Annak ellenére, hogy negatív erők hatottak az irodalom területén is, a XX. század második felére kiforrta magát egy olyan színvonalas költészet, amelynek Pilinszky is megalkotója volt, de ide sorolhatjuk Nagy Lászlót, Juhász Ferencet, Lator Lászlót vagy éppen Nemes Nagy Ágnest, akiket a kor ideológiája miatt sokat mellőztek.
– Az ő generációjuk és az utánuk következő még törődött a hazájával, nemzetével, szimbólumaival. Voltak íratlan szabályok, erkölcsök, és működtek bizonyos szokásrendek, amelyek mára eltűntek
– jegyzi meg Döbrentei keserűen. Pilinszky erős személyiségéhez hozzátartozott a rendkívüli szuverenitás, amely már korán megmutatkozott. Mikor 1946-ban megjelent az első verseskötete, a Trapéz és korlát, egy ízben Szabó Lőrinc felhívta a lakására beszélgetni, ami igazán nagy megtiszteltetésnek számított, de ő mégsem ment el. Amellett, hogy rendkívül tisztelte és nagyra tartotta költőtársát, azt mondta, úgy érzi, megtalálta az Istent vagy Isten őt, és nem akarja, hogy őt erről az útról – még ha jóindulattal is – de eltérítenék.
– Nemcsak írásban, de szóban is megmutatkozott a tehetsége: rendkívül szuggesztív módon tudott előadni. A verseket nem szavalta, hanem nagyon egyedi, különleges átérzéssel mondta
– emlékszik vissza Döbrentei Kornél, aki szerint, mikor Pilinszky János valahol szerepelt, az mindig ünnep volt, valamit hozzáadott a hallgatóság lelkéhez, amely által az ember többé vált.
Pilinszky 100
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!