Három kívánság

Stiblár Erika, az Intermodális Mesepszichológia kidolgozója előadást tart június 10-én, pénteken 15 órától a Lélektani kulcsok a népmese alkalmazásához című online eseményen. A szakpszichológus szerint gyerekkorunktól kezdve hozzáigazítjuk élettörténetünket az olvasmányainkhoz, így minden esetben magunkat is olvassuk.

Fotó: Családi archívum

– Sokan a hétköznapok szorításában nehezen helyezkednek bele a képzelet világába.

– Gyerekek gyakran spontánabbul végzik ezt a lelki munkát. A felnőttnek segíteni kell lelassulni, elmélyülni, meghallani önmagát. A mélység nincs ingyen. Mint a Dolgos és rest leány meséjében: a megmérettetés felé vezető úton önként dolgozik az egyik lány, majd az öregasszonynál is tisztességesen, lélekből fakadó nyitottsággal vállal minden munkát. Vagyis nem törődik a haszonnal. Ő az, aki hazaviszi a kincset. Ehhez erőt és segítséget is kap. Vagyis a mese arra figyelmeztet bennünket: csak ha megdolgozunk a belső tudásért, akkor tudjuk azt alkalmazni, beilleszteni a saját életünkbe. Nem véletlen, hogy a történet szereplői mindig együtt lépnek működésbe. Ha kiragadunk a környezetéből egy szereplőt vagy egy mesefordulatot, akkor torzul az értelem: egysíkúvá és hamissá válhat. A mesében is csak úgy haladhatunk előre, mint a lelki munkában, hogy a negatívnak látszó szereplőket is elfogadjuk, akárcsak a saját gyengeségeinket. Elfogadás után aztán jöhet a megértés, annak tudatosítása, hogy mi dolgunk a negatív meseszereplővel.

– Ha nem tudatosítjuk, akkor is hat?

– Az üzenet szimbolikusan jelenik meg, vagyis becsomagolva. Mire kicsomagoljuk, már azt is tudjuk, hogy mit kezdjünk vele. De mindenki azt és úgy csomagolja ki, ahogyan neki szüksége van rá – életkora szerint is. A lelki munkát segítve azt tapasztalom: a felnőtt és a gyermek is azt hallja meg a meséből, aminek aktualitása, vagyis jelentősége van az életében. Amivel dolga van. Amikor kihámozza a jelentést, vagyis a mese üzenetét a maga számára, olyankor nem didaktikus oktatásról vagy erkölcsi tanításról van szó. Lélektani folyamatról beszélek, amely a tudattalanra hat. A belemagyarázások vagy kívülről jövő értelmezések ilyenkor inkább ellenállást váltanak ki, mert egészséges módon védekezik a lélek. Gyermek és felnőtt egyaránt.

– Milyen rétegei vannak egy népmesének?

– Óvodában előszeretettel használják a Három kívánság mesetípust, amelyben a szegény ember kifogja az aranyhalat. A gyereknek csak mesei fordulat a „szegény ember”, de felnőttként elkezdhetünk azon gondolkodni, miben szegény ez az ember, akinek még kívánni is csak a felesége tud. Egy hagyományos világban ennek külön üzenete van. Felnőttként természetesen más tartalmakat is társíthatunk a helyzethez, főleg miután az asszony egy nagy kolbászt kér. Gondolja ki-ki magának, hogy ez a kívánsága mire vonatkozik... Aztán a férfi addig szöszmötöl, amíg a szegénységbe megérkezett kolbász is rossz helyre kerül. Ez az ember itt még nem tudott élni azzal a lehetőséggel, ami az ölébe hullott (mint a korábbi mesében a rest lány), de végül jól alakulnak a dolgok, rendeződik a házastársi kapcsolat, amint a helyére kerülnek a vágyak és kincsek, és az éhség kielégül. Párkapcsolati működés és egyéni fejlődési út is van ebben a mesében – mint a legtöbb népmesében –, és pozitív erkölcsi üzenetet is találunk benne.

– Mit visz haza az óvodás belőle?

– Valószínűleg a humort, bár az egyszülős családban élő gyerek feszültséget is megélhet a mese hallatán. Semmiképpen nem kell mellőzni a témát, hanem az egyéni munka segítésével érdemes hagyni, hadd dolgozzon vele az óvodás is. Foglalkozzon vele, akárcsak a harccal, a kincskereséssel, vagy a bátorság és kitartás, a hűség és megcsalatás témáival. Foglalkozzon, de csak az életkorának megfelelő nyelvezettel!

Borítókép. Stiblár Erika mesepszichológus (Fotó: Családi archívum)