A Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl című előadást nyolc éve mutatta be a Magyar Állami Népi Együttes. Az előadásnak napjainkban különösen szomorú aktualitása van. A szomszéd országból menekülők százezrei érkeznek hazánkba, a kataklizma példás összefogást váltott ki honfitársainkból.
A produkció a magyar színpadi néptáncművészet történetében először tárja – egy antológia részeként – a közönség elé a Keleti-Kárpátokban és annak előterében, a Kárpátalján élő népek: magyarok, ukránok, ruszinok, románok, cigányok, zsidók, sokszínű és gazdag tradicionális kultúráját. Kiemeli mindazt, ami e népek hagyományaiban közös, és mindazt, ami nemzeti sajátosság.
A hangsúlyt a közös gyökerekre helyezi, szemléletesen érzékeltetve a közös történelmi múltból származó hasonlóságokat. A hagyomány átörökítése, a saját és a velünk együtt élő népek folklórnyelvének ismerete egyúttal a találkozások és saját magunk megismerésének lehetőségét teremtik meg. A színház ezeknek a találkozásoknak az esélye és tükre. A tükör, amibe jó belenézni, mely annak is felmutatja, aki megalkotja, és annak is, aki majdan nézőként éli át a csodát.
Az előadás zenei szerkesztője, Pál Lajos így emlékezik a táncjáték születésére: – Az előadás előzményeként a Kincses Felvidék és az Örök Kalotaszeg összeállításokat említhetem – sorolta.
– Fiammal, Pál István Szalonnával úgy éreztük, hogy Kárpátalja nagyon színes hagyományait érdemes a nagyközönség elé tárni. Az elképzelést tett követte, s elkezdtük sorra felkeresni azokat az adatközlőket, akiket emberöltőkkel azelőtt már megismertem. Így jutottunk el a Técsői Bandához, elutaztunk Máramarosszigetre, az avasi románoknál jártunk, s még élő lakodalmas zenészektől is sikerült gyűjtenünk. Külön színfoltot jelentettek a karácsonyi kántáló énekek.
Majd így folytatta: – Jóllehet én még korábban ismertem nagyszerű klezmer zenészeket, de mindegyikük elvándorolt a vidékről. Nem nyugodtunk bele, Pista fiam New Yorkban a munkácsi rabbinál gyönyörű lakodalmas imádságokat vett föl, amiket itthon újratanultunk, s a műsorban is helyet kaptak. Az összeállításban tehát magyar, ruszin, zsidó, nagypaládi cigánydallamok is felcsendülnek. Az utóbbi azért is érdekes, mert Martin György az anyaországhoz tartozó Kispaládon és Botpaládon is gyűjtött. Amíg nem volt határ, 1947-ig a nagypaládi cigányok átjártak muzsikálni a másik két település lakodalmaiba. Az értékes anyagot Fitos Dezső, Kocsis Enikő, Kökény Richárd és Mihályi Gábor állította színpadra. A hangszerpark is autentikus, a furulyától a tárogatóig, a havasi kürtig mindenféle instrumentumok megszólalnak – mondta a zenei szerkesztő.
Borítókép: Jelenet a Megidézett Kárpátalja, Hágókon innen és túl című előadásból (Fotó: Hagyományok Háza/Dusa Gábor)
