2007-ben ismét Ázsiába készültünk forgatni, természetesen a helyi adottságokra is György készített fel minket. A vietnámi társadalom kérdéseiben, az egykor megosztott ország kulturális életében egyaránt otthon volt, így nem csoda, hogy az együtt töltött kétórás beszélgetés után, szinte már össze is állt a mozi forgatókönyve.
Ezt követően ritkábban futottunk össze, kapcsolatunkat hónapokkal ezelőtt újítottuk fel. Egy súlyos betegség következtében hetente három alkalommal fél napot kellett eltöltenie kórházi ágyon. Ilyenkor időmilliomos volt, s órákig beszélhettünk rendszeresen telefonon. Megjegyzem, egy kicsit ki is használtam, mikor zenei sorozatomhoz kellett egy-egy különleges téma, már hívtam is. Egy alkalommal a szovjet–orosz zenei élet kiválóságait vette számba. Mindenkit ismert, s mikor az itthon is népszerű Mojszejevről faggattam, személyes élményeit is megosztotta, mikor a szegedi ünnepi játékokon 1967-ben tolmácsolt is neki, s később moszkvai nagykövetként is gyakran találkoztak. Mikor Aram Hacsaturjánra, a kiváló örmény zeneszerzőre terelődött a szó, jereváni emlékeit idézte, Szolzsenyicinhez baráti szálak fűzték, s mikor a szovjet zsidók aliájáról érdeklődtem, kérdésemre egy félórás társadalmi-politikai előadással válaszolt. Augusztusban hívtam ismét mobilján a szokott időpontban, de már felesége, Mária vette fel a telefonját. Nanovfszky György augusztus 10-én hunyt el, augusztus 27-én barátai és tisztelői a Fiumei úti sírkertben kísérhetik utolsó útjára.
Nyugodjék békében!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!