– A magyar könyvpiac legnagyobb árbevétele a gyermek- és ifjúsági irodalmi könyvek eladásából származik. Minek köszönhető a mese népszerűsége?
– Sokan nagyon izgatottak leszünk, ha a népmesék lélektani hatásai kerülnek szóba. Hogyan hat rám a mese? Na, innentől válik igazán személyessé a történet. Mára széles társadalmi réteg tudatosította, hogy a mesének különleges szerepe van az életünkben. Ha olvasás közben befelé figyelünk, akkor meg is éljük – saját történetet formálunk belőle. Mesevilágból, a fantázia világából érkezik a szikra, de a jelenben teszi a dolgát. Nagy-nagy szabadságot adhat ennek megélése! Ugyanakkor a népmesékben rend is van. A rendeződés, az életrevalóság üzenetét és erőforrását kapjuk a mesétől.
– Most elsősorban a tündérmesékre, varázsmesékre gondol?
– A népmesén belül több típusról beszélhetünk a tréfástól a hősmesékig. Évszázadokon át csiszolódtak, formálódtak ezek a történetek, és csak az maradt fenn belőlük, ami hasznos vagy jelentős – kulturálisan, erkölcsileg, a testi-lelki életre gyakorolt hatása miatt – a közösség szempontjából. Carl Gustav Jung ezeket a modelleket, ősi lelki mintákat ősképeknek, archetípusoknak nevezi. A népmesék ősképe és a műmesék világa gyakran nagyon távol áll egymástól. Az ősképek tudattalan folyamatokhoz kapcsolódva kelnek életre bennünk, de mindig a lelki munka által. Erről a lelki munkáról az a mesebeli királyfi jut eszembe, aki leszáll a mélybe, hogy onnan hozza felszínre a királykisasszonyt. Sok küzdelem után lejut a sárkány váráig, majd ott is megküzd, ráadásul a felszínre hozatal sem egyszerű, gyakran ott is próba várja. Végül csak az jöhet felszínre, amit a legnemesebb értelemben megérdemel a hős. Háromszor dolgozik meg érte. Ha valaki megteszi ugyanezt lelki értelemben, az aztán számolhat az ősképek gyógyító hatásaival. De akkor már meg is érdemli!
– Másként hat a mese a gyerekre, és másként a felnőttre?
– Nézzük ehhez a történetmondás szerepét, hiszen a szülő (pedagógus) – gyerek – mese hármasában az együttlét is fontos. A kapcsolat egymással és a kapcsolat a történet világával. Mesehallgatás közben szeretettel teli, biztonságos és elfogadó közegben éli meg a gyerek a belső képalkotás szabadságát. A történet varázslataiban elmélyülve megélheti azt is, hogy a szülő követi őt a játékba, és vele együtt él a csodában. Ez neveli, és érzelmileg is feltölti őt. Aki megtalálja a történetben az életteli lüktetést és a mondanivalót, arra felnőtt fejjel is hatni fog a mese.
– Sokan a hétköznapok szorításában nehezen helyezkednek bele a képzelet világába.
– Gyerekek gyakran spontánabbul végzik ezt a lelki munkát. A felnőttnek segíteni kell lelassulni, elmélyülni, meghallani önmagát. A mélység nincs ingyen. Mint a Dolgos és rest leány meséjében: a megmérettetés felé vezető úton önként dolgozik az egyik lány, majd az öregasszonynál is tisztességesen, lélekből fakadó nyitottsággal vállal minden munkát. Vagyis nem törődik a haszonnal. Ő az, aki hazaviszi a kincset. Ehhez erőt és segítséget is kap. Vagyis a mese arra figyelmeztet bennünket: csak ha megdolgozunk a belső tudásért, akkor tudjuk azt alkalmazni, beilleszteni a saját életünkbe. Nem véletlen, hogy a történet szereplői mindig együtt lépnek működésbe. Ha kiragadunk a környezetéből egy szereplőt vagy egy mesefordulatot, akkor torzul az értelem: egysíkúvá és hamissá válhat. A mesében is csak úgy haladhatunk előre, mint a lelki munkában, hogy a negatívnak látszó szereplőket is elfogadjuk, akárcsak a saját gyengeségeinket. Elfogadás után aztán jöhet a megértés, annak tudatosítása, hogy mi dolgunk a negatív meseszereplővel.
– Ha nem tudatosítjuk, akkor is hat?
– Az üzenet szimbolikusan jelenik meg, vagyis becsomagolva. Mire kicsomagoljuk, már azt is tudjuk, hogy mit kezdjünk vele. De mindenki azt és úgy csomagolja ki, ahogyan neki szüksége van rá – életkora szerint is. A lelki munkát segítve azt tapasztalom: a felnőtt és a gyermek is azt hallja meg a meséből, aminek aktualitása, vagyis jelentősége van az életében. Amivel dolga van. Amikor kihámozza a jelentést, vagyis a mese üzenetét a maga számára, olyankor nem didaktikus oktatásról vagy erkölcsi tanításról van szó. Lélektani folyamatról beszélek, amely a tudattalanra hat. A belemagyarázások vagy kívülről jövő értelmezések ilyenkor inkább ellenállást váltanak ki, mert egészséges módon védekezik a lélek. Gyermek és felnőtt egyaránt.
– Milyen rétegei vannak egy népmesének?
– Óvodában előszeretettel használják a Három kívánság mesetípust, amelyben a szegény ember kifogja az aranyhalat. A gyereknek csak mesei fordulat a „szegény ember”, de felnőttként elkezdhetünk azon gondolkodni, miben szegény ez az ember, akinek még kívánni is csak a felesége tud. Egy hagyományos világban ennek külön üzenete van. Felnőttként természetesen más tartalmakat is társíthatunk a helyzethez, főleg miután az asszony egy nagy kolbászt kér. Gondolja ki-ki magának, hogy ez a kívánsága mire vonatkozik... Aztán a férfi addig szöszmötöl, amíg a szegénységbe megérkezett kolbász is rossz helyre kerül. Ez az ember itt még nem tudott élni azzal a lehetőséggel, ami az ölébe hullott (mint a korábbi mesében a rest lány), de végül jól alakulnak a dolgok, rendeződik a házastársi kapcsolat, amint a helyére kerülnek a vágyak és kincsek, és az éhség kielégül. Párkapcsolati működés és egyéni fejlődési út is van ebben a mesében – mint a legtöbb népmesében –, és pozitív erkölcsi üzenetet is találunk benne.
– Mit visz haza az óvodás belőle?
– Valószínűleg a humort, bár az egyszülős családban élő gyerek feszültséget is megélhet a mese hallatán. Semmiképpen nem kell mellőzni a témát, hanem az egyéni munka segítésével érdemes hagyni, hadd dolgozzon vele az óvodás is. Foglalkozzon vele, akárcsak a harccal, a kincskereséssel, vagy a bátorság és kitartás, a hűség és megcsalatás témáival. Foglalkozzon, de csak az életkorának megfelelő nyelvezettel!
Borítókép. Stiblár Erika mesepszichológus (Fotó: Családi archívum)
