Egyre többen gyűltek össze Szarka Tamás Kossuth-díjas zenész, zeneszerző, költő átható erejű hangját hallva, mely messziről jelezte, elkezdődtek az esti koncertek. Szarka Tamás zenéje, irodalmi értékű szövegvilága, hegedűjátéka és éneke mindig lenyűgözi a közönséget. Zenekarával kiegészülve szívet-lelket megmozgató dalokkal érkezett ezen az estén is. Hogy a hangulatot felforrósítsa, Spanyolországot hozta el lüktető zenéjével, melyben az Alhambráról énekelt, a Granada közelében található vörös erődről. „Táncos, mérges angyalok a forró hegyeken, / Granadában hagyjatok bordó köveken, / Tenger ismer, szobám idegen, / Ne ébrednék ágyam hidegen.”
Az ember és a hangszer együtt él Szarka Tamás koncertjein
A színpadon érzékeny, már-már törékeny emberként láthatja a közönség, az előadásából ugyanakkor hihetetlen erő árad. Szarka Tamás játszik hegedűn, kobozon, gitáron, bőgőn, ütősökön, nagydobon, tökciterán, szájbőgőn. „A hegedű olyan hangszer, ami belenő a testbe. Ilyenek a fúvósok is. Ami kívül esik, az már talán gépiesebb lehet, például a zongora, ami végül is egy gép. De egy olyan hangszerből, amit a testünkhöz szorítunk vagy a testünkbe ér, átjönnek a rezgések a csontunkba, az ember és hangszer együtt él, a muzsikát ez adja” – nyilatkozta Szarka Tamás egyszer. Talán ezt érezzük az előadása közben, az ember és hangszer erős együtt rezgését. A Csitári hegyek alatt című dallal megénekeltette a közönséget is, miután elmesélte, hogy szülőföldjén, a Felvidéken sokszor elment a Csitár nevű falu mellett, amikor a nyitrai főiskolára igyekezett. A tábla ma már csak szlovákul hirdeti a települést, de a dal magyarul, melyet Kodály Zoltán gyűjtött és mindenütt ismerik, bárhol jár a világon, ahol magyarok élnek. Egy versszakot ő maga írt hozzá: „ Most már mennénk, égben lennénk, / Most törik el az álmot. / A könnyünkkel mért öntöznénk, / Ezt a csaló világot? Ha kér, ha sír, ha nevet / Öleltük már eleget, / Ha annyira minket akart, / Mért nem mondta, hogy szeret!” Végül a jól ismert Rege című dal varázslatos hangjaival búcsúzott Szarka Tamás és zenekara, amelynek jól ismert rigmusai hallgatása során bizonyosan éreztük, hogyan tör utat magának muzsikája és találja meg szívünket.
Míg a színpad átalakult a következő együttes fellépéséhez, a német Selzen Art extravagáns gólyalábasai békebeli léghajókon szórakoztatták a közönséget.
A meglepetésvendég a Bagossy Brothers Company
Ritka, hogy egy zenekar a megalakulása után tíz évvel is változatlan felállásban működjön, ahogy az is, hogy olyan zenét adjon elő, amit a kamaszoktól az idősebb korosztályig mindenki ért és velük énekel. A színpadon következett az öttagú Bagossy Brothers Company, akik milliós nézettségű dalaikkal, telt házas nagykoncertjeikkel a Kárpát-medence egyik legnépszerűbb zenekarának számítanak. A gyergyószentmiklósi együttes 2013 májusában alakult, energikus, közönségcentrikus koncertjeivel rövid idő alatt vált előbb az erdélyi, majd az egész Kárpát-medencei magyarság egyik legnépszerűbb koncertzenekarává.
Van egy jellegzetes Bagossy-hangzás, amit azonnal felismerünk, és ez véleményük szerint is Bagossy Norbi hangjának köszönhető. – Ha nem tudnád, ki énekli, simán elhinnéd, hogy A királyném című dalt és az Elviszleket két különböző zenekar írta. Nekem mindig azok az énekesek adtak sokat, akiknek különleges, felismerhető hangkaraktere van, akiket már az első szó után be tudok azonosítani – nyilatkozta korábban Bagossy László. Mint mondták, dalaikban vannak hasonlóságok, de mindig valami kicsit mást keresnek, ezt lehet érteni szövegvilágra, hangszerelésre, koncertfelépítésre. A Bagossy Brothers Company már az első akkordok után megmozgatta a közönséget, sokan táncra perdültek, és hangos tapssal jelezték tetszésüket. Az Olyan ő című daluk az a szám, amely első hallás után örökre a fülünkben cseng. Koncert nem is lehet, amin ezt a dalt nem játsszák, hiszen a közönség egy emberként énekelte itt is velük: „Nézd, ez az érzés más / Ugye te is akarod? Ez a rendbontás / Most olyan édes / Hogy egy élet / Kevés lenne rá.”
Erős érzéseket keltett a Visszajövök című daluk, amelynek születéséről így nyilatkozott Bagossy Norbi, a zenekar énekese: „A dal születésénél nem konkrét dolgok voltak a fejemben, csupán emlékekre és érzésekre hagyatkoztam, olyanokra, amelyek az otthont jelentik számomra. A hazai tájat, a fenyőfákat, a tiszta levegőt, a hideget ami furcsa módon a meleget is jelenti nekem, a barátokat és a családot helyeztem előtérbe.”
„Ismerős a táj, / hallom hangotok. / Zöldebb a fenyő már, / én is az vagyok!”
Mindig a pozitív végkifejletre törekednek a dalokban. Ezzel kapcsolatban így nyilatkozott Bagossy Norbi: – Mi egész egyszerűen ilyenek vagyunk. Én nagy happy end kedvelő vagyok, az életben van elég sok szerencsétlenség így is. Nyilván meg kell küzdeni az élet problémáival, de alapvetően az a jó, ha azt közvetítjük, hogy bármiből van kiút, minden megoldódhat. Ez magam számára is fontos, ezért ez kerül a szövegekbe – mondta a zenész.
