Nanovfszky György Magyarország egyik legtehetségesebb diplomatájaként szolgálta hazáját. Moszkvában végzett, s pályája, a rendszerváltozás után bontakozott ki, és számos országban nagykövetként kamatoztatta páratlan tudását. Igencsak foglalkoztatták a Kárpát-medencei magyarság gondjai, hiszen édesapja erdélyi, felesége felvidéki származású volt, a család unitárius értékrendjét haláláig őrizte. Tanári és tudományos munkásságát is a köz szolgálatába állította. Barátságára büszkén emlékszem.
Nanovfszky Györggyel először szingapúri forgatásunk előtt találkoztam 2004-ben. A Duna Televízió számára készítettünk dokumentumfilmet, s ő ezekben az években a városállamban dolgozott hazánk nagyköveteként; kértük, beszéljen nekünk az ázsiai országról. Rögzítettük az interjú időpontját a messzi távolban, viszont riportalanyunkat váratlanul hazarendelték, így elkerültük volna egymást. György javaslata alapján – kicsit csalva – a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumban találkoztunk, s egy kínai tradicionális kapu előtt beszélgettünk. Tiszteletünkre egy hagyományos szingapúri inget öltött magára, így tökéletesen illúziókeltően szerepelhetett a filmben. A bevált gyakorlat szerint csupán néhány perces interjúra volt szükségünk, de legalább egy óráig tartott minket szóval, lenyűgözve tárgyi tudásával a stáb tagjait. Igen, otthon volt a történelemben, kedvesen, anekdotázva közölte a száraz tényeket is.
Legközelebb a film házi bemutatóján, nálunk találkoztunk. Természetesen ő volt a társaság központja, minden érdekelte. A film operatőrjének lengyel felesége is helyet foglalt az asztalnál. Kiválóan beszélt magyarul, de egy nagyon ritkán használt kifejezésnél rákérdezett pontos jelentésére. György nem keresett szinonimákat, egyszerűen lengyelül mondta meg a választ. Nyeltem egyet, hiszen ilyen mély nyelvismeretet mindig csak reméltem. Ő viszont mintegy fél tucat nyelven beszélt felsőfokon.
Később a találkozások megismétlődtek, emlékszem, mikor hozzájuk hívott meg egy születésnapi fogadásra. A tágas házban találkozhattam a magyar értelmiség krémjével, s sokat beszélgettem a nemrég elhunyt filmrendezővel, Jankovics Marcell-lel is. Kiváló vendéglátónak bizonyult, feleségével, Máriával lesték a meghívottak kívánságait, mindenkihez volt egy kedves szavuk, s a kulináris csemegék is emlékezetesek maradnak.
