rockballada bemutatóját megelőlegező, a Sebő–Halmos-duót is porondra hívó Kőműves Kelemen balladája biztosítja, hogy a lemez a végén oda jusson, ahol elkezdődött: a nemzeti érzés felemeléséhez, a nép- és a rockzene ötvözéséhez, a történelmünkből fakadó borongós magyar öntudat felélesztéséhez. Szörényi Levente és csapata mindezt mívesen, minden művészi potenciált a lemezbe sűrítve tette meg.