A szinte teljesen fekete-fehérben forgatott Belfast az alatt a harminc éven át tartó, gyakran erőszakos nacionalista konfliktus idején zajlik, amelyet gyakran vallási konfrontációként emlegetnek Észak-Írországban, ám a film kitartóan és következetesen kerüli az állásfoglalást.
Branagh a nagy döntést hozó családra és a közösségre összpontosít, nem pedig a politikai harcokra.
A protestánsok és katolikusok közötti konfliktus gyökere viszont túlmutatott a valláson: a magukat független írnek (és katolikusnak) tekintető nacionalisták és magukat az Egyesült Királyság (és protestáns) részének tekintő unionisták nem a teológiai különbségek miatt harcoltak egymással, hanem az identitásuk összeférhetetlensége miatt. Az 1998-as nagypénteki megállapodásig emberek ezrei haltak meg a harcokban, a régi vitákat pedig a brexit okozta problémák újra a felszínre hozták.
Kenneth Branagh ügyesen keretezi, gyermeki szemszögből láttatja mindezt: indokolatlanul megnyerő, filmsztárkülsejű és ezáltal kissé környezetidegen szüleire, szerető nagyszüleire, és azokra a beszélgetésekre koncentrál, amelyeket Buddy kihallgatott, de csak félig-meddig értett meg.
A családról, az otthonról mesél, mégpedig ritka szépen.
Nézőponttól függ, hogy jó-e az állásfoglalás ilyen szintű hiánya, ám az egészen bizonyos, hogy a politika kikerülésével a Belfast valószínűleg jelentősen megnövelte az esélyeit az amúgy is zsúfolt idei díjátadó szezonban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!