A Ghymes zenekar frontembere hosszan mesélt a komáromi híd szimbolikus jelentőségéről, s ezen belül arról, miért tartotta fontosnak, hogy a trianoni döntés 102. évfordulója alkalmából, a nemzeti összetartozás napján, 500 komáromi és 500 révkomáromi kisdiákkal közösen énekelte el a Kézfogás című dalát.
– A komáromi híd nekünk, felvidékieknek szimbolikus jelentőségű– mondta a zenész. Hiszen sokáig ez volt a legfontosabb kapcsolat a felvidéki magyarság és az anyaország között. Az interjúból kiderül az is, hogy a rendszerváltás előtt „olyan jogszabály is hatályban volt Szlovákiában, amelyik előírta, hogy a szlovákiai lakosok – tehát mi, felvidéki magyarok is – egy évben csak kétszer mehetünk Magyarországra. Míg az NDK-ba, Lengyelországba akárhányszor lehetett menni, Magyarországra csak évente kétszer.”
Ezek miatt is fontos dátum a felvidéki magyaroknak a trianoni döntés évfordulója. És szerintem az egy csodálatos gondolat volt, hogy átfordították ennek a döntésnek és a 2004-es csúfos népszavazásnak az emlékekeit azáltal, hogy a nemzeti összetartozás napjának nyilvánították ezt a napot– teszi hozzá az énekes.
A közös megemlékezéssel, illetve a magyarság vállalásával kapcsolatban kijelenti: Én Felvidékről származó magyarként úgy tartom, hogy nekem más választásom nincs is, mint hogy büszke legyek arra, hogy magyar vagyok. Én úgy gondolom, hogy ha valaki büszke arra, hogy magyar, és az embernek van egy tartása, akkor igenis megszületik a tisztelet az irányába. Majd hozzá teszi: „több ezer éves kultúránkkal van is mire büszkének lennünk, hiszen annyi világnagyságot, annyi csodát adtunk ennek a bolygónak.”
A nemzeti összetartozás himnuszává lett Kézfogás című dalról elmondja, hogy azt felkérésre, a Duna TV tizenötödik születésnapjára írta, s hogy végül az egész nemzethez szól, az éppen abból következik, hogy a televízió küldetése is az, hogy összekösse a világ magyarságát
A dal keletkezésével kapcsolatban Szarka Tamás a 2004-es szomorú emlékű népszavazásról is beszél, amelynek kapcsán kijelenti, hogy az akkori politikai vezetés mérgező szándékai dacára soha nem tudta elfogadni azt, hogy a kisebbségi magyarokkal szembeni állásfoglalás valóban általános vélekedés lenne Magyarországon.
Zenészi, népzenészi útjának kezdetéről azt meséli, hogy „már a galántai gimnáziumban is egy zenekar élén álltam 14 évesen. Négy évig prímásként egész estés előadásokat vezettem le. Már itt megérintett a magyar népzene: játszottuk a Homokórát is, meg legényest is. Vegyes volt tehát a repertoár, de a népzene ekkor már folyamatosan jelen volt az életünkben. Ezzel párhuzamosan beleszerelmesedtem Bach hegedűmuzsikájába, és egyszerre vittem ezt a két stílust. Ez a kettő aztán valahogy összefolyt, és ebből alakult ki egy sajátos hegedűstílus, ami a sajátom lett.”
Az új, Esthajnal című lemezről – amelyről már megjelent a Fapapucs című dal – megtudhatjuk, hogy huszonegy évvel ezelőtt felkérték, hogy írjon zenét a legmenőbb pozsonyi musicalszínház, a Nová Scéna számára, mert színpadra akarták állítani a Cigánytábor az égbe megy című művet. „Azóta izgat engem a cigányzene” – meséli.
2017 óta dolgozok ezen az anyagon, és mára már dupla lemeznyi anyag állt össze. Az előadásról annyit, hogy egyrészt lesznek profi zenészek, mint például a Parno Graszt, és persze ott lesznek a zenésztársaim. Elhívtam Tóth Gabit is, aki szintén nagyon szereti a magyar népzenét, ezért örömmel vállalta a felkérést. De fellép Reviczky Gábor és a Duna Táncegyüttes is – meséli az új lemez zenei anyagáról.
Mindeközben meghirdettek egy cigányok számára szóló tehetségkutatót, amelynek győztesei részt vehetnek a lemezbemutató koncerten, aminek előkészítése most teljes mértékben leköti az együttest és annak frontemberét is.
Borítókép: Szarka Tamás nyilatkozik a Kontra.hu-nak (Fotó: Kozma Zsuzsi)
