Doktor grófnő

Amikor elborzadva látjuk az Afganisztánból érkező híreket arról, hogy a pozícióját visszanyerő tálib hatalom ismét elveszi a nők tanuláshoz való jogát, gondoljunk arra, hogy ehhez az abszurd hímsoviniszta gondolkodáshoz nem is kell egy térben és időben távoli, bigott és archaikus társadalom. Bő száz évvel ezelőtt mindez Magyarországon sem volt másképp. Ezt példázza Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő megható története.

20220325 Budapest Fiumei sírkert Hugonnai Vilma az első magyar orvosnő sírja Fotó: Mirkó István Magyar Nemzet Fotó: Mirkó István

Jókai lapjában, a Honban olvasott egy cikket arról, hogy a zürichi egyetemen nőket avattak orvossá. Elhatározta, hogy ő is jelentkezik, de tágabb családja – férjét is beleértve – nem támogatta ambícióját. Azt még elfogadták, hogy beiratkozik az egyetemre, de tudatták vele, hogy ehhez a „hóborthoz” egy fillér támogatást sem nyújtanak. Ennek ellenére 1872-ben, 25 évesen belevágott.

Tanulmányainak költségeit a kapott ékszerekből próbálta fedezni, ami rendkívüli áldozatokat kívánt. Úgy próbált takarékoskodni, hogy vegetáriánus lett. Hónapokon át csak gyümölccsel táplálkozott, amit később kevés kenyérrel egészített ki. Ezzel elnyerte professzora elismerését, aki az egyetemi hallgatóság előtt kijelentette: korábban maga is azt vallotta, hogy a kizárólag növényi étrend az ember számára fizikai és szellemi leépüléssel jár, de van itt egy medika, aki saját magán bizonyította be ennek ellenkezőjét.

1879. február 9-én az orvostudományok doktora lett, disszertációja címe: Das erste Hundert Croupoperations in Zürich (Az első száz torokműtét Zürichben). Az egyetem elvégzése után másfél évet a zürichi klinikán dolgozott, állásajánlattal marasztalták, de ő haza kívánt térni. 

Indokait későbbi önéletrajzi írásában így fogalmazta meg:

Megvallom az ambíció hozott hazámba vissza, kecsegtetett a remény, hogy azt, amit más nő más országban ki tudott vívni, ki tudom én is hazámban vívhatni. Magyar nő vagyok, mi sem természetesebb annál, mint hogy elsősorban hazámban óhajtottam letelepedni.

Fotó: Mirkó István

Csakhogy Magyarországon elutasították oklevelének honosítását, jogszabályra hivatkozva. Az orvoskar hiába támogatta a svájci diploma elfogadását, Trefort Ágost kultuszminiszter nem vállalta fel a korlátozó jogszabály megváltoztatását, illetve a kivételes elbírálás politikai következményeit. Azt tanácsolta, hogy végezzen el egy bábaképző tanfolyamot, így szülésznőként, igaz, gyakran honorárium nélkül, de dolgozhatott. Mellette pótlólag, 1880-ban 33 évesen, már orvosi oklevéllel a zsebében beült a 18 éves fiúk közé, hogy leérettségizzen, amire azelőtt nem volt módja.

Kétéves válási procedúrát követően sikerült kilépnie megromlott házasságából, de közben beleszeretett az őt mindenben támogató és lélekben hozzá közelebb álló Wartha Vince vegyészmérnökbe, egyetemi tanárba, az MTA későbbi tagjába. Hozzáment feleségül, majd negyvenévesen megszülte közös lányukat, Vilmát.

Miközben szülésznőként dolgozott, cikkek írásával, előadások tartásával kitartóan küzdött a nők egyenjogúságáért. 

Az én kardom a tudomány, az én pajzsom a munka

– hirdette. Veres Pálné intézményében, az Országos Nőképző Egyesületben betegápolást, gyermekgondozást, fertőző betegségekkel kapcsolatos tudnivalókat oktatott, a mindennapos higiénia, a testápolás és egészséges étrend fontosságát hirdette. Továbbra sem mondott le orvosi diplomája elismertetéséről. Miután újabb kérvényekkel ostromolta a döntéshozókat, 1897-ben végre honosították orvosdoktori oklevelét. Ekkor már ötvenéves volt.

Férje és lánya már nem élt, amikor kitört az első világháború. Úgy érezte, oda kell mennie segíteni, ahol a legnagyobb a szükség, ezért 65 évesen elvégzett egy hadisebészeti tanfolyamot, és bár a frontra nem került ki, a Vöröskereszt kereteiben tizennégy vidéki városban szervezett betegmegfigyelő központot, miközben Budapesten, a József Műegyetemi Klinikán gyógyította a frontról hazatért sebesülteket. 1915-ben kitüntetést is kapott a hadi egészségügyi ellátásban végzett munkájáért. 1922. március 25-én szívroham vitte el. 

Tematikus sírkerti séták A Nemzeti Örökség Intézetének ingyenes szolgáltatása, hogy az általa üzemeltetett sírkertekben a szakember által vezetett tematikus sétákat tartanak. Az érdeklődők negyvenkét séta közül választhatnak, de mint azt Móczár Gábor vezérigazgató elmondja, készek egyéni tematikára vonatkozó kéréseket is teljesíteni. Az első orvosnő halálának századik évfordulójához kapcsolódva az orvostörténeti séta lehetőségére hívja fel a figyelmet, hiszen a Fiumei úti sírkertben többek között olyan nagyságok síremlékei találhatók Hugonnai Vilma társaságában, mint az „anyák megmentője”, Semmelweis Ignác, a mentőszolgálat megalapítója, Flór Ferenc, vagy a tüdőgyógyász Korányi Frigyes. 

Borítókép: Megemlékezés Hugonnai Vilma halálának centenáriumán (Fotó: Mirkó István)