Nosza, vett egy olcsó tükörreflexes gépet. A folytatás szokatlannak nevezhető, amennyiben nemsokára átállt a hagyományos, filmes technikára. Muszáj volt megkérdeznem, ugyan miért. Talán látszott a képeken, hogy negatívra készültek?
– Még itt is látszik a digitális és az analóg közti különbség – mutatott a galéria falán függő munkáira. – Itt mindkettőből akad.
Nos, nekem nem sikerült megkülönböztetnem egyiket a másiktól. De nem (csak) dilettantizmusból. Major Ákos elmagyarázta, hogy fekete-fehér képek esetén valóban szemmel alig érzékelhetővé lehet redukálni a különbséget, ellenben a színes negatív színeit digitálisan „csak mímelni lehet”.
Jelen kiállításon csak fekete-fehér felvételek láthatók. Ezekről az alkotójuk elárulta, hogy azt az időt szereti, amikor nincsenek éles fények, kontrasztos árnyékok, amikor grafikus hatás érvényesül. Persze rengeteg múlik az utómunkán, amire nem sajnálja az időt.
– Miért kellene megelégednem azzal, amit a digitális fényképezőgép logaritmusa felajánl? A fotólaborban is ugyanúgy megvannak a retusálás trükkjei, hívástól a nagyításig. Épp olyan fontosnak tekintem a sokak által lenézett utómunkát, mint az expozíciót. Így alakul ki a saját stílus – magyarázta, majd a kiállított, zömében tájképek kapcsán hozzáfűzte: – Nem vagyok hivatásos fényképész, ezért egyedül és nyugalomban tudok fotózni, stressz alatt alkalmasint nehezebben menne. Grafikusként persze terhelhetőbb vagyok.
Ennek megfelelő a munkamódszere is, amikor grafikusi megbízásai engedik, családjával gyakran elutaznak a szüleihez Paksra, s amíg a nagyszülők unokáznak, addig ő a környéket járja fényképezőgépével. Az ilyen kiruccanások emlékeit őrzi a TOBE Galleryben február végéig megtekinthető sorozata.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!