– Aba-Novák itáliai korszaka rendkívül népszerű volt, s szép számmal maradtak fenn ekkoriban keletkezett műalkotásai – magyarázta Molnos Péter, megjegyezve: a cirkuszi jelenetek és az olasz tájak számítottak a legnépszerűbbeknek a gyűjtők körében, amiket még életében eladott a mester.
Azaz a festmények majd mindegyike magángyűjteményeket gazdagít, ezért különleges a Kieselbach Galéria által árverésre bocsátott kép, amelyet Aba-Novák az 1930-as Velencei Biennálén állított ki.
Rá egy évre szerepelt egyéni kiállításon, utoljára pedig a halála után rendezett hagyatéki tárlaton nagyközönség előtt a kép, amelyik azután eltűnt több mint fél évszázadra, s csak az 1994-es szegedi kiállításra került elő, magántulajdonból
– árulta el a művészettörténész, aki hozzáfűzte azt is: a mű tulajdonosa ugyan magyar volt, ám 1944-ben el kellett hagynia az országot, a festményt azonban itt hagyta.
Aba-Novák munkája amúgy nem kopott ki a köztudatból, lévén képes levelezőlap formájában bárki hozzáférhetett. – Ritkaságnak számított, hogy képeslapot csináljanak egy kortárs festményből – mondta Molnos Péter, rámutatva, hogy újságreprodukción szintén megtalálható volt, no meg a Nemzeti Szalonban is megnézhették az érdeklődők.
Aba-Novák Vilmos – és a galéria jelen tárlatán szintúgy szereplő Patkó Károly – az 1929-es, első római ösztöndíjas évfolyam tagjai közé tartozott. – Aba-Nováknak nem tetszett a barokk Róma, ezért mihamarabb vidéki tanulmányutakra indult, többek között Subiacóba. Patkó Béla ugyancsak megfestette a tájat, a várral a középpontban.
A szobrász Pátzay Páltól, aki társult a két festőhöz, tudjuk, hogy Aba-Nováknak földbe gyökerezett a lába, amint meglátta a kisvárost. Nyomban vázlatokba kezdett több nézőpontból, amelyek alapján műtermében festette meg a képet
– elevenítette fel a művészettörténész.
Kováts Kristóf galerista, a művész unokája maga is ellátogatott a kisvárosba, s csak megerősíteni tudta: valóban lélegzetelállító a subiacói táj, ahol Gina Lollobrigida mellett több Borgia, például Lucrezia született. A festmény becsértéke: 55,95 millió forint.
Teljesen másfajta tájkép Márffy Ödön Zebegényi téglagyár címet viselő munkája, amellyel kapcsolatban Molnos Pétertől megtudtam:
Voltak olyan időszakok a magyar műkincs-kereskedelemben, amikor újra felfedezték a fauve festőket, a magyar vadakat, másként a Nyolcakat, akik az 1900-as évek első évtizedében párhuzamosan alkottak a francia fauve-okkal,
azaz együtt dolgoztak Párizsban például Matisse-szal. Ekkor a magyar képzőművészet szinkronban volt a nemzetközivel, s a francia fővárosban alkottak a magyar vadak, köztük Kernstok Károly és Czóbel Béla. Érdemes megjegyezni, hogy Ady Endre halálát követően Márffy feleségül vette az özvegyét, Boncza Bertát, Csinszkát. A műalkotás megörökítette téglagyár ma már emlék csupán.
– 1910 környékén Nyergesújfalu festészeti centrumként a szabadiskolájában adott otthont a képzőművészeknek – tájékoztatott a művészettörténész. A faluból származó Kernstok Károly örökölt ott egy villát, ahol fiatal festők, Berény Róbert, Czigány Dezső, Márffy vagy a náluk tíz évvel idősebb Vaszary János vendégeskedtek rendszeresen.
Kísérletező műveiket akkoriban annyira nem becsülték, hogy megesett, az egész nyár termését szertartásosan beszántották a szőlőbe
– közölte Molnos Péter, a folytatásban kifejtve: mivel gyenge lábakon állt a hazai mecenatúra, ezért a korabeli avantgárd munkák alkotóik tulajdonában maradtak, akik rendszeresen ráfestettek a képekre, így kivételesnek mondható a Zebegényi téglagyár, ami fauve stílusa dacára múzeumi méretben készült, s nem jutott az enyészet sorsára, noha egészen 1970-ig kellett várakoznia, amíg végre kiállították.
