A forgatókönyvet a rendező Csoóri Sándorral közösen írta. Az eredeti elképzelés szerint az alkotók a majd száz évvel korábban Erdélyben megtörtént madéfalvai veszedelem szomorú eseményét szerették volna feldolgozni, ám az akkori politikai cenzúra közbeszólt. Sára és Csoóri ezután fordultak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc időszakához. A Habsburg Birodalomban szolgáló, majd fellázadó magyar huszárok története burkoltan, de mégis jól jelképezte a magyar nemzet érzelmi hozzáállását a kommunista Szovjetunióhoz. Ennek ellenére a film elkészítése csupán a Mafilm akkori igazgatójának, Föld Ottónak a hathatós közbenjárásán múlt.
Ordódy György, aki segédrendezője volt a filmnek, visszaemlékezésében megemlíti, hogy a forgatási munkákat nagyon komoly előkészületek előzték meg. Kimondottan olyan szereplőket kerestek, akik korábban már játszottak lovas filmekben. Ennek ellenére minden színésznek vizsgáznia kellett a Pilisborosjenő melletti kaszkadőrtelepen. Az állóképesség, a különböző vezényszavak és akadályok mellett a lovakkal való bánásmód volt az egyik legfontosabb kritérium. A vágtázni tudás szintén komoly szempont volt a karakterek kiválasztásánál. A gondos előkészítés nem volt véletlen, hiszen az alkotók előre tudták, hogy Magas-Tátrában lévő forgatási helyszíneken, sokszor embert próbáló akadályok várnak majd a szereplőkre. Mivel a stáb ragaszkodott ahhoz, hogy nagyrészt magyar lovak szerepeljenek a filmben, muszáj volt az állatokat is felkészíteni a nem mindennapi akadályokra. Ezért például a településhez közeli bányatóban többször is úsztatták a lovakat. A gyakorlatozásra azért volt szükség, mert a menekülés során volt egy olyan jelenet, amikor a század a lovakkal együtt kel át a folyón.
Ezt a jelenetet később Kisoroszi mellett, a Dunán rögzítették. Ugyancsak itt vették fel a huszárok fürdőzésének és Korsós közhuszár szökésének képsorait.
Bár a film cselekménye látszólag egyértelmű helyeken játszódik, a stáb igyekezett maximálisan kihasználni a hazai helyszínek adta lehetőségeket. Ezért többször tartottak terepszemlét Magyarországon, sőt más környező országokban is. A nyitókép városának, illetve terének a megjelenítéséhez végül egy lengyel várost választottak. A döntésben közrejátszott, hogy a forgatókönyvi alkotói munka során Sára és Csoóri már járt Lengyelországban, és folyamatosan gyűjtötték a helyszín motívumokat. Bár a történet hegyi részei a lengyel Tátrában játszódnak, a cselekmény kibontakozását és a film elején látható galíciai városképet a Biala folyó partján lévő Tarnówban kell keresni. Bem József szülővárosa, a dél-lengyelországi kisváros macskaköves piactere árkádos falansztereivel kellően vissza tudta idézni a történelmi korszakra jellemző hangulatot. A városházával szemben lévő osztrák helyőrség parancsnokságának épülete a mai napig látható. Az ide köthető jelenetek közül érdemes felidézni a közhuszár megvesszőzésének drámai pillanatát, később az elkeseredett lengyel nép éjszakai tüntetését majd annak szétverését, végül a tér összes ablakából világító gyertyák fényeit, melyek szintén az ellenállásra utalnak. Ugyancsak emlékezetes a császári tisztet, Leopold Krügert alakító Szabó Sándor színművésznek piócás jelenete. A színész mellkasán látható gyűrűsférgek valójában orvosi piócák voltak, ennek ellenére nem volt könnyű meggyőzni Szabó Sándort a természetgyógyász-jelenet problémamentességéről.
