A forgatókönyvet a rendező Csoóri Sándorral közösen írta. Az eredeti elképzelés szerint az alkotók a majd száz évvel korábban Erdélyben megtörtént madéfalvai veszedelem szomorú eseményét szerették volna feldolgozni, ám az akkori politikai cenzúra közbeszólt. Sára és Csoóri ezután fordultak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakához. A Habsburg Birodalomban szolgáló, majd fellázadó magyar huszárok története burkoltan, de mégis jól jelképezte a magyar nemzet érzelmi hozzáállását a kommunista Szovjetunióhoz. Ennek ellenére a film elkészítése csupán a Mafilm akkori igazgatójának, Föld Ottónak a hathatós közbenjárásán múlt.
Ordódy György, aki segédrendezője volt a filmnek, visszaemlékezésében megemlíti, hogy a forgatási munkákat nagyon komoly előkészületek előzték meg. Kimondottan olyan szereplőket kerestek, akik korábban már játszottak lovas filmekben. Ennek ellenére minden színésznek vizsgáznia kellett a Pilisborosjenő melletti kaszkadőrtelepen. Az állóképesség, a különböző vezényszavak és akadályok mellett a lovakkal való bánásmód volt az egyik legfontosabb kritérium. A vágtázni tudás szintén komoly szempont volt a karakterek kiválasztásánál. A gondos előkészítés nem volt véletlen, hiszen az alkotók előre tudták, hogy Magas-Tátrában lévő forgatási helyszíneken, sokszor embert próbáló akadályok várnak majd a szereplőkre. Mivel a stáb ragaszkodott ahhoz, hogy nagyrészt magyar lovak szerepeljenek a filmben, muszáj volt az állatokat is felkészíteni a nem mindennapi akadályokra. Ezért például a településhez közeli bányatóban többször is úsztatták a lovakat. A gyakorlatozásra azért volt szükség, mert a menekülés során volt egy olyan jelenet, amikor a század a lovakkal együtt kel át a folyón.
Ezt a jelenetet később Kisoroszi mellett, a Dunán rögzítették. Ugyancsak itt vették fel a huszárok fürdőzésének és Korsós közhuszár szökésének képsorait.
Bár a film cselekménye látszólag egyértelmű helyeken játszódik, a stáb igyekezett maximálisan kihasználni a hazai helyszínek adta lehetőségeket. Ezért többször tartottak terepszemlét Magyarországon, sőt más környező országokban is. A nyitókép városának, illetve terének a megjelenítéséhez végül egy lengyel várost választottak. A döntésben közrejátszott, hogy a forgatókönyvi alkotói munka során Sára és Csoóri már járt Lengyelországban, és folyamatosan gyűjtötték a helyszín motívumokat. Bár a történet hegyi részei a lengyel Tátrában játszódnak, a cselekmény kibontakozását és a film elején látható galíciai városképet a Biala folyó partján lévő Tarnówban kell keresni. Bem József szülővárosa, a dél-lengyelországi kisváros macskaköves piactere árkádos falansztereivel kellően vissza tudta idézni a történelmi korszakra jellemző hangulatot. A városházával szemben lévő osztrák helyőrség parancsnokságának épülete a mai napig látható. Az ide köthető jelenetek közül érdemes felidézni a közhuszár megvesszőzésének drámai pillanatát, később az elkeseredett lengyel nép éjszakai tüntetését majd annak szétverését, végül a tér összes ablakából világító gyertyák fényeit, melyek szintén az ellenállásra utalnak. Ugyancsak emlékezetes a császári tisztet, Leopold Krügert alakító Szabó Sándor színművésznek piócás jelenete. A színész mellkasán látható gyűrűsférgek valójában orvosi piócák voltak, ennek ellenére nem volt könnyű meggyőzni Szabó Sándort a természetgyógyász-jelenet problémamentességéről.
Kronológiai sorrendben haladva a huszárlaktanya-udvart és istállóját ugyanakkor nem lengyel földön találjuk. A stáb ezekhez a jelenetekhez egyaránt forgatott a nagycenki Széchenyi-kastély és a tatai Esterházy-kastély korhű épületeiben. Ugyancsak Nagycenken forgatták a hazaindulás első képeit.
A nagycenki hársfasor lírai hátteret biztosított a vágtató huszároknak. A széles út pompás perspektívát ad a kamerának. A Széchenyi-család által telepített, kettős fasorral beültetett sétány eredetileg is a lovaglás esztétikáját szolgálta. Ha erre járunk, feltétlen nézzük meg ezt a gyönyörű allés parkot, amely nem mellékesen Európa egyik legszebb hársfasora.
A század büntetőkiképzésének forgatási helyszíne Örkényben volt.
Ezt a helyszínt a város nyugati határában található természeti látványosság, az ősborókás vidéke, az egykori katonai lőtérhez tartozó terület adta.
A már említett Korsós közhuszár korai dezertálásának és elfogásának helyszíne a más filmekből már jól ismert Budai-hegységben lévő Farkas-völgy.
A jelenet kedvéért a díszletépítők egy hegyi pásztorkunyhót építettek fel a fenyvesekkel körbezárt hegyoldalon. A csaholó kuvaszoktól menekülő katona félelmében itt próbál elbújni.
Az egész film leglátványosabb és leghangsúlyosabb forgatási helyszíneit a lengyel Tátrai Nemzeti Parkban találhatjuk. Amikor a század megpihen egy kicsi hegyi faluhoz tartozó szénapajtában és kunyhóban, a forgatási helyszínt Jurgówban találjuk. Jurgów, magyarul Szepesgyörke, közvetlenül a szlovák határ mellett fekszik, egykor Szepes vármegye részeként, egészen 1918-ig Magyarországhoz tartozott. Később a csehszlovák–lengyel határ állandó területi vita tárgyát képezte. Végül a második világháború után csatolták Lengyelországhoz. A filmben is feltűnő, jellegzetes, fából ácsolt épületek ma is népszerű turistalátványosságok. A filmben látható további helyszínek a nemzeti parkon belül, kivétel nélkül nehezen megközelíthető területek voltak. Suchá Dolina, Dolina Koscieliska, Dolina Lejowa, Dolina Chocholowska kivétel nélkül a filmben látható Lengyel-Tátra szépségét hirdeti. A stáb mindennap Zakopanéból indult a forgatásokra. A máskor megszokott, forgatási komfortot nélkülöző stábnak kemény kihívás volt természetvédelmi területen forgatni. A szigorú előírások miatt a vizespalackokon kívül minden reggel csupán annyi élelmiszert vihettek magukkal, amennyi elfért a saját holmijuk között. Sokat kellett gyalogolni, olyan hegyi utakon és vad ösvényeken, ahol leginkább a biztonság volt az elsődleges szempont.
Ráadásul az 1977 nyarán felvett jelenetekben nem igazán érződött a nyárias időjárás, ami persze nem csoda, hiszen magasan fekvő helyszínekről beszélünk. Emlékezetes az a forgatási jelenet, amikor a huszárok átvágnak egy erdei fahídon és lerohanják az osztrák határőrséget. A felvétel napján igen csapadékos volt az idő. Csúszott minden, ennek ellenére a színészek maguk vállalták a feladatot. A filmben jól látszik az a pillanat, amikor az őrült vágta következtében két ló is megcsúszik, és lovasa nagyot esik. A stábnak óriási szerencséje volt, mert sem az ismert magyar színésznek, Szilágyi Istvánnak, sem lengyel kollégájának nem lett komoly sérülése, holott az esés messziről ijesztőnek tűnt, legalábbis a stáb utólagos elmondása szerint.
Az időjárási körülmények a későbbiekben sem kedveztek az alkotóknak. A zord, hűvös, esős, nyirkos közeg többször is feszültséget okozott a stábban. Sára állhatatos munkatempója egyszer valóságos lázadáshoz vezetett a színészek között. Ám a közösségi alkotói szellem és a kötődés filmhez ekkor már annyira erős volt, hogy végül senki sem visszakozott, és folytatódhatott a munka.
Szintén emlékezetes volt, hogy a lengyel kollégák a megígért válogatott lovakhoz képest olyan csődöröket biztosítottak a magyar stábnak, amelyek nem voltak betörve. A magyar kaszkadőröknek és színészeknek sokszor meggyűlt a bajuk ezekkel az állatokkal. Ez jól látható abban a jelenetben, amikor egy sziklás ösvényen felfelé már kénytelenek kantárszáron vezetni a lovakat. Ám Madaras József színművész lova sehogy sem akart engedelmeskedni. A színész kénytelen volt fegyelmezni, de ez sem használt. Így a rögtönzött jelenetben a huszár ló nélkül indult tovább. A kamera azonban tovább forgott, ennek eredménye az a bámulatos képsor, melyben a csökönyös állat némi várakozás után végül magától indul gazdája után.
A film végén a maroknyira zsugorodott, ám a végletekig elszánt huszárszázad kitörését bemutatott harci jeleneteket Diósjenőn forgatták.
A Nógrád megyei községhez közeli tó partján igazi drámai csatát kellett rekonstruálni, hiszen a vágtató huszárokon kívül az osztrák dragonyosok és az orosz dzsidások is megjelennek a színen. A látványos kartácstűz megvalósítását pirotechnikai előkészületek előzték meg. Figyelni kellett arra is, hogy a horgásztó túlpartján álló víkendházak sziluettjei még véletlenül se kerüljenek a képbe. További nehézséget okozott, hogy a tó partja rendkívül süppedős volt, az ingoványos környezet sokszor okozott problémát a lovaknak. Sára Sándor visszaemlékezése során megemlíti, hogy egy lovat le kellett lőni, miután a roham során megcsúszott a mocsaras talajon és lábát törte. Az állat szenvedéséinek valós pillanatai be is kerültek a filmbe, így emelve még jobban a tragikus végkifejlet perceit.
A film befejező epilógusát, a tizedelés és kivégzési jelenetet a Csillaghegyen található róka-hegyi kőfejtő egykori területén vették fel.
A 80 huszár vadregényes helyszíneivel, látványos, kalandfilmekbe illő jeleneteivel az egyik legélethűbb kosztümös történelmi magyar játékfilm. Aki a Lengyel-Tátrába készül, annak jó szívvel ajánlhatjuk túraútvonalnak a leírt helyszíneket mint élő mozifilmet a természetben.
Felhasznált források: 303 Magyar film – Amit látnod kell, mielőtt meghalsz; Ötlettől a filmig. 80 huszár. Magvető kiadó. 1980; Romvári József – díszlet- és látványtervező – személyes jegyzetei a forgatás előkészületeiről; Saját interjú Ordódy György filmkaszkadőrrel és segédrendezővel; Saját interjú Perger István hangmérnökkel; Dr. Borsos Árpád: Filmföldrajz – Tanulmányok egy új diszciplína tárgyköréből; MaNDA – 80 huszár DVD / Beszélgetés az alkotókkal 2013.; http://www.filmvilag.hu/xista_frame.php?cikk_id=11576; http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1028/filmgyartas-katasztrofalis-helyzetben-van-beszelgetes-sara-sandorral ; http://www.lovaskalendarium.com/news/tordy-geza-lovas-szerepei/
A 80 huszár elérhető a Filmio kínálatában.
Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó:Filmarchívum)
