A szertartást vezető Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek úgy fogalmazott: Slachta Margit a keresztény szeretet eszményét tudta és akarta nyilvánosan, cselekvő módon, szóban és tettben képviselni.
A háború alatt átgondoltan, szervezetten támogatta a szegényeket és mentette az üldözötteket, de a háború után kezdődő újabb önkényuralom embertelenségét is meglátta, és mert ellene szót emelni a parlamentben is – mondta.
Hozzátette: a segítő szeretet Slachta Margit számára nem csupán hősies munka volt, hanem személyes megérintettség és odaadás, a másik ember felé forduló kedvesség és figyelem.
A bíboros kiemelte: Slachta Margit életében felvillantak olyan fények is, amelyek csak az igazi szentek útját szokták kísérni.
Ő volt talán a legelső, aki a kezdődő háború kegyetlenségei között észrevette a tervszerű népirtás programját. Már 1941 nyarán rádöbbent a szörnyű valóságra, hogy a Kőrösmezőnél Magyarországról kiszállított zsidók Kamenyec-Podolszkijnál népirtás áldozatai lettek. Meglátta a gonosz működését a világban, a mélységes csapdát, amibe az emberiség sokak gyengeségén és bűnén keresztül belezuhanni készült – fogalmazott Erdő Péter.
Nevéhez fűződik a női méltóság elismertetése és védelme
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a beszédében kiemelte: a mindenkori magyar állam és kormány feladata megszervezni, hogy a különböző korok és okok miatt idegen földben lévő magyarok hamvai hazakerüljenek.
– Ez kötelesség, főhajtás és elégtétel – szögezte le.
Slachta Margitról szólva hangsúlyozta: nevéhez fűződik a női méltóság elismertetése és védelme, a keresztény feminizmus követeléseinek megfogalmazása, amely világnézetében eltér a radikális feminista ideológiától.
Vallotta az emberi jogok kiterjesztését, de a nők sajátos értékét és érdekét nem szakította ki sem a természet rendjéből, sem a családból, sem a társadalomból – mondta.
Semjén Zsolt a szerzetes nővér érdekérvényesítő karizmájára példaként felidézte: Slachta Margit a szlovákiai zsidóság deportálásáról tudomást szerezve Rómába utazott, elérte, hogy fogadja őt XII. Piusz pápa, aki tőle hallva a szlovákiai zsidóságot fenyegető veszélyről, tiltakozásra utasította a szlovák püspököket.