Szalki Bernáth Attila Szalkszentmártonban született, de Budapesten él. A megkülönböztetés szándékával, szülőfaluja iránt érzett szeretete és tisztelete miatt választotta a Szalki előnevet. Mint mondja, talán az ott ma is élő Petőfi-kultusz, a költészetre való nyitottság átszivárgott belé is. Alig múlt 18 éves, amikor teljesen árva lett, ezt követően elhagyta szülőfaluját, melyhez mindmáig elszakíthatatlan érzelmi szálak kötik. 1950-ben származása miatt nem engedték továbbtanulni, később munka mellett érettségizett. Magyar–történelem szakos tanári diplomát szerzett az ELTE-n, majd itt egyetemi doktori címet 1975-ben. Küzdelmes élete során volt földműves, segédmunkás, gépkocsivezető, autó-, villanyszerelő és 25 évig szakmunkásképző iskolai tanár. 1971-től jelentek meg különböző lapokban prózai, publicisztikai írásai, melyek nagy részét a kilencvenes évek közepén három kötetbe gyűjtötte össze és adta ki. A
Magyarul Bábelben portálon 2012-ben elnyerte Az év fordítója címet, a Magyar Újságírók Közössége 2016-ban Petőfi Sándor Sajtószabadságdíjjal, 2020-ban a Magyar Kultúráért díjjal tüntette ki. Fordításai 14 nyomtatott kötetben, honlapján, két internetes portálon és a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvashatók.
– Véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy a német költészet értékeit felfedezzem, majd ezt követően fordításaimmal megpróbáljam közvetíteni – válaszolt a műfordító arra a kérdésünkre, miért a német költészet ihlette meg. – A döntő momentum Lator László 2004-es dedikálása volt a fordításaimhoz: „Bernáth Attilának, barátsággal és biztatásul: ne hagyja abba.” A német költészet hatalmas kincsestár, úgy látom, együtt lélegzik a természettel. A mindennapi verskenyerünk című verses öröknaptárban ezt is igyekeztem érzékeltetni. E kötetben fő rendező elv a naptári idő. Újévtől szilveszterig minden évszaknak, napszaknak, ünnepeknek ott van a lírai lenyomata nagyon sok kiváló német költő versében. Versek garmadája született az emberi létezés ezernyi változatáról, körülményéről. A fordítások e kötetbe válogatásánál is természetesen ösztönösen vagy tudatosan érvényesült, hogy néhány téma iránt kiemelten nyitott vagyok, ilyen a költészet, a szerelem, a szamarak, az unokák, a nagyszülők és az elmúlás – sorolta.
Szalki Bernáth Attila három verses öröknaptár tulajdonosa. Az első a Liget könyvek sorozatban megjelent Verses öröknaptár, amelyet a magyar költészet legszebb verseiből állítottak össze, a második, a Napraforgók című kötet, amely válogatás a német költészetből és saját fordításait tartalmazza, a harmadik a Mindennapi verskenyerünk című kötet. A legutóbbit tavaly állította össze a német költészetből válogatott és általa lefordított versekből, amely online érhető el.
– Petőfi után szabadon kérdezem: Oh, költészet, oh, dicső költészet… minek nevezzelek? – ismertette költészettel kapcsolatos gondolatait a műfordító. – A kiváló német romantikus költő, Joseph Eichendorff Varázsvessző (Wünschelrute) című versében – amit saját fordításomban idézek – szerintem igen csak közel járt az elfogadható válaszhoz: „Mindenben alszik egy ének, /Álmod’ benne, mint parázs, / Dolgokban dal csak úgy ébred, / Lelsz hozzá szót, mi varázs.” Igen, varázsszó, varázsvessző, varázspálca (egyéni adottság) kell bizony ahhoz, hogy mindenben – nem csak a szorosan vett költészetben – fel tudjuk fedezni, meg tudjuk szólaltatni az „éneket” a „dalt”, a „lélek zenéjét”, amely szebbé, boldogabbá tudja tenni, varázsolni az életünket. Véleményem szerint a költészet s ilyen varázsvessző birtoklása nélkül is lehet boldogan élni, de abban bizonyos vagyok, hogy az ilyen emberek élete szürkébb annál, amilyen a költészet varázsával lenne, lehetne.
De az is testi-lelki épülésünkre szolgál, ha Goethe tanácsát megfogadva énekelgetünk is valamit reggeli teendőink végzése közben. A Man sollte alle Tage wenigstens című versére gondolok, amit így fordítottam le a Mindennapi verskenyerünk című kötetben: „De mindennap kellene legalább; egy kis dalt hallgatni, / egy jó verset olvasni, / megnézni egy szép képet, / s ha lehetséges volna, /megtehetnétek / egy értelmes szót mondani.”
Borítókép: Szalki Bernáth Attila (Fotó: Mirkó István)
