Tovább sodródva a hullámokon, elérkezünk a harmadik helyiségbe, ahol rejtett formában, a technikák szintjén jelenik meg a víz. Marie Laurencin a francia avantgárd egyik fontos és nőként is elismert művésze volt, valamint Apollinaire múzsája, akinek A Mirabeau-híd című verse olvasható a falon a Lány legyezővel című kép mellett.
Ujházi Péter Vidéki égboltja, az egykor André Breton és a párizsi szürrealisták köreiben alkotó Rozsda Endre Eredete és Rácmolnár Sándor feszes szinkronúszói mellett, egy fiatal tehetség, Nemes Anna monumentális, színes absztrakt foltokból felépített női portréja is látható az utolsó teremben.
A művészetben való elmerülés fogalma ezen a kiállításon pluszértelmet nyer. Az érzelmeket felkorbácsoló vagy éppen megnyugtató, éteri és földi, pillanatnyi vagy állandó, tehát örök érvényű, mindent átható, elementáris minőségeit vonultatja fel annak az anyagnak, amely a földi élet egyik legfontosabb eleme és a művészet állandó ihletadója.
Borítókép: A Várfok Galéria Duna Múzeumban megrendezett kiállítása (Fotó: A szerző felvétele)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!