A Londonban élő Karl Ove Knausgard az egyik legismertebb kortárs norvég író. A magyar olvasók a hatkötetes Harcom, valamint a négy könyvből álló Évszakok című sorozatai miatt ismerhetik a nevét.
Legújabb idehaza megjelent kötete, a Hajnalcsillag – mely norvégul 2020-ban látott napvilágot – kilenc szereplő két napjának történetét meséli el, melyek során
valamennyi karakter szemtanúja lesz, hogy az égen feltűnik egy erős fényű csillag.
A hétköznapi drámáktól a rituális gyilkosságokig
De e figurák épp mással vannak elfoglalva: személyes és párkapcsolati problémáikkal, kríziseikkel. Arne, az alkoholizmus jeleit mutató irodalomprofesszor egyre nehezebben tud mit kezdeni a felesége viselkedésével; Kathrine, a Biblia újrafordításán dolgozó lelkésznő rádöbben, hogy házassága kiüresedett.
Solveig, a sebész a kórház betegei, valamint idős édesanyja között osztja meg az idejét, ám egyszer csak betoppan hozzá az egyetemista lánya; Jostein, a valamikor nagymenőnek számító újságíró már haza sem akar menni ápolónőként dolgozó feleségéhez és naphosszat számítógépes játékokat játszó fiukhoz...
Mindannyian megrekedt vagy sodródó emberek, akiknek az élete csak kívülről nézvést van rendben. Az olvasó tehát már az első néhány oldal után sejteni kezdi, hogy
önmaguktól és környezetüktől elidegenedett, boldogtalan alakok önazonosság-vesztési vagy önazonosság-keresési drámáinak füzérével lesz dolga.
És valóban, drámában nincs hiány – de a Hajnalcsillagnak van egy másik vonulata is, amely inkább a szórakoztató irodalomban járatosaknak lehet ismerős: valamennyi fejezet cliffhangerrel – a cselekményt függőben hagyó, a befogadó érdeklődését ébren tartó vagy felcsigázó fordulattal – zárul, amely a thrillerek világát idézi.
És amikor az olvasó szembesül vele, hogy a cselekmény egy pontján előkerül egy visszataszító rituáléval végrehajtott, hármas gyilkosság, meggyőződhet róla, hogy belső iránytűje ezúttal sem vezette félre.
És a regény által felsorakoztatott nyugtalanító jelek egyre sokasodnak.
A sebésznő megrökönyödve konstatálja, hogy az egyik páciense – akit halottnak nyilvánítottak – váratlanul életjeleket ad. A lelkésznő úgy tapasztalja, hogy egy férfi, akit maga helyezett örök nyugalomra, nem távozott az élők sorából. Mindeközben szokatlan erejű hőhullám tombol Bergenben és környékén, és az állatok – macskák, rákok, madarak, borzok – reakciói egyre furcsábbak.
Elháríthatatlan, pusztító katasztrófa közeleg, netán maga az apokalipszis? Ennek előjele volna a szupernóva feltűnése?
Ingmar Bergman találkozik Stephen Kinggel
A Hajnalcsillag tehát összetett regény, egyszerre polifonikus, realista dráma és horrorelemeket sem nélkülöző, mágikus-fantasztikus történet. Ennél pontosabban nem lehet meghatározni a műfaját, de talán nem is kell:
a regény – bár fülszövege egyetlen szóval sem utal erre – egy sorozat első kötete, vagyis hétszáz oldalnyi bevezetés valamihez, ami csak később bontakozik ki és még később áll össze.
(A második rész 2021-ben jelent meg norvégul, és az Ulvene fra evighetens skog címet viseli, ami magyarul annyit tesz: Farkasok az örökkévalóság erdejéből. A harmadik 2022-ben látott napvilágot, Det tredje riket [A harmadik birodalom] címmel.)
Aki tehát arra számít, hogy bármire is végleges választ kap, és tanúja lehet a szálak elvarrásának, csalódik.
Aki viszont képes élvezni egy lassan építkező, komótos tempójú történetet, mely egyelőre nem érkezik meg sehová, ám elárulja, hogy szerzője miben jó igazán, bizonyára figyelemre méltó, érdekes olvasmánynak találja az első részt.
Hiszen kiderül belőle: Knausgard egyik erőssége a hétköznapok megjelenítése.
Optikája olyan nagy felbontású képek megalkotására érdemesíti, melyeken nemcsak az apró, jelentéktelennek tűnő részletek szerepelnek szokatlan élességgel – már-már hiperrealista megközelítésmódról árulkodva –, de azon momentumok is, amelyek már túl vannak a mindennapok során megismert, megismerhető realitás határain.
A Hajnalcsillag így több súlyos, metafizikai kérdést is felvet:
mennyire biztos az életben mindaz, amit annak hiszünk? (Egyáltalán: mi az élet lényege, és képesek vagyunk-e még hinni bármiben is?) Hol húzódnak a megismerés korlátai, és a modern ember miért lett vakká, közömbössé a józan ésszel megmagyarázhatatlan jelenségek iránt?
A szerző másik erőssége az atmoszférateremtés.
A regényben lassan, de biztosan fokozódik a feszültség, úgyhogy a befogadó balsejtelme egyre erősödik, és még akkor sem hagy fel azzal, hogy a következő oldalak tartalmát is megismerje, hogy rá kellett jönnie: a kötet kissé túlírt – olykor mellékutakra téved, olykor önismétlővé válik, olykor pedig közhelyeknek juttat terjedelmet –, ám még így is olyan hangulatot hordoz, mely csak kevés könyvet jellemez.
A Hajnalcsillag világában mintha Ingmar Bergman és Emil Cioran, Mircea Eliade és Stephen King adna találkozót egymásnak.
A regény bölcseleti horizontját olyan filozófusok gondolatai rajzolják fel, mint Nietzsche, Kierkegaard vagy Heidegger. És – mindezeken túl – a norvég irodalom jeles alkotásaira tett utalásokkal éppen úgy találkozhatunk a szövegben, mint liturgikus himnuszok részleteivel vagy angol nyelvű pop- és rockslágerek soraival.
Akik ismerik a Harcom tartalmát, bizonyos életrajzi vonatkozásokra is felfigyelhetnek: a Hajnalcsillag Bergenben játszódik, melynek egyetemén Knausgard annak idején művészetet és irodalmat tanult. Arne professzor felesége szintén bipoláris zavartól szenved, ahogy Knausgard második neje, Linda is küzdött e betegséggel; és a Biblia norvég újrafordításában – tanácsadóként – az író is részt vett, akárcsak a regényben szereplő Kathrine.
Tovább a holtak birodalmába
És hogy mi várható a folytatásban? E ponton csak találgatni tudunk, de az első rész lezárása meglehetősen sokat sejtet.
A kötet egyik szereplője egyszer csak eltűnik az erdőben, de a kéziratot, amin addig dolgozott, megtalálják a házában. Ez pedig nem más, mint A hatodik érzék című amerikai filmre emlékeztető jeleneteket tartalmazó esszé, amely az ember halálhoz való viszonyát taglalja, és amellett érvel: nemcsak racionálisan lehet szemlélni a világot, de oly módokon is, melyet mások irracionálisnak tartanak.
Mindez azt vetíti előre, hogy a második rész esetleg az életet a haláltól elválasztó, keskeny mezsgyére kalauzol majd, vagy azon is túl: a holtak birodalmába.
És várhatóan folytatódnak az elvarratlan szálak, az egyes szereplők félbehagyott történetei. Hisz bár az Emil nevű rockzenészről vajmi keveset tudtunk meg az első részben, annyi kiderült, hogy a rituális gyilkosság áldozatául esett fiatalok szintén rockzenészek voltak – a Tűzláng együttes tagjai.
Egy szereplő pedig ápolónő egy elmegyógyintézetben, márpedig Arne professzor az első kötetben épp egy ilyen létesítménybe látogat a feleségével, Tove-val. És talán annak is eljön az ideje, hogy a Tove is szóhoz jusson, és előadhassa a maga történetét...
Karl Ove Knausgard a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál megnyitóján
Vagyis: bár a Hajnalcsillag monumentális könyv, végeredményben csupán ígéretes kezdet.
Ha tehát a folytatások tartják, netalántán felülmúlják a nyitó kötet színvonalát, Knausgard nevét nem két, de három sikeres sorozat kapcsán emlegethetik majd.
(Karl Ove Knausgard: Hajnalcsillag. Magvető, Budapest, 2023. 701 oldal, 6999 forint.)
