– Miért érezte fontosnak, hogy találkozzon a római magyar közösség tagjaival?
– Elsősorban talán azért, mert a hit hallásból ered. Magam is nagyon sokat épültem már nagyszerű keresztény emberek tanúságtételét hallgatva. Hatvannégy éves koromra annyi mindent átéltem már Istent kereső és Istenre rátaláló hívő emberként, hogy arra gondoltam, szívesen megosztom a tapasztalataimat a Rómában élő magyar testvérekkel.
– Önt az egyvonalas stílusú grafikáiról ismeri a közönség, de több kötete is megjelent.
– Igen, valóban megjelent hét kisebb kötetem, amelyekbe azokat a letisztult gondolataimat írtam le, amelyeket az egyvonalas grafikáimmal nem tudtam kifejezni. Az Életed üzenet és a Szív tudása című könyveimben azokat a rövid, versszerű gondolataimat adom közre, amelyeket a grafikák ihlettek. A grafikáim és a leírt szövegekbe kristályosodott gondolataim is Istenre hangolt csendben születtek. Ezért nem büszke, hanem nagyon hálás vagyok, mert semmim sincs, amit ne föntről kaptam volna.
– Mit hozott magával Rómába? Hogyan zajlott a találkozó?
– Mindenekelőtt szeretném kifejezni hálás köszönetemet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia külföldi lelkipásztori szolgálatának és az Ars Sacra keresztény művészeti fesztivál alapítójának, Dragonits Mártának, hogy meghívtak erre a megtisztelő szolgálatra. A kint élő katolikus magyaroknak van egy rendszeres havi találkozójuk. Az én tanúságtételem erre a havi találkozóra esett. Tizennyolc grafikát választottam ki a munkáim közül, és a hozzájuk írt gondolataim felolvasása után egy-egy odaillő Biblia-idézetet is ismertettem, majd pedig szabadon beszéltem azokról a gondolataimról, személyes tapasztalataimról, amelyeket a grafikák ihletése alatt fontosnak tartottam. A legfontosabb üzenetként azt szerettem volna átadni, hogy az Isten nem a hagyománytisztelő kereszténységünk része, aki jelenléti ívet vezet a vasárnapi misehallgatókról, hanem annál sokkal több. Élő szeretet, aki minden percben szeretne kapcsolatban lenni velünk, aki arra vágyik, hogy a saját gazdagságával, harmóniájával és teremtő kreativitásával töltse be a hétköznapjainkat és az ünnepeinket. Szeretné, ha megszólítanánk, és nemcsak kérnénk tőle, de hálát is adnánk mindazért a jóért, amit kapunk. A hála, a köszönet kifejezésének fontossága volt a központi támája az előadásomnak, hiszen az egész est címe is erről beszélt: Köszönet az életért! Elmondtam a hallgatóságnak, hogy számomra legszebb magyar szó a „köszönöm”.