Nemes Nagy Ágnes költő mértékadó és meghatározó személyisége volt a II. világháború utáni magyar irodalomnak. Lengyel Balázs író, esszéista, irodalomszervező az Újhold folyóirat körének legjelentősebb kritikusa volt. Kettejük sorsa szétválaszthatatlanul összefonódott, és annak ellenére, hogy házasságuk válással végződött, szellemi életközösségük, barátságuk mindvégig megmaradt. Életük része volt a hangos ellenállás, majd a néma túlélés a diktatúra idején, háború és fogolytábor, a „hároméves irodalom” eufóriája után a kitaszítottság, az üldözöttek mentése és bújtatása. Az előadást naplók, levelek, interjúk, esszék és versek különös ötvözeteként két nagyszerű színész hozta létre, és ők is adják elő: a Gyulai Várszínházban a Titus Andronicus Tamorájaként, de az Aranyéletből és a Korhatáros szerelemből is ismertté vált zentai születésű Szorcsik Kriszta és a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jászai Mari-díjas színésze, Bogdán Zsolt (képünkön), akit legutóbb az idei erdélyi héten a Hegedűs a háztetőn főszerepében láthattuk Gyulán.
„Ahogy Nemes Nagy Ágnest a tenyerében tartott »igazi, de igaziból igazi szaharai homok« magával ragadja és Krisztus előtti időkbe repíti, Ekhnaton fáraóhoz, Lengyel Balázshoz, akihez, saját bevallása szerint »gyöngéd szálak fűzik«, verseit olvasva úgy gyöngül szálanként a test is a lélek is, roskad játéktól, a széptől, az ismeretlen angyalok érintésétől, az erdélyi, boglyák aljában vermelt batul illatától, míg végül feloldódik a nagy Ismeretlenben, az útban […] a lent-fentekben, és a kint-bentekben. Mindez egyszerre történik, »ugyan egy völgyben, ugyan egy pontban együtt« […]. Kettőnk szépség szomja, szépség keresése így lett egyetlen találkozás része. »Egyek s nem egy Egyek« lettünk versei által az időben. Jöjjenek velünk” – ajánlja a darabot a két szereplő, Szorcsik Kriszta és Bogdán Zsolt.
Történetek magyar festőzsenik kalandos úton megtalált műveiről
Megjelent a Kieselbach Galéria könyvsorozatának legújabb, reprezentatív darabja.