Szilveszteri történet

A rovat tagjai felbuzdultak azon, hogy semmi irányelv, semmi útmutatás, szabad kezet kaptak az oldal elkészítéséhez. Hamar körvonalazódott a szilveszteri kiadás.

Fotó: Fortepan/Magyar Rendőr

Régen volt, talán igaz sem volt… Még javában építettük a szociálizmust, amikor a vidéki lapszerkesztőségben a főszerkesztő kiadta a kulturális rovatnak, hogy csináljon egy szilveszteri oldalt az újságban, tele humorral, hadd szórakozzanak a dolgozók az év utolsó napján. Aztán semmi öncélú vicceskedés! – tette hozzá, és szinte azon nyomban elutazott. A rovat tagjai felbuzdultak azon, hogy semmi irányelv, semmi útmutatás, szabad kezet kaptak az oldal elkészítéséhez. Hamar körvonalazódott a szilveszteri kiadás.

Az oldal élén egy karikatúra szerepelt, egy portré, különleges keretben. A keret nem volt más, mint körbe-karikába futó dr.dr.dr.dr.dr. A kép azt a megyei szakszervezeti vezetőt ábrázolta, aki már sokadjára futott neki a jogi karnak, hogy megszerezhesse a legegyszerűbb doktori címet a neve elé, de csak nem sikerült neki. Aztán egy tudósításban az egyik újságíró gyakornok teljesen véletlenül a neve elé biggyesztette a dr. titulust. Másnap a fél megye bennfentese rajta röhögött, hogy végül is így szerezte meg a doktori címet. A fazon ráadásul helyreigazítást is kért. Alig tudták megmagyarázni neki, hogy ha másnap közlik: mégsem doktor, a megye másik fele is kiröhögi.

Nagyjaink aranymondásai – ez volt az oldalt uraló írás címe, amelyben szerepelt az egyik üzemi párttitkár saját vállalatáról (pontosabban arról a cégről, amelynek függetlenített párttitkára volt) szóló cikke, amelyben (a gyári valóságtól teljesen függetlenül) többek között egy folyékony termékük tablettázásáról értekezett. Ő volt az, aki az üzemi lapjuk alapításakor a nyomdával tárgyalva az ősi újságírói mértéket jelentő flekk helyett következetesen fleknit mondott, mert cipész volt az alapképzettsége. Igaz, pályafutása végén ő lett a megyei cipő nagykereskedelmi vállalat igazgatója…

Ott volt az akkori megyei tanács elnökének kifakadása, amit akkor tett, amikor – mint megyei polgári védelmi parancsnoknak – le kellett vezényelnie egy polgári védelmi gyakorlatot: Ez Szuszifuszi munka lesz, elvtársak!

De talán a legszebb volt az oldalon, amelyben a megyei első titkár mesélte el afrikai kalandjait, miután egy pártküldöttséggel meglátogatta a fekete kontinens néhány országát. „Transzilvániában is jártunk” – mondta szerkesztőségi élménybeszámolójában – az afrikai Transwaallal összetévesztve a kies Erdélyországot. „De az volt a legjobb, amikor Tanzániában fogadott bennünket Nyenyere elnök.” Természetesen nem a hangszert emlegette, hanem Julius Nyererét Tanzánia akkori elnökét.

Aztán sok viccet is közölt a szilveszteri szám. Közöttük azt, hogy a vidéki lap városa a legreakciósabb település, mert utcái közül a Béke útja a vágóhídra, a Vörös Hadsereg útja a templomba, a Magyar–Szovjet Barátság útja a köztemetőbe vezet.

És még sok ilyen vicces írás volt olvasható a szilveszteri számban. Meg is jött rájuk a válasz. No, nem másnap. Újévkor sem a párt, sem a szakszervezet, sem a városi, sem a megyei tanács még mit sem tudtak a szilveszteri számról, hiszen nekik a munkahelyükre járt a megyei lap. S lévén újév még abban az időben is piros betűs ünnep, csak másnap olvashatták el a sok blaszfémiát, párt- és államkáromlást . De aztán vég nélkül elkezdtek csörögni a telefonok.

A telefoncsörgésre felkapta a fejét a szilveszteri vidám oldal szerkesztése közben elbóbiskolt újságíró. A nyomdából telefonáltak: adjátok már le a szilveszteri oldalt! Mindjárt itt a lapzárta.