Az Alabama és Monroe, valamint a Csodálatos fiú rendezője, Felix van Groeningen ezúttal lenyűgöző olasz tájakra kalauzolja a nézőt. A filmről kiadott közlemény a hindu mitológiát említi, mely szerint nyolc hegy határolja a világot, amelynek a közepén egy óriási, kilencedik hegy áll. Akkor találunk rá a boldogságra, ha a középső hatalmas hegyen éljük le az életünket vagy ha beutazzuk a többi nyolcat? A film erre a kérdésre is keresi a választ. A 147 perces játékidő a film alapvetően lassú tempója ellenére is sok mindennek teret enged.
Filmkritikusok véleménye szerint az alkotás nemcsak szép és felemelő, de kifejezetten hiteles is az északolasz hegyi emberek ábrázolásában. Mint említik: minden a helyén van a filmben a viselkedési mintáktól és gesztusoktól kezdve az akcentusokig.
A történet szerint Pietro szüleit a hegyek szenvedélyes szeretete köti össze, mert a Dolomitok csúcsai között szerettek egymásba, ott házasodtak össze, majd egy családi tragédia után Milánóba költöztek. A vegyészként dolgozó apa mindent megtesz, hogy immár az Alpok havasait járva átadhassa fiának a tudását és az elhivatottságát. Amikor hétvégi házat vásárolnak a modern élettől érintetlen hegyi faluban, együtt járják a havasokat, sorra hódítják meg a több ezer méteres csúcsokat és fedezik fel a gleccsereket. Pietro egyetlen játszótársa a vadóc pásztorfiú, Bruno lesz, aki megmutatja neki a falu és az erdő elhagyatott, titkos helyeit, s akitől Pietro ellesi, hogyan élnek a hegyi emberek.
A filmben a két fiú élethosszig tartó, különleges barátsága mellett kirajzolódik a hegyek világa is, mely minden kegyetlensége ellenére felfoghatatlan módon ejti rabul az embereket.
A két tizenéves, Pietro és Bruno együtt tölti a nyarakat a Dolomitokban, ősszel Pietro hazamegy a zsúfolt nagyvárosba, Bruno viszont marad a hegyek között, a falujában. A két fiú között nagyon mély gyerekbarátság szövődik, ami viszont megszakad a tinédzserévek alatt. Az apaképekkel kapcsolatos szorongásaik, bár először egymás felé terelik, később eltérő irányokba lökik a két barátot. A művészlélek Pietro úgy érzi, nem tud megfelelni apja elvárásainak, így inkább elszabadulna a hegyek börtönéből, és felnőttként bejárja a világot. Az apa nélkül felnövő Bruno viszont a biztonságot találja meg az Alpokban. Igazi hegyi emberré kezd válni, gazdálkodó életmódot folytat, távol a városok zajától.
Útjaik két évtized múlva keresztezik egymást a sötét fenyvesek és az eldugott tengerszemek között, hogy ismét valami újat tanítsanak a másiknak.
Bruno és Pietro barátsága kiállja az idő próbáját, a Le otto montagne tehát a barátság erejéről szól.
Az olasz–belga–francia film főszereplői Luca Marinelli és Alessandro Borghi.