– mondta a kutató.
Bernert arról beszélt, hogy az antropológiát nem tudták beilleszteni ebbe a rendszerbe, mert a koponyák vizsgálata – tehát a kultúrát hordozó emberek csontjai – azt mutatta, hogy az akkori magyar őstörténeti álláspont nem egyeztethető össze az akadémiai állásponttal. Antropológiai szempontból a honfoglalókhoz hasonló koponyájú emberek nem az Urál környékén, hanem Közép-Ázsiában, az Aral-tó északi részén éltek.
Az antropológus arról beszélt, hogy a 10. század antropológiai anyaga nagyon heterogén, sokféle koponyatípust ismerünk, de van egyfajta egységesség, hisz mindegyikben van egy kis ázsiai vonás.
Hogyha a mai magyarságot nézzük, a legtöbb helyen nem olyanok az arcok, mint tőlünk nyugatra, szinte mindenkinek van keleti gyökere. Ráadásul létezik a trepanáció jelensége (jelképes koponyalékelés), mely a türk népekre jellemző. Ezt nem vállalja az, akinek nincs kulturális önazonosságtudata. Ennek Baskíriában találtuk meg a párhuzamait.
Az MKI nemzetközi hun konferenciája is szóba került, Neparáczki Endre szerint a hun származás felvetése sokakat idegesít, és nem higgadtan, tudományosan közelítik meg a kérdést.
Kásler Miklós miniszter kezdte el a Turul-dinasztia genetikai kutatását, később III. Béla DNS-ét új, archaikus adatokkal hasonlítottuk össze, és találtunk egyezést egy ázsiai hun temetőben talált leletek haplotípusai között. A magyarok etnogenezise és az Árpád-ház származása nem magyarázható az ázsiai hunok nélkül, de fontos megérteni, hogy ez csak az egyik komponens, a magyarság etnogenezise ugyanis nem vagy-vagy, hanem és-és kérdés
– mondta a kutató.
Borítókép: Vitaest a Scurton kávézóban (Fotós: Havran Zoltán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!