A mindennapi verskenyerünk add meg nekünk

„Költészet! Hát az meg mi fán terem? Ez a varázslatos valami bizony a világ sok ága-bogában ott szunnyad, szinte mindenben ott »rezeg«, nemcsak a szorosan vett költészetben, hanem a világ számtalan elemében. A költők sokkal több dolgot észrevesznek a világból, mint az átlagemberek, és azt átszűrve a maguk egyéniségén formába öntik, és ezzel nevelnek, tanítanak, szórakoztatnak, nemesítenek, és nem ritkán gyönyörködtetnek bennünket” – olvashatjuk a 86 éves Szalki Bernáth Attila sorait honlapján, aki itt mint „karcolgató” író, „amatőr” műfordító mutatkozik be. Műfordítóként mintegy hétszáz német verset fordított magyarra. Most augusztusban lehetőséget kapott az Országos Széchényi Könyvtártól, hogy kétnyelvűre bővítse Mindennapi verskenyerünk című kötetét. Életről, költészetről, műfordításról beszélgettünk.

20200912 MN Szalkszentmárton, Budapest Petőfi emlék riport Magyar Nemzet fotó:Mirkó István Fotó: Mirkó István

De az is testi-lelki épülésünkre szolgál, ha Goethe tanácsát megfogadva énekelgetünk is valamit reggeli teendőink végzése közben. A Man sollte alle Tage wenigstens című versére gondolok, amit így fordítottam le a Mindennapi verskenyerünk című kötetben: „De mindennap kellene legalább; egy kis dalt hallgatni, / egy jó verset olvasni, / megnézni egy szép képet, / s ha lehetséges volna, /megtehetnétek / egy értelmes szót mondani.”

Borítókép: Szalki Bernáth Attila (Fotó: Mirkó István)