Az avar kor leggazdagabb sírmezőjét tárták fel Babarcon

Teljes harci díszben pompázó, felszerszámozott, veretekkel gazdagon díszített lovakkal eltemetett avar kori harcosok maradványait mutatja be a Magyar Nemzeti Múzeum a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt. legújabb kamaratárlata a pécsi Csontváry Múzeum földszinti termében. Az eddig több mint negyven feltárt sírból álló babarci avar kori temetőre a Bóly és Ivándárda közötti autópálya építése során találtak rá. A nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárások előkészítő munkálatait és a babarci ásatásokat is a Magyar Nemzeti Múzeum koordinálja.

Tavaly augusztusban és szeptemberben a Janus Pannonius Múzeum próbafeltárást végzett a Bóly–Ivándárda közötti autópálya-projekt egyik infrastrukturális létesítményének helyén. Egy kora avar kori (a 7. század első feléből származó) temetőt találtak, melynek létezésére semmilyen ismert adat sem utalt. Az előkerült sírok rendkívüli gazdagságot mutattak, Baranya megye leggazdagabb korszakbeli temetőjének részlete került így napvilágra.

Tóth Zsolt, a Janus Pannonius Múzeum régésze, a feltárás vezetője elmondta, hogy a Babarc határában feltárt területen 44 sírt találtak. A lelőhelyen előkerült érmék alapján a temetőt a 7. század eleje-közepe közötti időszakban használták. Mint kiemelte,

a temető tudományos jelentőségét az adja, hogy segítségével az avar hódítás ideje pontosan datálható és menete is rekonstruálható.

A teljes harci díszben pompázó, felszerszámozott, veretekkel gazdagon díszített lovakkal eltemetett harcosok a Baranya területét meghódító avar katonai réteg előkelői voltak. Százszámra kerültek elő a nemesfémből készült veretek, szíjvégek. Szinte mindegyik sírból került elő arany, obulus vagy fülbevaló formájában. Valamennyi férfi elhunytnak kardja, valamint íja, nyilai voltak. A leggazdagabb sírból még egy ezüstpohár és egy ezüst ivókürt is előkerült.

Egy hétig tart egy sír feltárása

A lelőhely kimagasló tudományos jelentőségű. A már a teljes felületet érintő feltárás 2021 októberében kezdődött. Eddig mintegy 25 ezer négyzetmétert „humuszoltak le” az érintett 30 ezerből, aminek kétharmadát már teljes egészében fel is tárták. A régészek munkáját a hagyományos, időigényes feltárási módszerek alkalmazása mellett a terepi munkát jelentősen meggyorsító modern technika is segíti (fotogrammetria, 3D képalkotási módok, drón, precíziós geodéziai műszerek, térinformatika, műszeres leletfelderítés).

Esetenként több száz tárgy található a csontvázakon és azok mellet egy 2,5x2 méteres, mintegy két méter mély sírgödörben. A kibontás után jön a részletes fotózás, leírás, 3D-fotó, rajzdokumentáció készítése és a geodéziai bemérés. Ezt követi a sír tartalmának a felszedése, részletesen dokumentálva minden részletet, összefüggést és méretet. A gondosan, tételesen becsomagolt leletanyag ezután kerül a múzeumba.

A sajtótájékoztató után a szakemberek bemutatták a feltárt leletek egy részét                    Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

Egy-egy gazdag mellékletes sír teljes feltárása legalább egyhetes munkát jelent a terepen.

Mindeközben különleges őrzést is igényel a terület. A benti munka, azaz a feltárt anyag feldolgozása ennél jóval tovább tart: a tárgyakat restaurálni, majd leltározni kell, a rajzokat digitalizálják, amelyek alapján elkészül a temetőtérkép. A végén jön az értelmezés, a tudományos feldolgozás, majd a bemutatás.

Eddig több mint száz régészeti jelenséget különítettek el, amiből az avar sírok száma közelíti a negyvenet, és közel két tucat jelenség kötődik még a temető területén végzett korabeli szertartásokhoz.

Elképesztő gazdagság a föld alatt

A sírmező az avar kor (a 6. sz. végétől a 8. század végéig) egyik leggazdagabb temetője. Jelentőségét az adja, hogy nem egy sírról beszélhetünk, hanem az, hogy ennyi nemesfémben (aranyban, ezüstben) és egyéb mellékletekben, ékszerekben, fegyverzetben, túlvilági útravalókban gazdag sír kevés korszakbeli temetőben ismert. A sírok többségében nem is egy aranytárgyat találtak. A halotti obulusnak szánt bizánci érmék – solidusok – száma tekintetében egyedülálló e sírmező. A férfiak fegyveresek, akiket veretes övvel, karddal, lándzsával (néha többel), kopjával, íjjal-nyilakkal, időnként ezüst ivókürttel vagy üvegpohárral, sőt arany fülbevalókkal, valamint gazdagon aranyozott, bronz- vagy ezüstveretekkel díszített lószerszámmal ellátott lovakkal temettek el. Egy férfit karddal, két lándzsával, nagyon ritka lemezes tarsollyal helyeztek örök nyugalomra.

A nőket, gyermekeket gazdag ékszerekkel, ezüst karperecekkel, arany fülbevalókkal, lóval, kiskérődzővel, néha szarvasmarhával helyezték a sírba. Még az elhunyt csecsemőnek is arany fülbevaló jutott. Egy nő karperece a kunbábonyi kagán arany példányának hű mása ezüstből, ugyanez elmondható egy kisfiú mellé helyezett, hatalmi jelvénynek tekinthető ezüst ivókürtről.

Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti és stratégiai államtitkára azt mondta, a feltárások most azért történhettek meg, mert a magyar gazdaság jól teljesít, és így autópálya épülhet a térségben.

Kiemelte: amennyiben bizalmat kap a jelenlegi kormány, további jelentős közlekedési beruházások történnek az országban és a települések háromnegyedéről 30 percen belül elérhetővé válik egy négysávos út 2025-ig. Ez azt is jelenti, hogy tíz magyar lakosból kilencnek megadatik majd ez a lehetőség – mutatott rá.

Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium parlamenti és stratégiai államtitkára               Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

Egyedülálló lehetőség a kutatóknak

Összességében elmondható, hogy soha ilyen lehetőség még nem állt a népvándorlás kori régészet előtt. Példa nélküli, hogy egy ilyen nagy területen, ilyen sírszámban, ilyen gazdag és nem rabolt, teljes pompájában megmaradt temető nagy része tárulhat a tudomány és a nyilvánosság elé, modern és aprólékos módszerekkel feltárva. A kutatócsapat a jövőben folytatja a feltárást a környező területeken. A szakemberek szerint már most jól látszik, hogy nagyon jól végigkövethető a lelőhelyek alapján a térségnek a római kor vége és a honfoglalás kora közötti története; ehhez hasonló kutatásra országos viszonylatban is kevés helyen van ilyen részletességgel lehetőség. A lelőhely a tudomány számára is nagyon gazdag kincsesbánya, ami legalább annyira fontos, mint az előkerült aranytárgyak.

A szakemberek szerint a feltárt sírok feldolgozása és közlése nagyot lendíthet a korszak kutatásán. 

A tárgyi leletanyag eszmei értéke kiemelkedő, a nemzeti vagyon jelentős részét képezi.

L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban lezajlott a régészeti szakma átalakítása Magyarországon, annak keretében pedig idén januártól működik a múzeum égisze alatt a korábbi széttagolt rendszert összefogó Nemzeti Régészeti Intézet. Mint mondta, az új struktúra a lehető legmagasabb szinten biztosítja mind a személyi, mind a technológiai hátteret az országban folyó régészeti feltárásokhoz, kutatásokhoz.

L. Simon László a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója               Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum

Az új rendszernek köszönhetően a jövőben komolyabb forrásokból, hatékonyabban, intenzívebben dolgozhatnak a magyar régészek – hangsúlyozta L. Simon László, és reményét fejezte ki, hogy lehetőség lesz egy több évtizedes adósság törlesztésére, Magyarország átfogó régészeti topográfiájának elkészítésére is. Utóbbi – fűzte hozzá – ahhoz nyújt segítséget, hogy „a régészek ott áshassanak, ahol a leletek vannak”.

Borítókép:Kamaratárlaton mutatták be a leleteket  a pécsi Csontváry Múzeumban (Fotó: Magyar Nemzeti Múzeum)