Ebben a színdarabban szóba kerül szinte minden, ami kultúrkörünk értékei közé tartozik. A fiatal lány először lázad, majd kénytelen szép lassan belátni, hogy egymás parttalan kritizálása helyett fontosabb az együttműködés, hogy a folyamatos káromkodás mennyire szennyezi a lelket, hogy a modern korra jellemző türelmetlenség helyett a figyelem és türelem mennyivel célravezetőbb, illetve azt is látjuk, hogyan tanulja meg a lány, hogy elköteleződés, hűség és morális értékrendszer elsajátítása nélkül nincsen család, család nélkül meg nincsen harmónia, család nélkül az ember csak menekül – leginkább önmaga elől – a végtelenségig.
A soproni előadás nagyon szépen rávilágít arra, hogy bár igencsak nagy teher egy gyerek vállalása, de mind a fiatalabb, mind az idősebb nemzedéknek bearanyozza az életét. A fiatalabbakat ugyanis megtanítja a felelősségvállalásra, az idősebbeket meg emlékezteti arra, hogy mindenki jobban érzi magát, ha rugalmasabban állunk hozzá az élet problémáihoz.
Kiss József rendezésének legnagyobb erénye, hogy egyáltalán nem erőltetetten, de nagyon hangsúlyosan teszi le a színdarabbal a hagyományos európai értékek mellett a voksát. Épp ezért nemcsak a sokat megélt nemzedéknek, de a lázadó fiataloknak is bátran ajánlhatjuk a soproni előadást.
Borítókép: A lázadó és a konzervatív: Molnár Anikó és Lux Ádám (Fotó: Szita Márton)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!