Régen volt, talán igaz sem volt… Még javában építettük a szociálizmust, amikor a vidéki lapszerkesztőségben a főszerkesztő kiadta a kulturális rovatnak, hogy csináljon egy szilveszteri oldalt az újságban, tele humorral, hadd szórakozzanak a dolgozók az év utolsó napján. Aztán semmi öncélú vicceskedés! – tette hozzá, és szinte azon nyomban elutazott. A rovat tagjai felbuzdultak azon, hogy semmi irányelv, semmi útmutatás, szabad kezet kaptak az oldal elkészítéséhez. Hamar körvonalazódott a szilveszteri kiadás.
Az oldal élén egy karikatúra szerepelt, egy portré, különleges keretben. A keret nem volt más, mint körbe-karikába futó dr.dr.dr.dr.dr. A kép azt a megyei szakszervezeti vezetőt ábrázolta, aki már sokadjára futott neki a jogi karnak, hogy megszerezhesse a legegyszerűbb doktori címet a neve elé, de csak nem sikerült neki. Aztán egy tudósításban az egyik újságíró gyakornok teljesen véletlenül a neve elé biggyesztette a dr. titulust. Másnap a fél megye bennfentese rajta röhögött, hogy végül is így szerezte meg a doktori címet. A fazon ráadásul helyreigazítást is kért. Alig tudták megmagyarázni neki, hogy ha másnap közlik: mégsem doktor, a megye másik fele is kiröhögi.
Nagyjaink aranymondásai – ez volt az oldalt uraló írás címe, amelyben szerepelt az egyik üzemi párttitkár saját vállalatáról (pontosabban arról a cégről, amelynek függetlenített párttitkára volt) szóló cikke, amelyben (a gyári valóságtól teljesen függetlenül) többek között egy folyékony termékük tablettázásáról értekezett. Ő volt az, aki az üzemi lapjuk alapításakor a nyomdával tárgyalva az ősi újságírói mértéket jelentő flekk helyett következetesen fleknit mondott, mert cipész volt az alapképzettsége. Igaz, pályafutása végén ő lett a megyei cipő nagykereskedelmi vállalat igazgatója…
Ott volt az akkori megyei tanács elnökének kifakadása, amit akkor tett, amikor – mint megyei polgári védelmi parancsnoknak – le kellett vezényelnie egy polgári védelmi gyakorlatot: Ez Szuszifuszi munka lesz, elvtársak!
De talán a legszebb volt az oldalon, amelyben a megyei első titkár mesélte el afrikai kalandjait, miután egy pártküldöttséggel meglátogatta a fekete kontinens néhány országát. „Transzilvániában is jártunk” – mondta szerkesztőségi élménybeszámolójában – az afrikai Transwaallal összetévesztve a kies Erdélyországot. „De az volt a legjobb, amikor Tanzániában fogadott bennünket Nyenyere elnök.” Természetesen nem a hangszert emlegette, hanem Julius Nyererét Tanzánia akkori elnökét.
