– Húsz éve vezeti a Margitszigeti Színházat, amely azóta is rendületlenül a magas minőséget és a műfaji sokszínűséget képviseli. Miféle ambíció viszi folyamatosan előre?
– Számos sikeres évad mellett a rendkívül kemény és igényes munka határozta meg a Margitszigeti Színház élén eltöltött húsz évemet. Nagy álmokkal érkeztem, de talán mára elmondhatom, hogy jelentős részük megvalósult. Célokat tűztem ki és igyekeztem felnőni hozzájuk. Ennek a páratlan szépségű környezetben működő nyolcvanöt éves színháznak a múltja iránti tisztelettel és az évadok sikerei érdekében tettem a dolgomat. Vallom, hogy a kulturális szolgáltatások és azok fogyasztása a környezetünket, életminőségünket meghatározó tényezők. Komoly felelősséggel és magunkkal szemben folyamatos elvárással, kontrollal lehetséges jó színházat vezetni. Tervezés, előkészítés és döntés! Ez a három kritérium, amely a szakmai művészeti programoknak és a színház gazdagsági működésének az alappillére.
A margitszigeti nyári színház a szórakoztatás, az igényes kikapcsolódás és az élmény színtere. Egy olyan közösségi tér, ahol minden a nézőért, a közönség érdekében születik és működik. A színház a pillanat művészete, amely a művészek tehetsége által válik élménnyé.
De mindezen varázslat és élmény nem jöhetne létre a működést, az üzemet koordináló vezető, azaz a háttérben dolgozók nélkül. A napról napra bővülő technikai és informatikai fejlődésben, az embereket ostromló információk áradatában szükség van az előadóművészek által közvetített valós világban megélt élményekre, a színházakra. Változni és fejlődni, lépést tartani, és lehetőleg elöl lenni – ezt vallom a Margitszigeti Színház vezetőjeként, amely immár 85. éve meghatározó szereplője a magyar szabadtéri színjátszásnak. Megtiszteltetés számomra, hogy ennek a szép kornak közel negyedében részem lehetett.
– Egy korábbi interjúban azt mondta lapunknak: Szeretnék, hogy a Margitszigeti Színház mindenki színháza legyen, s évről évre olyan minőséget tudjanak létrehozni, ami az adott műfajban magas szintet képvisel. Mire van szükség ennek megvalósításához?
– Azt gondolom, mindenki egyetért azzal, hogy erős versenyben vagyunk, melyben jót és jól csinálni komoly kihívás. Nélkülözhetetlen az összehangolt szellemi és fizikai csapatmunka. Ugyanis csak megfelelő háttérrel van lehetőség a magas minőségű kulturális termék, a megelégedésre szolgáló színházi produktum létrehozására. Idetartozik az infrastruktúra és az színháztechnika fejlesztése, felszerelése, a kiváló szakemberek, a szervezők, a marketing, a kommunikáció és az adminisztráció.
– Évről évre világhírű nemzetközi művészek, produkciók is érkeznek a játszóhelyre. Milyen szempontok alapján választják ki őket?
– Ha egy nemzetközi előadóművész vagy produkció felkelti az érdeklődésünket, megnézzük élőben vagy az ügynökségén keresztül elkérjük az anyagát. Nagyon jó kapcsolatot ápolunk, együttműködünk több ügynökséggel is, amelyek az elképzeléseinknek megfelelő darabokat és művészeket javasolnak. Idén például az Attila című opera címszerepére így találtuk meg a kanadai John Relyeát és további sztárokat is.
– És egy-egy évad szakmai, üzleti tervének összeállításánál mi jelenti a legnagyobb kihívást?
– Bár a Margitszigeti Színház nem kőszínház és nem aréna, mégis sokféle produkció befogadására alkalmas. Ez az előnye és egyben hátránya is. Ugyanis egy-egy színpadi nagy produkció költsége nem mindig van arányban a mintegy háromezer férőhelyes nézőtér befogadóképességével.
Egy-egy drága, két-háromszáz művész közreműködésével és külföldi sztárral létrehozott opera vagy szimfonikus nagykoncert esetén a mérleg nem minden esetben pozitív, hiszen a Margitszigeti Színház a jegyárak tekintetében fontosnak tartja, hogy közönségbarát legyen.
Mindennek ellenére gazdag és választékos a kínálat, és mint azt az elmúlt húsz év is bizonyítja: mindenféle műfaj és produkció jól áll ennek a színháznak.
– Színházat igazgatni izgalmas, sokrétű feladat, de hatalmas felelősség is. Mit gondol erről?
– Idehaza elképesztően gazdag a színházak kínálata, hiszen a 10. Nemzetközi színházi olimpia programjában több mint ötszáz előadást láthatunk, s ehhez jönnek még a fővárosi és vidéki színházak premierjei. Talán Londonban vagy New Yorkban van jelen ilyen elképesztő mennyiségben a kultúra, a művészetek, ami életünk jelentős részét teszi ki. Ezért nagyon komolyan kell vennünk.
A kultúra mindannyiunk életében fontos személyiség fejlődési folyamatot tart fenn. Nekünk, színházi vezetőknek pedig a feladatunk, felelősségünk valóban hatalmas, hiszen rajtunk múlik, hogy mit adunk a közönségnek.
– Miket emelne ki az idei, közel négy hónapon át tartó szezon repertoárjából?
– Magyarországon először élvezheti a közönség a kultikus, idén harmincéves Jurassic Park filmet a John Williams ikonikus filmzenéjét élőben előadó szimfonikus zenekarral. Az idén százötven éves Budapest tiszteletére kiállítást és koncertet is rendezünk. A Nemzeti Filharmonikusok ünnepi hangversenyén Daniel Lozakovich hegedűművész működik közre, és egy százötven főből álló gyermekkórus énekli Caramel Budapestről írt, 1873 című szerzeményét. A Maribori Balett a Rómeó és Júlia című balettelőadást hozza el.
A Petőfi-emlékév alkalmából a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában láthatja a közönség a Szabadság, szerelem! című produkciót.
Astor Piazzolla szimfonikus tangótáncshow-ja az Óbudai Danubia Zenekarral és az ország kedvenc, tv-show-kból ismert versenytáncosaival érkezik. Tizenegy év után újra műsorra tűzzük a máig vitatott, legendás történelmi nőalakról szóló operamusicalt, a Báthory Erzsébetet, amely előtt perjáték is várja a közönséget. III. Károly király koronázási ünnepségén és operagálánkon is fellép Pretty Yende világhírű operaénekes, Nadine Sierra társaságában. Igyekszünk minden igényt kiszolgálni, azzal is fokozva az élményt, hogy kizárólag hozzánk, a margitszigeti színházba lehet színházi hajójárattal érkezni.
– Amellett, hogy igazgatja a Margitszigeti Színházat, 2022 óta a Károli Gáspár Református Egyetem közkapcsolati és kommunikációs főigazgatója. Vannak metszéspontjai a két munkakörnek?
– Igen, az idén harmincéves KRE-emlékév jelentős feladatait, koncepcióját építhettem fel Trócsányi László rektor úr mellett. Az emlékévet megnyitó zsinati emlékülést a tudomány a kultúra és az oktatás jegyében rendeztük meg a Magyar Tudományos Akadémián, a társadalmi szerepvállalást prezentálva a Zeneakadémián jótékonysági koncertet szerveztünk a földrengés sújtotta szíriai Aleppó városának. Az egyházi felsőoktatás történeti múltját és jelentőségét napjainkban mutatja be a Harminc év a református felsőoktatás szolgálatában készült Károli 30 ünnepi kiadvány, valamint a készülő dokumentumfilm. Emellett az emlékév részeként nemzetközi és hazai konferenciát szervez egyetemünk.
Ahogy látszik is, a színház számomra mint kulturális közösségi tér, az ember alkotta és az ember számára születő produktumok.
És bárhol is legyek, ebben az összefüggésben mindig jelen lesz az életemben. Így kijelenthetem, hogy a közösségben való élet legfőbb része színházat csinálni, mely immár huszadik éve a munkám és az öröm forrása számomra.
