Kilépések egy útvesztőből

Tizennégy év alatt hét rendezvénnyel a kontinens egyik leginkább számontartott seregszemléjévé nőtte ki magát a Székelyföldi Grafikai Biennálé. A közel másfél évtized a fiatal alkotók látásmódjában, világnézetében, az alkalmazott technikákban is tanulságos ívet rajzol fel.

2022. 10. 11. 7:10
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Stratégiák hívószóval meghirdetett hetedik Székelyföldi Grafikai Biennáléra 62 ország 844 alkotójának közel kétezer munkája érkezett. 

Bár a művészet terén aligha lehet, illetve érdemes darabszámban mérni a teljesítményt, a minden korábbinál nagyobb érdeklődés is egyértelműen jelzi a rendezvény rangjának emelkedését.

 Csak az összehasonlítás kedvéért: a Székelyföld kulturális identitásának nemzetközi szinten való megjelenítése céljával 2008-ban útnak indított biennáléra 2016-ban még 1283 beküldött munkából választhatta ki a zsűri a katalógusba kerülő háromszázat, illetve a kiállítótermek falára kerülő 250 alkotást. A biennálé előző eseményéhez hasonlóan változatlanul a magyarországi, lengyelországi és romániai vonal volt a legerősebb, de hangsúlyossá vált a dél-amerikai kontinens és több keleti ország – Thaiföld, India, Kína vagy Tajvan – képviselete is.

Ferencz S. Apor, a biennálé kurátora az idei kiadás hívószavát így magyarázza: – A megváltozott körülmények, a megtapasztalt korlátok közé szorítások arra késztetnek mindannyiunkat, hogy átértékeljük a jövőképünket. A bizonytalan idők megválaszolatlan kérdéseire különböző stratégiákkal keressük a megoldásokat. Ennek megfelelően javasoltuk 2022-ben a Stratégiák címet a biennálé hívószavának. A kurátor – maga is a 2012-es, második biennálé különdíjasa – szerint a legfőbb cél fókuszba helyezni a kortárs grafikai törekvéseket, átfogó képet nyújtani a sokszorosító képalkotás jelenkori trendjeiről és fejlődéséről. Ugyanakkor nyomon követni, feltérképezni, rámutatni mindazokra a kölcsönhatásokra, amelyek a hagyományos és kísérleti grafikai eljárások különböző fúzióját eredményezhetik. – Mindenekelőtt azonban abban bíztunk, hogy a jelentkező művészek alkotói érzékenységének produktumai kiváló lenyomatai lesznek az elmúlt időszak történéseinek – szögezte le Ferencz S. Apor.

Az idei nagydíjas, a lengyel Nastazja Ciupa – amúgy a lengyelek valamennyi biennálé alkalmával nagyon erős vonulatot képeztek – két munkája hangulatában a jelenlegi helyzet legjellemzőbb lenyomata, tartja a kurátor, és ennek megfelelően egyöntetűen elnyerte a zsűri elismerését.

 – A lengyel művész két alkotásában minden benne van: a háborús helyzet, az ökológiai problémák, az elidegenedés. Ugyanakkor a litográfia minden értékét felvonultató, technikailag is remekül kivitelezett művek. Ferencz S. Apor egy másik lengyel grafikust, a Nagy Imre-díjjal kitüntetett Anna Trojanowskát is kiemelte. Az idei munkák között amúgy sokkal több volt a figuratív alkotás, az emberi alak bizonyos térben, illetve kontextusban való elhelyezése, mint a korábbi alkalmakkor. Az emberi lélek jelenléte mellett a témaválasztásban természetesen bőven jelentkezett az ökológiai probléma, de különböző társadalmi-szociológiai kérdések is. A munkák azt is jelezték, hogy újabb és újabb alternatív technikák jelennek meg, többen teljesen saját fejlesztésű kifejezési eszközökkel jelentkeztek, ugyanakkor esetenként nagyon szépen érvényesül a hagyományos, illetve digitális technikák fúziója.

A biennálét ünnepélyes keretek között nyitották meg október 6-án Sepsiszentgyörgyön, az Erdélyi Művészeti Központban. A 150 beválogatott mű között az idei díjazott munkák is szerepelnek, a tárlat november 29-ig tekinthető meg. További 150 alkotásból másnap Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban rendeztek kiállítást, amely november 18-ig látogatható.

– Elvont formák, struktúrák és szerkezetek képei adják a kiindulópontot. A rend, a határok különböző megjelölései adják az alaphangot, ahol ipari hatású vázak és szerkezetek, a káosz nyomai, a belakott rend, az otthonosság foszlányai, az útvesztőként és kiútként is működő labirintusok, a gyerekkor éles emlékei, az élet terei, kötések és oldások, ismétlődések, ciklikusság, feszes szerkezetek és organikus formák keretezik mozgásterünket. Idekapcsolhatók a személyes történetek, a test, a magány képei, a nehezen megközelíthető, nagyon érzékenyen megformált, egyszemélyes terek. Személyes küzdelmek, stratégiák, működésmódok. Lélegzetvételnyi kilépések egy útvesztőből 

– fogalmazott az alkotásokról Túros Eszter művészettörténész.

Borítókép: a kiállítás (Fotó: facebook)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.