Beszterce ostroma, A fekete város, A Noszty-fiú esete Tóth Marival, Különös házasság, Szent Péter esernyője – csak néhány regénycím Mikszáth Kálmántól, amelyek nemcsak a kötelező iskolai tananyagban és a klasszikus irodalmi hagyományban vannak kiemelt helyen, de mozgóképes adaptációik a XX. századi magyar filmművészetben is meghatározó alkotások.
Az író felvidéki evangélikus kisbirtokos családból származott, jogi tanulmányokat folytatott, majd hamar hírlapírói pályára lépett. Két évig Szegeden dolgozott. A Tisza-parti város lakójaként megörökítette többek között a települést elpusztító 1879. évi nagy árvíz történéseit is. Ezt követően Budapestre került, ahol előbb a Pesti Hírlap, majd Az Újság és a Vasárnapi Újság vezető munkatársa lett. Már első két érettebb prózakötetével (Tót atyafiak, A jó palócok) sikerkönyveket tudhatott magáénak, regényei pedig szinte egytől egyig kiérdemelték mind az irodalmi közélet, mind a korabeli olvasóközönség elismerését, s az irodalomtudomány a mai napig nagy becsben tartja őket.
Mikszáth klasszikus szerkesztési elveket követő, történetcentrikus, ugyanakkor gazdag nyelvi rétegzettségű és komoly lélektani tartalmakat is felvonultató regényei a magyar prózairodalom kiemelkedő teljesítményei. A korukban roppant népszerű, gyakran szatirikus hangvételű karcolatai, rajzai, tárcái a korabeli közéletet mutatják be első kézből és élményalapúan, hiszen szerzőjük évtizedekig a magyar törvényhozás képviselőházának tagja volt.
Komoly esztétikai értékkel és a széppróza kifejezési eszköztárának magabiztos ismeretében, ugyanakkor olykor szinte fájóan őszinte realizmussal tárgyalta műveiben a XIX. század végének aktuális társadalmi és politikai kérdéseit éppúgy, mint a magyar történelem nagy feszültségeit (például a megyei autonómia és az állami centralizmus ellentéteit vagy a modern kori magyar függetlenségi törekvések históriáját). Kritikus szellemben és groteszkbe hajlóan ironikus módon mutatta be kora közéleti visszásságait például a Két választás Magyarországon vagy az Új Zrínyiász lapjain.
