Ötvenöt éves a magyar nyelvű rock

A magyar rock történetében az első magyar nyelvű dalokként számontartott Óh, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Az utcán és a Mindig veled 1965 júliusában születtek. Azon a legendássá vált lapos háztetőn jött az ihlet, ahova az Illés zenekar tagjai felcipelték az erősítőket és a gitárokat.

„Ezek a fiatalok” 1968-ban egy balatoni vitorláshajó fedélzetén Fotó: Tormai Andor Forrás: MTI

„Ezek a fiatalok” 1968-ban egy balatoni vitorlás hajó fedélzetén
Fotó: MTI

Nem akartak a falnak menni

Az Illés zenekar fellépéseivel és ezekkel a dalokkal bizonyos értelemben a nyugati életformát képviselte, de korántsem akartak fejjel a falnak menni, és sosem mondták ki a szövegeikben, hogy rendszerellenesek lennének. Nem kellett persze ahhoz sok fantázia, hogy tudják, ők nem igazán a hatalom kedvencei, hiszen az angolszász típusú zenét és a hozzá köthető viselkedési formákat akkor még dekadens nyugati hatásnak tekintették. Viszont egyre jelentősebb sikereik voltak, és az első Táncdalfesztiválon már országos hírnevet szereztek. Viszonylag hamar közismert figurák lettek a Kádár-korszak társadalmi-politikai erőterében, nem beszélve arról, hogy példaképeik, a beatgeneráció nagy képviselői még hazájukban is lázadóknak számítottak. Az Illés zenekar működése aztán nemcsak a Szörényi–Bródy szerzőpáros önkifejezési vágyának adott teret, hanem annak a nemzedéknek is, amelynek jelképes képviselőivé vált. Egy új generáció szellemisége és érzésvilága tört fel a dalokban, miközben a hasonló jelenségeket a legkülönbözőbb módszerekkel próbálta elfojtani az ifjúsági magatartásformákat érzékenyen figyelő állambiztonság. Így a zenei életben formát nyerő lázadó indulatok nemcsak generációs konfliktusokat hoztak felszínre, hanem alkalomadtán a rendszer lényegét támadták, igaz, burkolt formában és nagyon óvatosan, lehetőleg úgy, hogy a hatalom részéről ne legyen bebizonyítható.

A magánszféra és a közéletiség együttese

A magyar nyelvű beatdalok számos asszociációs lehetőségre nyitottak teret, mert sok mindenre gondolhatott az ember, amikor olvasta vagy dalolta azokat. Bródy a Budapesti Műszaki Egyetemen megtanulta, hogy a valóság rendkívül bonyolult összefüggésrendszereinek modellezéséhez célravezető törvényeket alkotni, és amikor már szövegíróként tartották számon, akkor azokat az összefüggéseket, emberi viszonyokat próbálta meg énekelhető formába sűríteni, amelyekről úgy érezte, hogy sokféle szempontból értelmezhetőek. Azokat a magánéleti szituációkat kereste, amelyek társadalmi szinten is érvényes mintákat jelenthettek. Bródy saját elmondása szerint is a szövegei sokszor függvény jellegűek, és mindig van bennük egy modell, amely emberi kapcsolatot tükröz. Ha ez két ember között jön létre, akkor barátságról vagy szerelemről beszélünk, de ha sok emberre és a közöttük lévő viszonyokra is igaz, akkor már társadalmi jelentősége van, és akár politikai értelmezést is felkínálhat.

A magyar nyelvű beat- később rockszámok megalkotását a népdalok világa is sokat segítette, Bródy János pedig szerette azokat az egyszerű és közérthető szimbólumokat, amelyek mégis mély és általános igazságokat sűrítettek könnyen énekelhető strófákba. A slágerek világa mindig hétköznapi helyzetekből táplálkozott, ám ha ezeket általános mintákként írta meg, akkor érvényesek lettek társadalmi szinten is, mivel az asszociációs tér nagyon kitágult. Ez aztán okozott némi fejtörést a könnyűzenei cenzúra urainak is, és erre mondták, hogy az Illés számaiban sokszor vannak dupla fenekű mondatok. Bródy János módszeréből viszont az következik, hogy nem feltétlenül a szándékos kétértelműség volt a célja, hanem az adott dalszöveg jelentéstartalmának kitágítása.